Óvakodj a pszichológustól! Csak én nekem van ilyen érzésem, de a pszichológusuk célja valóban az, hogy kiirtsák belőlünk az önkritikát?

Én egy 26 éves nő vagyok. Gondjaim voltak a múltban az önértékelésemmel. Meggyőztek a szüleim, hogy menjek el pszichológushoz, mielőtt bármilyen plasztikai műtétbe, vagy fogyókúrába kezdenék. Megtettem.

A nő szimpatikus, kedves, és nagyon bizalomgerjesztő hatást keltett bennem. A problémám az volt, hogy nyilvánosan nehezen mertem megjelenni, rosszul éreztem magam emberek között, ugyanis 10 kiló -elvileg alkati- feleslegem volt, és nagyon csúnya, édesapámtól örökölt görbe, horgos orrom, amit még a nyelvemmel is meg tudtam nyalni...

A terápián már az elején leszögezte, hogy azt fogja megpróbálni elérni, hogy én bármilyen is vagyok, így is szépnek, szerethetőnek érezzem magam. Telt múlt az idő, és a terápia kezdett úgy ahogy működni. Kezdtem kevésbé feszélyezve érezni magam, viszont ez valahogy a munkámra is kiterjedt. Mivel cukrász vagyok, így ott mindig a tökéletességre, és szépségre megyek. Nagyon ígéretesnek tituláltak az elején, azonban idővel ide is kezdett átterjedni a hanyagság, amire a pszichológus próbált ösztökélni. Közben plusz 5 kilót felszedtem, ami már nem alkatilag volt többlet, hanem valóban túlsúly. Mikor kezdtem veszélyben érezni a munkámat, és ismét rosszul, de most már sokkal rosszabbul éreztem magam társaságban mint az elején, ezeket a dolgokat felvázoltam a pszichológusomnak. Akkor megkérdezte: Ön nem érzi így jól magát? Miért nem? És itt szakadt el a cérna. Otthagytam a nőt, soha többé nem mentem vissza.

Elkezdtem rendszeresen sportolni, és lássanak csodát 15 kiló lement. megműttettem az orrom, és a munkámra újra elkezdtem úgy koncentrálni ahogy az elején. eredmény:

1, Nagy önbizalom, hatalmas teherbírás, egészség, a párommal most lesz az esküvőnk, és terhes vagyok ! :)

2, nemrég nyitottuk meg a saját cukrászatunkat ahol én vagyok a cukrász, és a férjem az üzleti vezető!!!

tehát kérdem én:

Mit akar egy pszichológus elérni? Valóban kiakarja irtani az önkritikát? És ha ezt megtette akkor ez jó is? Nem jut eszébe senkinek hogy ezzel azt írtja ki ami miatt valamire is vihetnénk? Mert ha nincs önkritika, akkor hanyagolsz. Csak úgy tudsz fejlődni, ha benned van a fejlődésre való vágy, amit a saját hibáink legyőzése, önmagunk még jobbá tevésére való ösztönünk sugall... igen, keressük a hibáinkat, és megpróbálunk rajtuk változtatni.

Megértem hogy egyes esetekben jobb elfogadni az megváltoztathatatlant, például igazi nyomorék, mozgássérült, és egyéb betegségben szenvedő embereknél... viszont az én esetemben ez a kis terápia, nem hogy előre vitt, hanem vissza is rúgott...

Kíváncsi vagyok mások véleményére is.

26N