Totálisan kiborulok, miután kijövök a pszichológustól?
Eleve az a gond, hogy iszonyú zárkózott vagyok, leblokkol az agyam, képtelen vagyok elmondani, amiket akarok, ezért vádolom magam, sokszor egyszerűen mintha törlődnének az agyamból a do,gok és csak a nagy üres semmi lenne benne.
MAztán ahogy kilépek az ajtón rámzúdul az a sok-sok összegyülemlett feszültség, szét bírnám tépni magam, múlktor bementem a mosdóba, levettem a pólómat és a jéghideg csempéhez nyomtam magam, hogy kicsit lehiggadjak.
Máskor olyan jut eszembe mikozben hazafelé megyek az utcán, hogy lerángatnék magamról minden ruhát és úgy szaladnék, vagy spontán embereknek behúznék egyet, belerúgnék stb, (Hogy aztán visszakapjam az ütéseket)
22/l vagyok
Nem a pszichológussal van a baj, hanem velem. (Megjártam négy pszichiátert, két pszichológust, valószínű, hogy velem van a baj....)
Nagyon szimpatikus, végletekig kedves, megértő, csak hiába írom le neki a dolgokat, mikor szemtől szemben vagyunk, és rákérdez azokra, amiket ÉN írtam, akkor totál kiborulok, képtelen vagyok válaszolni, szégyellem magam
Nem kell szégyellned magad! Gondolom, ismerte az előéletedet (hogy több szakemberhez jártál korábban), ha vállalt. Hidd el, hallanak ők durvábbakat is. Az enyém igazságügyi szakértő is volt, meg elmegyógyintézetekben is szokott lenni gyakorlatuk, tehát meg sem kottyan nekik.
Bőgni is lehet bent, sőt, nem kell visszatartani. Őa zért van, hogy meghallgasson, neki mindent elmondhatsz, úgy tud csak segíteni. Kitartást!
Még egy: addig tűnik csak nagyon cikinek és brutálisnak egy dolog, amíg magadban tartod és rettegsz tőle. Ha már kimondtad, nem is olyan "nagy szám", nem fogod érteni, miért féltél ettől ennyire.
Próbáltatok már valamilyen relaxációs technikát, NLP-t, vagy valami testi módszert (művészetterápia, táncterápia, pszichodráma stb)? Az is tud segíteni a felgyülemlett indulatok, fájdalmak levezetésében.
Köszönöm szépen a válaszod Neked is!
Az a helyzet, hogy fejben én is tudom, hogy így van, ahogy modnod, és sokszor össze is szedem a godnolataimat, eltervezem, mit fogok mondani, de mikor rákerül a sor leblokkolok. Képtelen vagyok ránézni, hihetetlenül frusztrál az, hogy ott ül velem szemben és várja hogy én kitálaljak. Még ha kölcsönösen menne a dolog (és nem szemtől szemben)akkor egy fokkal jobb lenne, de tudom, úgy nem lehet. Tudom, hogy irreálisak a félelmeim, mégis mikor odajutok minden darabokra hullik
Keressél egy integratív pszichoterapeutát, aki KIP módszerrel kezel, a problémádra ez látszik a legjobbnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!