Totálisan kiborulok, miután kijövök a pszichológustól?
Eleve az a gond, hogy iszonyú zárkózott vagyok, leblokkol az agyam, képtelen vagyok elmondani, amiket akarok, ezért vádolom magam, sokszor egyszerűen mintha törlődnének az agyamból a do,gok és csak a nagy üres semmi lenne benne.
MAztán ahogy kilépek az ajtón rámzúdul az a sok-sok összegyülemlett feszültség, szét bírnám tépni magam, múlktor bementem a mosdóba, levettem a pólómat és a jéghideg csempéhez nyomtam magam, hogy kicsit lehiggadjak.
Máskor olyan jut eszembe mikozben hazafelé megyek az utcán, hogy lerángatnék magamról minden ruhát és úgy szaladnék, vagy spontán embereknek behúznék egyet, belerúgnék stb, (Hogy aztán visszakapjam az ütéseket)
22/l vagyok
Teljesen megértem a problémádat, én is most járok pszichológushoz és nekem is voltak kellemetlen pillanataim. A lényeg, hogy mondd el, mondd ki őszintén mi bánt, mit érzel stb. mert egyáltalán nem ciki és biztos megfogja érteni, plusz csak így tud segíteni. Én már második alkalomkor elárultam neki, hogy lehet, h inkább a lányokhoz vonzódom. Nagyon-nagyon nehezen tudtam kimondani, de mivel tudtam, hogy a szorongásom (ez az egyik oka, hogy járok + emiatt kialakult nálam a pánikbetegség) ez okozza így erőt vettem magamon és elmondtam neki. És nagyon jólesett elmondanom, ráadásul nagyon sokat is segített, egyrészt elmertem mondani még két barátomnak ezt az egészet, valamint a szorongásom is nagymértékben csökkent és sokkal jobban érzem magam. Jaj, és azért azt is elmondom, hogy egyre biztosabb, hogy csak össze vagyok/voltam zavarodva és igazából a fiúk vonzzanak. Szóval vannak cikis pillanatok, nálam is volt főleg az ilyen szexuális kérdésekben, de én pl. a múltkor is kérdezett valamit, válaszoltam, de aztán megkérdtem, hogy ne beszéljünk erről, mert számomra kínos. Úgyhogy ha valamiről nem akarsz beszélni, vagy kínosnak érzed, akkor szólj nyugodtan, biztos, hogy nem fogja erőltetni. :)
Egyébként én is nagyon zárkózott vagyok, önbizalom hiányos és önértékelési problémáim is vannak. Elég furcsa gondolkodásom van a jóról és a rosszról, elítélem magam még azelőtt, mielőtt bármit is elmondanék a "dokinak". És persze nekem is vannak pillantok mikor nem tudok mit mondani, nem érzek semmit, mindenre a válaszom, hogy nem tudom, nem érdekel stb. Egyébként én sem tudok a szemébe nézni, de néha megerőltetem magam. Ez a feszültség pedig, amit érzel szerintem egy picit természetes. Nálam is előszokott fordulni, hogy mennyi mindent elmondanék, meg elfogok mondani a dokinak, de mikor bemegyek és leülök egyszerűen nem jut eszembe semmi, csak várom, hogy kérdezzen és aztán majd lesz valahogy.
Összefoglalva: mond el mit érzel és ami eszedbe jut, azt azonnal oszd meg vele, még ha nem is a témához tartozik. Ha mindenről őszintén beszélsz, akkor nagyon sokat tud segíteni. :)
22/L
Köszönöm, hogy mindezt leírtad nekem, nagyon értékelem!! Örülök, hgy neked többé-kevésbé skerrült :)
Vel, az a ba, hogyx skszor a nagy űRES SEMMI van bennem.- Mintha egy lélektelen robot lennék...
Nagyon szívesen, örülök, hogy valakivel megoszthatom valakivel a tapasztalataimat. :)
Egyébként nem vagy üres, ilyen nincs, Mindenki érez valamit és hidd el te is. Gondolkodj el azon, hogy mi is a probléma és aztán mondd el a dokinak is. Erről jut eszembe, hogy mi volt az oka annak, hogy elmentél egy pszichológushoz? Mert szerintem erről a problémáról beszélj!
Értem. És mióta jársz? Valami javulást tapasztaltatok már?
Egyébként nekem is valami hasonló problémám van: gyenge vagyok, mármint lelkileg, bátortalan, szintén nincs célom, félek az élettől, nem merek döntéseket hozni stb. Ez szerintem mind az önbizalomhiány miatt van. Úgyhogy most próbálom magam kicsit összeszedni és egyedül megoldani dolgokat. Eddig ugyanis mindent valaki más intézett el helyettem, mert én úgy éreztem, hogy annyira hülye vagyok hozzá, hogy nem tudom megcsinálni. Úgyhogy bár nagyon be vagyok rezelve, de megpróbálok magamtól intézkedni. Van mos egy munkám, beugrós vagyok egy boltban, ahol csak töltögetni kell. Legelső alkalommal 10 percenként azt éreztem, hogy mindjárt elsírom magam, mert hülye vagyok hozzá. Egyébként az egyik rokonommal dolgoztam elsőnek, aki közölte velem, h nagyon is jól dolgoztam. Ezek után kicsit összeszedtem magam, és elhatároztam, hogy mikor legközelebb megyek, akkor úgymond bátrabb leszek, feltalálom magam, nem fogok folyamatosan kérdezgetni, hogy "ezt most hova tegyem vagy valami". És képzeld, semmi bajom nem volt. Mindent megoldottam és rájöttem, hogy megy ez nekem csak sajnos, annyira negatívan állok mindenhez, hogy ezért bénának és szerencsétlennek éreztem/érzem magam. :/
Ma pedig suli ügyben 3 év után először kinyitottam a szám és finoman beszóltam a csoporttársaimnak. Ezt most nem regélem. De hidd el, ez rám egyáltalán nem jellemző, én ez a csendes, mindig megtartom magamnak a véleményem típus vagyok. De ma eldöntöttem, hogy leszarom a következményeket és, hogy valakit esetleg ezzel megbántok, de tudtam, hogy nekem van igazam és ideje végre kiállnom magam mellett. :) Szóval kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!