Valóban igaz volna, hogy a pszichológusok többsége pszichológushoz jár maga is?

Igaz.

Ahhoz, hogy diplomát szerezz mint pszichológus, feltétel, hogy részt vegyél x óra pszichoterápián, kiképző terapeutánál (ez az x óra nem tudom pontosan, mennyi, de évekig kell járni alapesetben; a kiképző terapeuta pedig "rendes" pszichoterapeuta, vagyis hogy pluszban végzett el valamit, hogy hallgatók is mehessenek hozzá önismeretre). Végülis hogy akarna pszichológus lenni az, aki életében nem látott még pszichológust, és nem tudja, hogyan megy egy ülés, vagy egy terápia folyamatába abszolút nem lát bele? Az egyetlen dolog, ami emiatt elveheti az ember kedvét, az az, hogy ezeket az órákat is meg kell fizetni, és egy óra egy terapeutánál 8-10ezer között van, illetve néhányan engednek le belőle, ha hallgató vagy. Ha nem ez vette el az ismerősöd kedvét, akkor viszont ignoráns, és hála az égnek, hogy nem lesz eggyel több hülye a pszichológusi pályán, így is van már elég.

Ezen kívül a legtöbb dolgozó pszichológus is eljár más, kívülálló terapeutához szupervízióra, baromi fárasztó dolog más emberek személyiségével (és a saját személyiségeddel) dolgozni, meg lehet kavarodni tőle.

Ajánlom az In Treatment c. sorozatot, ha elképzelésed sincs, hogyan néz ki egy pszichológus (hétfőtől csütörtökig egy-egy kliens esete a téma, minden ötödik rész pedig maga a pszichológus szemszögét mutatja be, ahogy egy másikkal beszél a saját problémáiról).

(pszichológushallgató voltam, így a kötelező önismeret fix, az egyetemen mondták, hogy feltétel, bár én addig nem jutottam, de másért hagytam ott)

A magyar változatát nem láttam, csak az angol első évadát, de végülis úgy tudom, ugyanazt a sztorit forgatták le itt is, úgyhogy akkor az az (csak azért nem azt ajánlottam alapból, mert nem tudom, milyen, az angolt meg láttam, és az elég jól sikerült szerintem, mármint hiteles a terapeuta alakítása pl, de csak nem rontották el annyira a magyart sem :D).

Nincs mit, szívesen, csak annyira látok bele, hogy két évig tanultam, meg egy csomó pszichológust végigjártam, de lehet, hogy írtam hülyeségeket attól, a második hozzászólásom az főleg csak saját tapasztalat, vagy simán szerencsém volt. De tényleg hozzá nem értővel találkoztam többel, mint kattanttal.

Lényegében azt szerettem volna írni, mint a 80%-os válaszoló, így csak megerősíteném az igazát.

Ez elég butaság, hogy "nem akar pszichológus lenni, mert a pszichológus is pszichológushoz jár" (Bár ez a döntés nyilván jobb az emberiségnek.), viszont az talán elég egyértelmű, ha a pszichológus szupervízorhoz fordul, akkor nem a súlyos akármilyen mentális betegségét fogják a nulláról elkezdeni kezelni, hanem a munkájából adódó elakadásokat, problémákat beszéli ki egy szakmabelivel.

Ez meg szerintem egy kifejezetten jó, és biztató dolog, minthogy azt várnánk, hogy csak az legyen pszichológus, akit félistenként meg se visel, ha napi x órát egyoldalúan hallgatja páciensei fájdalmát és képes mindegyikükön pluszban gondolkodni és hétről-hétre terelni őket helyes irányba.