Hogy lehet elfogadni, hogy egyre esélytelenebb, hogy párom és gyerekem legyen?

32 éves vagyok és egy újabb csalódás után kezdem elismerni, hogy valószínűleg nem érdemlem meg, hogy családom legyen. Értelmetlennek látom az életemet egyedül, főleg gyerek nélkül. Szeretem a munkámat, de nem tudom hogy lehet elfogadni, hogy ennyi jutott. Nem tudom mit rontok el folyton, de mintha ez lenne nekem megírva, hogy ne sikerüljön. Nemcsak gyerekre vágyom, hanem társra, de olyan nagy kérés ez?