Hogyan legyek túl ezen? újra élvezni akarom az ételt.

Ezt ANOREXIA-nak,azaz étkezési zavarnak hivják.Nagyon ritkán sikerül az öngyógyitás.Az első legfontosabb lépés a gyógyulás felé az,hogy elfogadod azt,hogy ez egy betegség és hogy meg akarsz gyógyulni!Ez benned megvan!

Olvasd el ezt a cikket,sokban magadra fogsz ismerni.

egeszseg.origo.hu/.../20071014_anorexia_nervosa_ideges_etvagytalansag_koros_sovanysag_2.htm

Igazad van,nem tudom mi az oka,de ha beütöd a google

keresőbe: " anorexia gyógyitása " akkor azonnal ez az első.

Megtalaltad? Mit szólsz hozzá?

engem régen, huszonéveim elején érdekelt az anorexia-dolog, mert velem elég randán elbántak a szüleim. gondoltam, majd jól megbüntetem őket, ha a szemük láttára fogok csontsoványra lefogyni. aztán egyszer voltam egy előadáson a fősulin, ahová jártam, és ott mondta az előadó, hogy az anorexia "idegbetegség". abban a pillanatban, ahogy ezt meghallottam, mintha valami kapcsológomb lekapcsolódott volna. kész, vége, én nem akartam többet anorexiás lenni és ezzel foglalkozni.

ezután az életemben pont az ellenkezőjébe csaptam át: az anorexiások mindent túlkontrollálnak, én meg semmi kontrollt nem gyakoroltam. nem mennyiségileg ettem sokat, félreértés ne essék, hanem egyáltalán nem figyeltem arra, hogy egészségesen táplálkozzam. nem tartottam fontosnak az étellel való foglalkozást.

ezután megint jött egy nagy csavar az életemben, mert cukorbeteg lettem. itt kötelező naponta hatszor enni, mindig ugyanakkor, mindig ugyanannyit. na, ez aztán a kontroll a javából! az elején úgy éreztem magam, hogy at én életemben több a szabály, amit rám kényszerít a betegség, mint egy evészavaroséban.

mostanra helyre álltak a dolgok: csak annyit foglalkozom a dologgal, amennyit megérdemel. a cukorbetegek diétáját tartom, és ha néha-néha kilengek (persze mértékkel), nem tartom magam "bűnösnek", mert nem vagyok hajlandó az evést, ami jó dolog, egy erkölcsi vagy vallási mércével elítélni. szeretek enni, szeretek főzni, érdekel a konyha világa - és mindezt úgy tudom csinálni, hogy közben tartom az egész életre szóló, egészséges táplálkozáson alapuló diétámat. mivel jó az étrendem, nem vagyok éhes, nem fogyok, nem hízom, jó a közérzetem, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.

szóval, ezalatt a 15 év alatt rájöttem, hogy nem soványnak kell lenni, hanem egészségesnek. ez a legfontosabb.

én is, a többiekhez hasonlóan javaslom, hogy kérd szakember segítségét. nyilván senki nem azért lesz anorexiás, mert a média dicsőíti a soványságot, vagy mert ez a divat. a szakember segíteni fog, hogy megtaláld magadban, miért próbáltál ezen az úton keresztül elindulni, és segít más utakat találni, hogy az eredeti problémáidat megoldani.