Talpra állt már valaki egy nehéz élethelyzetből?

Én igen.

Két gyermekemet egyedül neveltem, ez válás után történt. Belevágtam egy vállalkozásba, ami eleinte jól ment, megtapasztaltam, hogy milyen az amikor nem kell számolgatni, nem kell ár cimkéket nézegetni, stb.

Aztán változtak a dolgok. Akkoriban volt botrány a körbetartozások terén, én meg egy az egybe tönkrementem.

Az egyetlen bevételem a családi pótlék és a gyerektartás lett. Ezt ha elosztottam, a hitelem kifizetése után /amit az embereim bérére vettem föl, hogy ki tudjam őket fizetni, mert hát ugye nekik is enni kell, és a kialakult helyzet nem az ő hibájuk volt/ maradt 300 Ft-om naponta. Ebből kellett a gyerekek dolgait és az ételt, valamint a rezsimet fizetni.

Hát nem ment :) A rezsim halmozódott, a gyerekek minden nap palacsintát ettek, mert az kijött kb 200 Ft-ból.

Nem volt meleg vizem, ezért mosógépem se, mert csak a meleg vizes csapra lehetett rákötni. Kikapcsolták a tv-t, az internetet, a telefont, elvitték az autóm. Kézzel mostam, többnyire szappannal, mert a mosópor luxuscikké vált az akkori lehetőségeimhez képest.

A gyerekeknek minden este vizet melegítettem a fürdéshez, sütöttem a palacsintát, otthon ücsörögtem, eleinte rendkívüli módon sajnáltam magam.

Szülői segítséget nem kértem, mert a hétvégéken így is mindig meg voltunk hívva ebédre, nem akartam beavatni őket a gondokba. Ennek több oka volt, pl az, hogy nem kértem ki a véleményüket amikor a vállalkozásomat csináltam, így hát csak én tehettem a kialakult helyzetről, nekem is kellett megoldanom azt.

A megoldás. A lakóhelyemtől a belváros 3,5 km volt. Amikor befejeztem az önsajnálatot, minden reggel begyalogoltam a városba munkát keresni. A busz is luxus volt. Ez kb két hónapba telt, de találtam. Az ottani főnököm barátnőm lett, és segített. Kifizette a tartozásomat a fűtésre és meleg vízre, majd havonta fix összegbe minimális kamattal vonta a fizetésemből. /Mivel több százezer volt a tartozás, így neki is kérnie kellett, ezért volt a kamat/. Visszakapcsolták a vizet, majd elkezdtem a tartozásaimra részletet kérni. Mindent tudtam időben fizetni, és már több jutott ételre is. Ennek már több mint 5 éve, kb 2 évig éltem így. Még mindig nyögök anyagilag az akkori dolgaim miatt, de van jó munkám, újra férjhez mentem, így szép életem lett.

A kilábalásnak egyedül az a módja, hogy megmozgatunk olyan energiákat, amik előrébb visznek. Minden lehetőséget meg kell ragadni, és el kell felejteni az önsajnálatot. Amíg sajnálkozunk, minden a régibe marad, és nem jut energia az építő jellegű dolgokra.

A fura az, hogy a gyerekeim úgy emlékeznek erre, mintha akkor lett volna a legjobb. Akkor csak ők voltak. Nem volt munka, internet telefon, így minden időmet nekik tudtam szentelni. A közös játékos fürdés, mert ugye úgy öntöttem rájuk a vizet, örök élmény maradt. Ha jól belegondolok sikerült magamban tartani a nehézségeket.

Mindenki előtt két út van. Vagy sajnálja magát, és tönkremegy bele, vagy nem teszi, és feláll.

Kedves 3. Amit írtam, az igaz.

Nem igen értem, hogy mitől álomhelyzet ez.

Megszenvedtem rendesen. A gyerekek nem, de én igen.

"a gyerekek minden nap palacsintát ettek, mert az kijött kb 200 Ft-ból."

Mennyi palacsinta jön ki 200 Ft ból?