Hogyan küzdhetném le a maximalizmusomat tanulás terén?

"semmiben se jó, még csak átlagos se, és ez az egyetlen, ahol lehet legalább átlagos (az eredményei a tanulásban)."

Ezt, hagyd már, hogy semmiben se jó, ha a köv tagmondatban leírod, hogy miben jó. Ez kicsit ilyen önsajnálat játék. Azokat a dolgokat amikben tetszhetnél magadnak zárójelezed és fókuszálsz arra amiben nem és így drámaivá formálod a helyzeted magad előtt.

Írsz a sportról. Az tényleg egy jó terep, hogy ilyen lelki dolgokkal is foglalkozz. Ne hangsúlyozod itt is, hogy nem hajtod annyira, hanem amikor benne vagy, akkor figyeld magad, próbálj saját kis célokat kitűzni és azokat elérni. Ne arra fókuszálj, hogy mi nem. Ha belegondolsz az összes ilyen keleti mozdulat iskolának ez a témája. jóga, tai chi stb. mozgás közbeni önfejlesztés, önmegértés. csinálj valami ilyet a sportodból. vagy menj el jógázni.

Egyébként szerintem amiken gondolkodsz azok érdekes kérdések. Ilyeneken gondolkodik egy értelmes ember. Hogy ki ő, mit szeretne, mennyiben ő az amit csinál, vagy csak a környezete hatása. Részben egy jó bölcsész szak erre is jó, hogy ilyen reflektált valakivé segít érni. Vedd észre, hogy az eleve egy advanced dolog, hogy te erre rálátsz. Van aki szintén csak azt csinálja egész életében, amik az elvárások, kiszolgál és észre sem veszi úgy hal meg.

Én nem azt mondanám, hogy jól csinálod(mert ez is már valami célt feltételez, nem lehet csak úgy jól csinálni, csak ha már tudjuk a célt, a mércét), hanem azt, hogy rendben vagy. Itt egy kicsit elakadtál, de egy nehéz kérdésben akadtál el, amire talán nincs is válasz egyáltalán. Ha pl úgy teszed fel a kérdést, hogy mi más vagy te, mint a környezeted hatásainak eredője(nevelés miegymás) + a genetikai készleted, akkor nem tudom mi marad. Lehet nem is vagyunk mások, mint ezeknek a kibomlása, amiben nincs is olyan, hogy a mi igazán egyéni énünk.

Szerintem válaszd ketté a dolgokat. 1. Légy tisztában saját értékeiddel. Amúgy úgy tűnik ezekkel tisztában is vagy, csak valamiért jobban tetszene a romantikus zseni, aki a semmiből, próbálkozások nélkül oldja meg a dolgokat, mint az a stratégia, amivel te vagy eredményes. 2. nevelgesd, gondolgasd az spontaneitásodat, szabad impulzusaidat :) erre is jó a mozgás pl. esetleg próbálj táncolni zenére. ott is az ember magára van hagyva. most felemeljem a kezem vagy vigyem hátra? emeljem a lábam, hogyan? de akár az a kerámia dolog is jó lehet amit írtál. ha úgy csinálsz valamit, hogy nincs cél, hogy én egy ilyet akarok csinálni, hanem hagyod, hogy az egyes impulzusok vigyenek. és elfogadod az eredményt. nem egy előzetes elvárással közeledsz felé.

Amúgy azt írod, hogy a hivatásod a te döntésed. Ennél erősebb formálását az életednek nehéz lenne találni.

amúgy még ide én írtam az utolsót, hátha érdekesnek találod, de amúgy az illető egész élethelyzetét sem érdektelen átgondolnod szerintem, hogy lásd ilyen is van:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__4..

Kezdem úgy érezni, hogy nagyon merevek ezek a kategóriáid. Fura is lenne, ha minden fiatalnak olyannak kellene(!) lennie ahogy írod. Mi baj lenne azzal, ha valaki mondjuk semmi újat nem szeretne csak folytatni egy régen elkezdett történetet és ápolni a tradíciókat? Gondozni egy kis házat, kultúrát bármit. De semmi baj azzal, hogy te úgy érzed, hogy épp szeretnél valami újszerűt csinálni valami merészet, kreatívat. Csak az viszont valami fölösleges máz rajta, hogy ez így kell, hogy legyen vagy baj van. Virágozzon minden virág :) Szerintem itt egyszerűen az van, hogy csináltál magadnak egy ilyen merev ideált, amit általánosítottál is, mint a nagy univerzális Jót, és ebbe nem férsz bele és ez bánt.

Szerintem vagy tegyél kis lépéseket az ideálod felé. Szóval ne azzal foglalkozz, hogy nem vagy egy kreatív szuper géniusz, hanem ténylegesen amiben tudsz kreatív lenne azokat csináld lépésről lépésre és nem baj, ha soha nem érsz el nagyon magasra, de akkor jó érzés, hogy tartasz abba az irányba(a táncot komolyan ajánlom, lehet egy kis extázis is jót tenne neked). Vagy változtasd meg azt az ideált. Vedd észre, hogy ezt csak te csináltad. Lehet pont valami tekintélyek alapján :D Lehet még ebben is megfelelni akarsz :D Lehet az lenne az igazi lázadásod, ha ezeket a mércéket hagynád összeomlani. És alkotnál olyan mércét, ideált(szigorúan kreatívan és a kötelességeket hanyagolva :D, amiben kényelmesen, derűsen lubickolhatsz.

Mellesleg ha ilyen mereven rakod a jó rossz dobozba az ismerőseidet is, és esetleg majd a párodat, gyerekeidet is, ahogy magadat, akkor nem lesz könnyű dolguk.

----

utóirat:

egyébként azt a kérdést valahogy átugrottad, hogy vajon elégedett lennél, ha nem lennél szorgalmas, de nem is lennél jó tanuló? szóval az van, hogy elsősorban jó tanuló akarsz lenni és ez a magolós út az egyetlen neked, de ez utóbbi mód nem tesz boldoggá. de ekkor nyilván minden más út még rosszabb lenne(mert akkor az eredményesség sem lenne meg), tehát, alapvetően a legjobb úton vagy azokból ami számodra nyitva áll. Vagy pedig a jó eredményeknél fontosabb neked az, hogy milyen módon éred ezt el. azaz, hogy ha más tanulási módszert hasznáénál, rosszabb eredményesség mellett, akkor az jobb lenne neked. és ekkor nem vagy elég bátor ehhez. A két esetben nyilván tök más lépésekre van szükség. Az elsőben el kell fogadnod magad. A másodikban, mert erőt gyűjteni az ösztöndíjtól való búcsúhoz :D

Arra gondoltam, hogy könnyen lehet, hogy ez a nincs szárnyad szitu. Azaz, hogy neked alapvetően ez az egyetlen módja a tanulásnak(nem működik más tanulási módszer, ilyen kelekótya a fejed :D). és mint írod, hogy jó eredményeid legyenek az fontos neked. Innen az következik, hogy abból ami neked elérhető, azt csinálod, ami a legcélravezetőbb. Abból főzöl ami van.

Persze feszegetheted a határaidat, az szuper, de eddig amit tudsz magadról abból az jön, hogy neked ez a módszered, tetszik nem tetszik. Nincs szárnyad, valahol elhagytad, gyalogolni tudsz. És igen fárasztóbb és kevésbé romantikus, mint szálldosni :)

Hatalom: ahogy én értem ezt a szakmát te akarod és nem a hatalom, nem valami tekintély. És mint most kiderült a jó jegyeket is te akarod, mert kell a pénz, hogy nagyobb szabadságot biztosíthass magadnak.

Nekem idáig úgy tűnik minden OK. Attól eltekintve, hogy ha te választhatnád meg ki legyél, akkor más szerepre vágynál. De az adott szerepen belül szerintem egész jól boldogulsz. Szóval a borút mintha az okozná, hogy nem vagy kibékülve a szereppel.

------

De ettől függetlenül érzem, hogy mi lehet a gondod. Hogy valahogy túl mechanikus szabálykövetésnek érzed azt amit csinálsz. És szeretnéd, ha a törvény gépies szövedéke fölfeslene valahol. Ha nem követnéd az irányt, hanem te lennél az irány forrása. Ha lenne valami saját mintád, amit te húzol a homokba.