Hogyan küzdhetném le a maximalizmusomat tanulás terén?
Mindig is sokat tanulós, az élre törő, tanulás terén túl szorgalmas voltam. Ráadásul ehhez még az átlagnál rosszabb memóriájú és logikai képességekkel rendelkező is vagyok.
Csak hátrányát látom ennek...
Na jó, előnyét is, ösztöndíj formájában. De más előny abszolút nincs.
Nehezebben alakítok kapcsolatok, túl jövőt alapozó vagyok, a mának élés és a jövőre való tekintés egyensúlya nálam el van tolódva a jövő felé. Kevésbé van időm dolgokra, kevesebb programot is már megterhelőnek tartok.
válasza:Én is ilyen voltam világ életemben. Figyelemproblémás, diszlexiás gyereknek indultam, aztán túlkompenzáltam. Azóta is. A nehézségek miatt van egy nagyon rossz önkép, önnálótlanság, csökkentértékűség érzet- minden iskola/munka helyzetben 120%ot akarok teljesíteni, ha nincs külön dícséret, azt automatikusan hibának, bukásnak érzékelem. Szóval értem miről beszélsz.
Ez viszont hosszú távon nagyon nem jó. Ha ilyen maradsz, kizsákmányolható, alulfizetett munkaerő lesz belőled.
A megoldás az, hogy tudatosítsd magadban, hogy túl sokat gürizel, túl lelkiismeretes vagy, kiszit nézd cinikusabban az orrod előtt lengő sárgarépát. Engedélyezz magadnak egy kis szünetet, fuss egy kört, egyél egy almát, szív el egy cigit, nézz meg egy epizódot a kedvenc sorozatodból... Egy idő után az emberi agy túlcsordul, a test elfárad. Ezekkel a szünetekkel a tanulást segíted elő, tiszta lappal indítassz.
Havonta egyszer szakadj ki a mindennapokból, engedélyezz magadnak egy -két nap igazi kikapcsolódást. Vegyél egy naptárat, és írd bele ezt a programot. Ez a program szent és sérthetetlen, azért van, hogy egészben maradj és ne csavarodj be. Ha másnap vizsgád van, tanulj az előtte lévő héten, de menj el kikapcsolódni.
A jó jegyet, dicséretet ne helyezd érzelmi alapra, tartsd magad egy kicsit távolabb. Ne arra építsd az identitásodat, hogy te "jó tanuló" "sikeres dolgozó" vagy, mert igaz átmenetileg ad egy keménységet, de ez törékeny mint az üveg.
Vedd észre a fekete és a fehér közti árnyalatokat is, a középmezőnyt is. Nem csak eminensek és hülyék léteznek, a körülötted lévők mindegyikénél vannak okosabb és butább emberek. Nem vagy attól csökkent értékű ha vannak nálad okosabbak a környezetedben.
Akik engem igazolnak... ők.. maguk is tanulók? Mert pszichológiailag nincs rendben ez a hozzáállásom.
Igen, ez egy kompenzálás. Annak a kompenzálása is, hogy semmiben se vagyok jó - általában az emberek valamiben jók, valamiben kitűnnek, nálam nincs. Egy átlagos fiatal lusta, szórakozik, mának él - bizonyos szinten ilyennek kell lennie egy fiatalnak, ezért már alapból baj a túl sok tanulás!!! -, ezért a tanulás egy olyan terület, ahol, ha gürizek, akkor végre az átlag felett lehetek.
Nem kell az élben lennem, engem az is megnyugtat, ha átlagos vagyok.
Köszönöm, amiket leírtál.
Nagyon sok dologra ezek közül magamtól is rájöttem.
Az egyetemen sokféle embert ismertem meg, és lett haver a lusták, az ivósok, a buták, de a középmezőny tagjai közül is. Ez igenis segített, ahogy te is utalsz a fontosságára.
Valóban tanulássznob voltam még gimiben, most pedig rájöttem, hogy aki lusta, abban is van érték, az se elítélendő ember, mert lehet, hogy tehetséges zenész és művészlélek, lehet, hogy nagyon nagy empátiája van és a családjának él, lehet, hogy önkénteskedik sok hétvégén. Ilyeneket ismertem meg. Mások meg punnyadnak és szimplán lusták, de ők meg maguk is bánják és tennének is érte, csak nem tudnak. Ezért ők se elítélendők.
Az ilyen egész kimenős napokat nem szeretem, nem tudok kikapcsolni, ha tudom, hogy sok dolgom van. Ellenben szoktam pihenni, két hétköznapi estém szinte állandó jelleggel kimenőnap, általában bejön egy harmadik is, és a hétvégéken is egy nap kimenőnap, aznap csak 1-2 órát tanulok - nincs is többre időm. :D Szóval általában 2 délutánom és egy hétvégi napom a gürizős, a többiben 1-2 órám van csak tanulni.
És ez is fejlődés nálam!!! Gimiben ennyit se mertem megengedni magamnak.
Próbálok másban is fejlődni, legalább annyira, hogy másban is szorgalmas legyek. Önkénteskedem itt-ott. Részben a leendő szakmám kapcsán.
Egyébként egy tanulássznobnak arra is nehéz rájönnie, hogy nem az a lényeg, hogy az egyetemen hányas tanuló... Arra ösztöndíjat kap, ami azért nagy segítség lehet, plusz megnyugtatja a kis lelkiismeretét. És itt kifújt. Viszont fontos a szakma szeretete, fontos a kapcsolatépítés, a tapasztalat szerzése. Ennyiből nem bánom, hogy büfészakra kerültem. Mondjuk a BME-n güriztem volna tovább, eszembe se jutott volna plusz dolgokat csinálni (amiket viszont egyébként szeretek, de ott meg se tudtam volna).
Próbálok egyre többet mozogni és néha kézműveskedni.
Mind-mind azért, hogy a túlzott szorgalmamat elosszam a dolgaim között.
Próbálok hatékonyan tanulni, és önbizalomra építve.
Tehát így ott tartunk, hogy az átlag szemében túlhajtom magam, de az én szememben, ugyan sokat tanulok, de nem gürizek túlzottan.
AZONBAN ettől még elgondolkoztató, fiatalon miért nem vagyok eléggé mának élő, miért nem tudok néha t*jni az egészbe, miért kell minden tárgyból a magamhoz képesti maximumot kihoznom. Na jó, nem mindből, de a tárgyak 70%-ából.
Tudom, érzem, hogy ez nem normális, részben meg is tudom magyarázni, lásd első bekezdés.
#6:
Tisztára ilyen vagyok a tanulásban. De semmi másban nem.
Tegyük fel, más szétfejelné 2000.-re is. Csak nem sikerül neki, mert csak 1000-szer próbálja.
Nekem pedig 5000.-re sikerül és meg is próbálom annyiszor.
Ez nem jó. Hidd el.
válasza:"Annak a kompenzálása is, hogy semmiben se vagyok jó - általában az emberek valamiben jók, valamiben kitűnnek, nálam nincs."
de. a szorgalmad. (mellesleg ott eleve tévedsz, hogy általában valamiben kitűnnek az emberek. általában az emberek átlagosak. ezt már a kitűnni szó jelentéséből is sejthetni)
mi az amit szeretnél, amúgy? azzal elégedett lennél, ha nem lennél jó tanuló, de cserébe úgymond a mának élnél, tojva a dolgokra, ösztöndíj nélkül?
egyébként itt a legutóbbi hszeidben is kiderül, hogy eltúlzod a dolgot, mert vannak ismerőseid, eljárogatsz, hobbid is van. ha le lenne írva egy ember, aki azt csinálja mint te, semmi olyat nem fedeznél fel benne, ahol gond van. azon túl, hogy nem ő albert einstein második földi eljövetele.
miért az igazságos lenne, hogy neked 5000-ig kell fejelned, más meg 2000-nél megkapja ugyanazt?
szociális munkás leszel vagy mi? :D mert gondolom nem klasszika filológus, mert ott nem tudom van e önkénteskedés :D
ja és azt, hogy érted, hogy semmi másban nem vagy szorgalmas. az önkénteskedésben lusta vagy és ellógod?
Itthon segítésben vagyok lusta.
De sokszor a saját hobbijaimban is, vagy a testmozgásban.
Nem emberekkel kapcsolatos önkénteskedésről van szó.
Amúgy például holnap írunk zh-t, de arra ma már alig kell tanulnom, helyette más tantárgyak jegyzeteit olvasom majd.
Adalékok még:
Jó vagyok abban, hogy amit elvárnak, azt teljesítsem. Valami félelem vagy más hajt, hogy 100%-ig megfeleljek a "hatalom" elvárásának.
Ám amint kreatívnak kell lenni, amint magamtól csinálni valamit, amit nem várnak el, már nem megy.
Vagy akár egy beadandó se megy úgy, egy jegyzőkönyvet nem tudok alaposan megcsinálni.
válasza:Ezek szerint te csak mások utasításait követed? Ha senki nem mondaná meg, mit csinálj, akkor nem is csinálsz semmit?
Lehet attól van ez, mert úgy neveltek, hogy mindig azt kell csinálnod, amit az okosok (szülők, tanárok) mondanak. Így nem lettél önálló.
"Ezek szerint te csak mások utasításait követed? Ha senki nem mondaná meg, mit csinálj, akkor nem is csinálsz semmit?"
Most őszintén (és nem bántásként): ez eddig nem volt nyilvánvaló?
Ezt próbáltam eddig magyarázni...
Aki ilyen sokat tanul, pl. egyetemen, nem is nehéz szakon már az első pillanattól, vagy pénteki zh-ra már előző hétvégén, ez meg akar felelni a "hatalom" elvárásainak.
Most félelemből, megfelelési kényszerből, vagy, mint nálam leginkább, semmiben se jó, még csak átlagos se, és ez az egyetlen, ahol lehet legalább átlagos (az eredményei a tanulásban)...
De az ilyenek lassan fognak fejlődni hobbiban, esetleg társas kapcsolatokban is, én pl. lusta vagyok itthon... sportolgatni szoktam, de nem bírom hajtani magam... mert ott a saját elvárásaimnak kellene megfelelni, az már nem megy.
Ezt hajtogatom a kérdés kiírása óta.
Aki a tanároknak akar megfelelni (ILYEN SZINTEN), az már nem önálló!!
válasza:De, nyilvánvaló. És itt van a kutya elásva, nem pedig ott, hogy maximalista vagy. Hiszen csak másoknak akarsz megfelelni, azt talán nem is tudod, hogy te magad mit várnál az élettől.
Rajtad kívül is sokan küzdenek ilyen problémákkal... van, akinek még 40 évesen is az anyja mondja meg, hogy mit csináljon. Látom, te nem akarsz erre a sorsra jutni, nyilván a kérdést sem véletlenül írtad ki ide.
Nem túl jó ez, de lehet rajta segíteni. Kezdetnek keress fel egy pszichológust, hogy segítsen neked önállóvá válni és olyan célokat kitűzni, amik valóban a te céljaid és nem másokéi.
Azért van olyan,cél, ami az enyém, pl pont a hivatás terén.
De ..
Van olyan legitimitása aki nem elemez, nameg aki ad válaszokat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!