Ha pszichológushoz járok, akkor fontos lehet a számára, hogy nagyon néha eszembe jutott/jut az öngyilkosság?

Pár hónapja járok pszichológushoz, ahová egyébként nagyon szeretek járni. Sok mindenről beszéltünk, sok mindent elmondtam neki, köztük a legféltettebb titkaimat és a legszörnyűbb emlékemet is, de az öngyilkosságot még soha nem említettem neki. Leginkább azért, mert egyszer sem kérdezett rá, amit meg is értek, mert kívülről egy tök átlagos lány vagyok, aki mindig mosolyog a terápián, soha nem is sírtam még előtte és olyat sem mondtam, ami arra adna okot, hogy ilyen gondolataim vannak. De a helyzet az, hogy voltak, vannak, néha rám tör az érzés, hogy jobb lenne, ha itt hagynék mindent, mert így egyszerűbb. Leginkább csak az agyamban játszom az öngyilkosság gondolatával, talán kétszer volt, amikor már majdnem meg is tettem, mert annyira padlón voltam. De nem tettem meg, mert... őszintén gyenge voltam hozzá és féltem. Én sem tudom, hogy mitől, talán attól, hogy sikerül vagy épp pont attól, hogy nem sikerül és akkor utána szégyenkeznem és magyarázkodnom kell az embereknek, hogy miért csináltam. A lényeg, hogy erről nem beszéltünk még a dokival és részemről leginkább azért, mert nem tartottam fontosnak, illetve nem is igazán tudom, hogy hogyan közöljem vele ezt. Csak úgy hirtelen nem dobhatom fel a témát, meg én úgy gondolom, hogy lehet nem is fogja fontosnak tartani.? Vagy rosszul gondolom?

20/L