Folyamatos öngyilkossági gondolataim vannak, kitől kérjek segítséget?

Szia!

Olvastam a kiírásod! Mintha saját magam írtam volna ki a kérdést. Nekem is ezek a problémáim. Bár csak néha tör rám ez az érzés, hónapokig megvagyok, aztán bummmm.....iszok, nyugtatót szedem marokszámra, hálistennek, hogy eddig még drogokhoz nem nyúltam...bár nem igazán rajtam múlott a dolog.

Szóval keress fel egy pszichiátert, pszichológust mindenképpen. Én is tervezem. Mert most megint a hullámvölgy legalján vagyok és ilyenkor rohadt nehéz ám kimászni belőle. Egyszer voltam egy pszichiáternél, de mivel egy manipulatív, hazug, antiszociális személyiség vagyok, így vele sem voltam őszinte egyáltalán, ezért csalódás volt a találkozó. Semmi eredményre nem vezetett. Talán ha legközelebb őszinte leszek, akkor sikeres lesz a látogás és lesz pozitív végkimenetele. Te is tedd ezt!

Az életed semmiképpen ne dobd el magadtól. Tudod mire szoktam gondolni, mikor nekem is ilyen gondolataim vannak. Hogy rendben, nekem sincs senkim, úgysem sajnálna senki, tehát túl nagy bánatot nem okoznék sok embernek. Nem lenne sokkal szegényebb a világ tőlem. De azért életben maradok, amik érdekelnek, hogy lássan a világ fejlődését magam körül és azokat a dolgokat, amiket szeretek nap mint nap magamba szívjam. Tudom, lehet hülyeségnek tartod, s nem is tudom most ezt így hirtelen kifejteni, hogy mire is gondolok, de ha már úgyis egy elba***tt életem van, legalább arra felhasználom, hogy tapasztalom az életet, megpróbálok minél többet látni, minél több mindent magamba szívni, magasról tenni közben mindenkire, mindenki véleményére magam körül. Ha már egyszer erre a kiba**tt világra születtem, akkor megpróbálok minél többet látni belőle mielőtt elhagyom. És még fiatal vagy, csak 19, én már 25 éves vagyok (Lány), még változhat a helyzeted. Neked még nagyobb esélyed van rá, mint nekem, mert te még csak épp hogy elhagytad a tinikort. Az én személyiségem már jobban rögzült.

Szóval szakember! Irány! Mindenképpen! Felír majd valami gyógyszert, ami segíteni fog. Engem pszichoterápiára akart küldeni, de ugye én ellenálltam, nem akartam menni, mert nem vagyok az a fajta, aki megakarja osztani másokkal a problémáit. Sőt kifejezetten titkolózó vagyok. Mert színészkedek folyton mindneki előtt. Mindenki azt hiszi, hogy totál rendben van velem minden, miközben legbelül egy vulkán tombol.

Nálad az is viszi most szerintem, hogy említetted, hogy barátnő terén is elég rossz a helyzet. Ebben a korban ez nagyon letudja húzni az embert, ha nem sikerül párkapcsolatot kialakítani. Tehát ha találnál valakit, lehet már az önmaga gyógyír lehetne a problémádra, s máris elvetnéd az efféle gondolatokat.

Mindenesetre, ha tényleg elég súlyosnak érzed a problémádat, keress fel vele egy szakembert. Nehéz, tudom magamról, de majd én is erőt veszek magamon.

Erőt és kitartást kívánok neked!