Mit tegyek, mi van velem? Teljesen tanácstalan vagyok.
Az utóbbi időben, senki nem érdekel, senkivel nem akarok foglalkozni, nem érdekel, hogy kivel mi van. Nem akarok hallani a barátaimról. Egyedül szeretnék lenni.
Kiskorom óta foglalkoztat a halál, a pokol és mennyország, és főleg az öngyilkosság. Soha senkivel nem beszéltem erről. De senkire nincs most szükségem, és nem tudom, hogy hogy oldjam meg. Egyik napról a másikról, mondjam azt, hogy hagyjál? Nincs túl sok barátom, de ők igaz barátok. De nem kellenek.
Nézelődtem neten ilyen témában, de semmi. Senki nem akar magányos lenni, mindenki csak azt kérdezi, hogy legyenek barátai.
Viszont, ha sikerülne is eltaszítani magam körül őket, nem tudom, hogy hogyan tudnám leélni az életem. Szóval, nem is az, hogy nincsenek, csak mindig unatkoznék.
Gondoltam arra is, hogy megkérném őket, hogy egy ideig ne tartsák velem a kapcsolatot, de akkor ha később szükség lesz rájuk nem lesznek.
Tulajdonképp lehet, hogy nem is ilyen barátok kellenének nekem. Hanem csak olyan van, de leszarom barát.
Nem tudom, mit tegyek. Nem kérhetem senki tanácsát, mert lenéznének, az emberek nem ilyennek ismernek. Közben ilyen vagyok.
Előre is köszönöm a válaszokat!
Kicsit antiszocialis, feltehetoen csak atmeneti viselkedesre:) nezd, szerinte ez a kamaszkor miatt van, lehet, hogy sokat almodozol mostanaban? Kicsit elvont viselkedesre utal. Esetleg ha trauma tortent, akkor menekulesre...Vagy csak nem vagy elegedett a mostani eleted, + kamaszkor, es mint mondtam , almodozol..
Hidd el, majd par het mulva legkesobb ,,eszhez tersz", rajossz, hogy igenis a ,,valosagra" kell koncentralni, mert ugy ersz el eredmenyeket. Ha tudod, hogy vannak celjaid, es kuzdesz ertuk, akkor a foldon fogsz maradni, ket labbal- Neked ez kene szerintem. Kesobb mar, egy egeszseges parkapcsolat majd tenyleg ott fog tartani...:)
Kitartast, sok sikert, es kivanom , hogy sok-sok sikered is legyen!
15/L
(Tobbe-kevesbe meg keyszerbeteg vagyok, volt rossz nekem is..:))
Ez a kor olyan mint egy betegség de elmúlik :) tarts ki!
az élet felmérhetetlenül értékes, még nem is sejted.
Jó helyen keresel, a halál misztériuma a legfontosabb kérdés, utánna kell járnod hogy hasznos életet élj! és ami utánna jön az örömtelibb legyen.
Ne a hasonlóan tudatlanokat faggasd a neten hanem az ezoterikus szellemi tanításokat keresd és az igazi mestereket akik élik a szellemi valóságot nem csak olvasnak róla.
Isten vezessen a jó forráshoz, addig is neked akzívan keresned kell a válaszokat és belső erőfeszítéseket tenni hogy megértsd amit kapsz és hogy meg is valósítsd!
Csoki :)
T.
Ne hiszem, hogy tinikornak számít a 5-6 éves kor.
Ugyanis, azóta vannak ilyen problémáim.
De köszönöm a válaszokat!
Az elején, van egy idézet nem tudom ki irta nincs kedvem ra keresni, ami arrol szol hogy a barátok olyanok mint egen a csillag még ha nem is látod oket tudod hogy ott vannak. Az igaz barátok akkor is megmaradnak ha nem tallakozol veluk minden nap. Az egyedulet lenyegben fontos, az hogy a korral jár e vagy semm nem erdekes. Lenyegben az életed olzan szakasyában létezel aminek a legfobb célja az hogy megtalálld onmagad. Na mármost ehez szukseges az egyedul lét. Igy sokkal jobban jársz mint azok a csemeték akik egy szociális csoporthoz alkalmazkodnak.En személy szerint mikor a te korodban voltam nagyon rákatantam az irodalomra. 13 évesen semmi kedvem nem volt ki járni, mivel folyton olvastam, ja az elott nem olvastam el egy konyvet semm.
Az ongyilkosságrol: nem szeretem es nagyon nem ertem ezt a fogalmat. A halál faj mondjon bárki bármit, azért mert azt mondják hogy valakinek nyugodt hallála volt mert állomba halt meg, azt nem tudhatjak kozben mit erzett mit nem. A halál után két választásod van. Vagy léteziik tulvilági élet vagy nem. Ha létezik te mint ingyilkos megszivtad, mivel legjobb tudomasom szerint a te korodban az ongyilkosságot minden vallas tilltja. Ha nem akkor meg nem lessz semmi, csak nem leszel vége. Szešrintem mindig jobb lenni mint nem lenni. Jobb érezni bár ha rosszat is mint hogy ne erezzel semmit.
A halálrol: termeszetesen az emberi lét része hogy foglalkozunk vele, csak kozben nem szabad elfelejtenni élni. Tudod az életet az ember élheti boldogan , és boldogtalanul. Nem jobb a boldogságat választani? Szoval légy boldog:) Még visszaterve az olvasáshoz. Az egri csillagok után a második konyvem Dostojevsky volt. állitolag eleg nehez olvasmany, de szerettem es sok konyvet olvastam tole. Probald ki. Az utolso tanacsom. Találj egy jo hobit, én szemely szerint valami harcmuveszetet javasolnek. A mozgastol boldogabb lesszel, ha jo helyre kerulsz megismerkedhetsz a filozofiaval, ami kesobb segithet az eletben
És igen, ettől félek mindig. Senki ismétlem senki nem ért meg. És nem értem, hogy hol a hiba. Senki nem tudja azt átérezni, amin keresztül megyek. Semmibe vesznek.
Múltkor elmondtam egy titkomat egy barátnőmnek, komolyan sem vett. Azt hiszik vicc ez az egész. Közben nagyon komoly dolgok. Én mindenkinek próbálok segíteni, ha szomorú, ők meg minden hülyeséget elhisznek, és mikor közlöm hogy baj van, és már magamban kért teszek, nem veszik komolyan.
Mindenki azt gondolja, hogy mert 13 éves vagyok, nem lehetnek problémáim. Az a baj, hogy nem most kezdődtek. És félek az emberektől. Nem is akarom, hogy legyenek körülöttem.
Viszont, ezzel a magány témával kapcsolatban nem sok választ kaptam.
Várom őket továbbra is!
Szia!
1. Vagyok. Nem bantasbol, nehogy annak vedd, de most kezdesz antiszocialis lenni, ,,nem is akarom, hogy legyenek korulottem", egy pszichologus ismerosom egyszer ugy fogalmazott, ilyenkor kezd az ember kiszakadni a tarsadalombol.
Ezt fel kene szamolni, ugyhogy En mindenkeppen javaslom, hogy keress fel egy pszichologust, de minel hamarabb, de nagyon fontos, hogy oszinte legyel vele a leheto legjobban, hiszen egy lelekbuvar profi segitsege joval tobb, mint a Mi tapogatozasunk, hiszen mig varsz a valaszokra itt gyk-n, addig akar O meg is szuntethetne a proemat. Jarj akkor is minel tobbet tarsasagba!! Szerintem csak ,,elszoktal" Toluk. Hamar rendben leszel...
Minden jot!
15/L
Szia!
Nem vettem bántásnak.
Viszont egyáltalán nem szoktam el a társaságtól, mert a baráti köröm semmit se sejt. Szóval, ugyanúgy tartom velük a kapcsolatot, de igazából nem akarom.
Pszichológus témát viszont biztos, hogy hanyagolom. Iskola pszichológus nincs, a szüleim viszont erről szintén semmit nem tudnak. Bár rólam se tudnak sokat. Szóval.. Esélyem sincs erre. Viszont, ha lenne is erre lehetőségem, nem élnék vele, mert utálom a pszichológusokat. Azaz, nem az embereket, hanem ezt az egész foglalkozást. Nem értem, miért akar a problémáimmal foglalkozni, egy vadidegen ember. Foglalkozhatnának mással is, mint lelkibeteg emberekkel.
De köszönöm a tanácsot! Nagyon aranyos vagy:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!