A vagdosás népbetegség lett? És akik ezt teszik úgy érzik "segít" nekik?

Ez 99% ban lelki oka van. Főleg a tiniknél jellemző hogy aki akkor depis akkor vagdossa magát, de nem mélyen mert fél attól hogy meghal, de valamiért élvezi a fájdalmát.

A maradék 1% pedig csak egy mánia ami semmi ilyen lelki betegségre nem utal, egyszerűen élvezi vagdosni magát.

Most visszatérve a lelki bajokra, sokan így akarnak öngyilkosok lenni csak még nem tudják milyen mélyen kell vágni ahhoz hogy az artériát eltalálják.

3 éve ismerkedtem meg egy lánnyal, akivel összeillettünk de ugyan akkor én a barátnőjére hajtottam mert őt korábban ismertem meg, és ő nekem sokkal szimpatikusabb volt, külsőre, belsőre is. Persze a csaj belém volt esve de én mondtam neki hogy maximum haverok legyünk, még az elején megmondtam neki hogy kibe vagyok szerelmes. Persze a csaj próbálkozott még de egy kicsit keményebben magyaráztam meg neki, persze nem bántottam azt hozzáteszem, de már az idegeimre ment. Utána pár napon belül kapom az infót hogy felvágta az ereit sok vért vesztett és kórházba van. Persze akkor bementem hozzá, és akkor mondta hogy miattam tette. Sokáig hetekig furdalt a lelki ismeret miatta, de aztán sikerült vele normálisan megbeszélni a dolgot.

Hát, én egy darabig csináltam. Nem másértm, nem a figyelemért. Csak is magam miatt.

És hogy miért? Büntetni akartam magam, amiért mindent elrontottam, amiért megbántottam másokat. Azt akartam, hogy fájjon, mert megérdemlem. Aztán jött a többi: szorongásoldál lett, mert megnyugtatott, a sebek miatt felszabadult endorfintól boldog lettem, és egyre több kellett ahhoz, hogy ugyanazt érezzem. És egy idö után mát csak azért is meg kellett magam vágni, hogy ne legyek a semmi miatt szomorú. Elöször jó volt, de utána minden elromlott. Mint valami drognál: az eleje jó, de utána sz@r. És azért még is kell. Áááh, sz@r dolog, nem kívánom senkinek.