Szerintetek még újrakezdhetem?

Közhely, de sosem késő semmin változtatni. Én 23/L vagyok. Hasonlóan érzek sokszor, mint te. Elcsesztem a sulit. Mire lediplomázok 25 leszek. Komolyabb kapcsolatom nekem sem volt. Pedig engem is sokan szerettek és a mai napig sok fiúnak tetszem, de mégis van bennem egy kontroll, amin nem tudok túl lépni. Ezzel viszont féléves kapcsolatnál messzebb nem jutok.

Próbálj meg elégedettnek lenni, hogy amihez kezdesz az sikerüljön és úgy is állj hozzá, hogy csak azért is összejön. Legyen az suli, munka, pasi. Tudom milyen nehéz, sokszor nekem is erőltetnem kell magam. Máskor viszont már tök természetesen jön. Te azért már idősebb vagy, szóval nem ártana picit összekapni magad. Önállósodni és elérni azokat a dolgokat, amire vágysz. Legyél kemény, kitartó és soha ne add fel még, akkor sem, ha úgy érzed nem bírod tovább.

Szia!

Én is hasonló cipőben jártam.

Bár a család együtt van, az sem garancia arra, hogy rendben is van.

Fiúk terén ugyanaz van velem is, amit te és másik válaszoló már írt.

Érdekes, mert bennem éppen a tanulás tartotta a lelket.

Abban tudtam kiemelkedni.

Ha az nem lett volna, vagy abban nem fogott volna meg semmi, lehet, hogy már ezt sem írnám itt.

Ha gondolod, beszélgethetünk.

Engem érdekelnek a nyelvek. Angol nyelvből tudok valamennyit segíteni, lehet.

31/N

42 voltam, amikor tönkrementem. Egzisztenciálisan, anyagilag, családilag. Megrokkantam, az orvosok tolókocsit jósoltak, elváltam, hátrahagytam mindent, csak egy erősen mínuszba hajló bankszámlát hoztam magammal, meg néhány ruhát.

Azóta van új párom, szép házam, segítem a gyerekeimet, pedig ők is elég idősek már. És hadd ne mondjam, boldog vagyok. Szóval újrakezdeni soha nem késő.