17 éves vagyok és rettegek a sötétben. Miért lehet ez és mit tehetek ellene?

Minden bizonnyal valamilyen pszichés ok, még kiskorodból (hisz akkor szinte mindenki fél a sötétben), talán nem nőtted ki, szerintem menj el egy pszichiáterhez, egyáltalán nem ritka esetről van szó szvsz. Én is júliusban leszek 17, de még mindíg álmodom Frost-al (Batman és Robin c. filmben a főgonosz és sokszor azt álmodom, hogy a szekrényből előjön és megfagyaszt), tehát én ezt ajánlom, veszteni valód nincs.

én 20 vagyok, és szintén:) Régen ez elég komoly problémát jelentett, volt egy olyan nyár, hogy csak hajnalban, pirkadatkor mertem elaludni. Elvittek orvoshoz (akkor még 16 voltam) és kaptam jó kis xanaxot a problémáimra. Aztán győztem magamban leküzdeni a problémát, hogy le váljak gyógyszerfüggővé. Még mindig félek, azóta is, bár már nem annyira, de nem igazán tudom miért. Egyre emlékszem kiskoromból, amikro még nem értem el az ajtó kilincset akkora voltam:) kedves apám bezárt a folyosóra és ott tartott órákig, a teljes sötétben mert "elrontottam" a tv-t.. később kiderült nem én rontottam el, magától is elbaszódott volna előbb utóbb. A sötétségtől való parám még eredhet onnan, h eléggé hiszek a misztikus dolgokban, és régen sok horrort néztem. Ja meg persze sosem tudhatod mit rejt a sötétség:) Na most jól megnyugtattalak, gondolom.. bocs nem ez volt a szándékom:) Csak tudd, nem vagy egyedül.

Sokat ijesztgettek a barátaid? Néztél sok horrorfilmet? Esetleg keveset, de nagyon beleélted magad, túlzottan azonosultál a történettel?

Hát én 32 vagyok és félek a sötétben. Rengeteg pszicho filmet néztem régem, imádtam, faltam őket, nem féltem. Elkezdett változni az ízlésem a filmek terén, ezzel arányosan jöttek elő az emlékeim a pszichokból és a félelmeim. Vettem egy sólámpát, az ég egész éjszaka. Valaki említett korábban a pszichoterápiát, jó ötlet. ( nekem is :) ) Biztos le lehet győzni.

Én 14 éves koromig anyukámmal aludtam. Kb 5 éves koromig egyedül aludtam, aztán láttam egy vámpíros filmet, és nagyon berezeltem. Kezdetben tényleg a vámpír volt a félelem alapja, később az egyedülléttől féltem. A szoba melletti fürdőszobában felkapcsolva hagyták a villanyt amíg anyukám jött aludni, és addig nem is mertem az ablak felé fordulni, hátha van ott valami.. Aztán a 14. szülinapomon a szüleim és saját elhatározásból is döntöttem h elég volt.. Hát az első éjszaka egyedül szörnyű volt, azóta viszont minden rendbe jött. Azt viszont nem viselem el, ha le van húzva a redőny, hogy vaksötét legyen és a házban sem szeretek teljesen egyedül aludni, és a földszinten sem maradok meg. Valahogy megnyugtat, hogy az emeleten a szörnyek nehezebben jönnek be :)