Szociális fóbiám van?

Röviden és tömören: egyszerűen utálok emberek közé menni.Vannak időszakok,amikor sokat lehetek itthon úgy,hogy ki sem kell nagyon mozdulnom,mint pl. most,nyári szünetben.Ilyenkor teljesen jól vagyok,olvasok,filmet nézek,elvagyok a magam kis világában,de ahogy közeledik az augusztus,és tudom,hogy rendszeresen ki kell mozdulnom,iszonyú depressziós leszek,egyfolytában bőgök,és váltakozik az ideges,pattanásig feszült lelkiállapot a tompa,lefáradttal.Amúgy nem tinédzserkori rigolya,23 éves vagyok,de... én nem teljesen azt érzem,amit s szociális fóbiásokról olvastam.Én sem nagyon szeretek idegenekkel társalogni,de azért tudok velük értelmesen beszélni,nem félek az emberektől,nem ezek a szituációk stresszelnek.Inkább valami megfelelés-kényszer nehezedik rám,vagy ilyesmi.Most új egyetemet kezdek,a régit nagyon nem szerettem (rosszul lettem vizsgák előtt,nem voltak barátaim se),de félek,hogy az újat is el fogja rontani ez az egész különös "betegségem".Az is lehet,hogy elkerülő személyiségzavarom van (utánaolvasgattam a témának).Pszichológushoz,pszichiáterhez menni nincs pénzem,meg valljuk be... kedvem se.Gyógyszert sem szeretnék szedni nyilván,természetgyógyász nem segített.Egyszerűen úgy érzem,nem tudok megfelelni az életnek,és hogy túl durva nekem az ún. "realitás".Sokáig öngyilkosságról "ábrándoztam",de erről már letettem,mert néha előfordul,hogy egész jól érzem magam (általában,ha egyedül vagyok).De nem tudom,hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket,amikor új közösség várható,meg hasonlók... Ja,persze kapcsolatom még nem igen volt életemben,pedig nem vagyok ronda,de ez már nem zavar,lemondtam róla.Az is csak stresszelne. :) Élt már át valaki hasonlót,vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen?Amúgy lány vagyok.