Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Szociális fóbiám van? Mit...

Szociális fóbiám van? Mit csináljak? Már nagyon rossz így. :' (

Figyelt kérdés

Fogalmam sincs miért, mikor és hogyan alakult ki. Régen rengeteg barátom volt, mindig nevettem, könnyen elbeszélgettem akárkivel. De ahogy telt az idő, észrevettem hogy már félek boltba menni, félek ha felelni kell, ha engem néz valaki vagy pár ember, teljesen bepánikolok. Bénának érzem magam. Még a hétköznapi dolgokat is elrontom, mert mindig azt hiszem hogy valaki figyel és félek hogy valamit elbénázok, így el is bénázom. Ilyenkor mindig szégyenlem magam, elásnám magam a földig. :( Van, mikor kínosabb helyzetbe kerülök, hogy rosszul leszek. Ilyenkor elsápadok, izzadok de fázok. Ilyen persze nem gyakran van. Már barátaim sincsenek, mert nem merek barátkozni. Nem is tudok, mivel az az érzésem van hogy mindenki hülyének és bénának néz. Azon kaptam magam hogy már barátaim sincsenek. Az a baj hogy én nagyon társasági ember lennék, imádok nevetni is, vagyis tényleg az az ember vagyok akivel lehet hülyülni. Csak sajnos ezeket a dolgokat más nem tudja. :( Ha lennének barátaim én mennék akárhova ahova csak hívnak. De mindig csak itthon ülök.. Megpróbálom ezt több-kevesebb sikerrel eltitkolni mások elől, és mivel nem tudják hogy nekem ez van, gondolom szimplán bénának gondolnak. Már csak a suliban szoktam lenni néhány emberrel, de pl. itthon már msn-re se megyek, facebookra se, nem akarok senkivel beszélni, csak egyedül lenni és zenét hallgatni.. Amúgy önbizalmam sincs. Nem vagyok kövér meg alakommal meg vagyok elégedve, viszont a fejemmel nem vagyok kibékülve.. Mit csináljak? :(

15/L


2011. szept. 28. 17:08
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
75%

ó dettó mintha magamat olvasnám csak pár évvel idősebb vagyok

próbálj meg talán neten ismerkedni, meg gyakrabban eljárni azokkal a barátaiddal akikkel még jóban vagy

kicsit erőltetni kell különben nem megy :(

legvégső esetben látogass meg egy pszichológust (de ne pszichiáter !) és beszélgess vele picit

2011. szept. 28. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Nekem is voltak/vannak ilyen gondjaim, de nehezen, sikerül legyőznöm őket. Tőled picivel fiatalabb vagyok, nem sokkal, csak kb. másfél évvel. Ha gondolod, írj egy privát üzit, és beszélgessünk, megpróbálhatok akár segíteni, vagy elmondani, hogy én hogy kezelném a helyedben a helyzeteket, miután megismertelek. Msn-em van, facebookom nincs.


Pszichológushoz nem fontos elmenni, csak a legvégső esetben. Ez lehet csak egy egyszerű serdülőkori érzelemváltozás, de lehet, hogy komolyabb. Én már átestem ezen, és sikerült megoldanom...

Tudom, hogy neked is menni fog ;)

2011. szept. 29. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
köszi a válaszokat. hát pszichológushoz tuti nem megyek. :D én is gondoltam arra, hogy majd "kinövöm". vagyis remélem, mert ez így nagyon rossz..
2011. szept. 30. 16:00
 4/11 anonim ***** válasza:
100%

Mintha magamat olvasnám.

Én bizony már sokszor elgondolkodtam rajta, hogy elmegyek pszichológushoz... Egyszer próbáltam felhozni anyáméknak (mikor rátaláltam a neten másfél éve, hogy mi is ez - előtte azt hittem, csak én vagyok ezekkel a dolgokkal így), de leintettek, hogy biztos csak bebeszélem magamnak.

Azóta nem is próbáltam felhozni.

Sőt, amikor próbáltam elmagyarázni, olyan nevetségesnek éreztem magam, mert ez az egész nevetséges... de akkor is! ://

Azt olvastam egyébként, hogy tipikusan olyan 13 éves kor környékén jelenik meg ilyen "krónikusan" és kb mire az ember középkorú lesz, mérséklődik valamennyire... Hát, remek...

2011. szept. 30. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 A kérdező kommentje:
ez most komoly? mert velem is így van. meg se próbálom elmondani anyáéknak, biztos hogy nem értenének meg. ha ez pár éven belül nem növöm ki, akkor felkeresek egy pszichológust, mert nem akarom így leélni az életem.. másnak elmondanám, nevetnének. meg is értem, mert igen, tényleg nevetséges ez a dolog, de hát nem tehetek róla. :(
2011. szept. 30. 22:31
 6/11 A kérdező kommentje:
amúgy először én is azt hittem hogy csak nekem van ilyen. ez most se változott, mivel a környezetemben nincs ilyen ember. azt észrevenném.
2011. szept. 30. 22:33
 7/11 anonim ***** válasza:

Nem tudom, olvasod-e még a kérdést, azért írok. :)

Velem is ez a probléma. Ma voltam pszichológusnál. Menjél el, hisz ki akarja ezzel a dologgal leélni a kamaszkorát?? Senki. :)

2012. ápr. 16. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

En is hasonloan voltam mint te, aztan felulkerekedtem rajta egy eve. Tobbet kell eljarni a barataiddal, azokkal akikrol ugy erzes hogy elfogadnak. Ha tobbet vagy veluk erosodik a bizalmad irantuk ezert erezni fogod, hogy elfogadnak es elottuk mar nem lesznek ilyen problemaid.


Miota elkoltoztunk ujra visszajott, mert kiskoromban ovodatol kezdve suliban is 6 evig allandoan bantottak, meg a csaladban is van egy rokon akinek hasonlo problemaja van, szoval meg genetikailag is bennem van...

Lehet, hogy a csaladodban van/volt valakinek ilyenje es orokolted.

Engem az idegesit a legjobban, hogy mindenki azthiszi csendes vagyok meg szegyenlos, es dogunalmas, pedig egyaltalan nem... meg a szuleim is allandoan azzal jonnek, hogy mennyire szegyenlos vagyok mar, meg ugy is mutatnak be... -.-

2012. dec. 15. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 TheGod17 válasza:
A "Félelem Nélkül" facebook csportba lépj be! Tartsunk össze!
2015. aug. 23. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Kinőtted már a szociális fóbiádat?
2015. dec. 26. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!