Sikerélmény nélkül, határozottság nélkül mi értelme van élni?
20 éves vagyok és nem tudok élni. Bárhova megyek, rosszul érzem magam. Tucatnyi szakembert, tanácsadó barátot felkerestem már, de úgy érzem, hogy nagyon mélyen gyökereznek a bajok. Először is, kamaszként rengeteget szekáltak, összeszedtem egy csomó lelki sérülést, komplexust, és azt hiszem ott kezdődött az, hogy nem tudtam konfrontálódni. Azóta nem bírom kezelni az olyan helyzeteket, amikor harcolni kell, belém kötnek, stb. Vagy töketlen nyuszi módjára meglapulok, vagy átmegyek idegbetegbe és olyan szinten túlreagálom, hogy semmiképp ne legyek nyuszi, hogy azzal csak még rosszabb lesz. Azután itt van az, hogy baromi bezárkózott életet élek, aki kevés barátom van, az is sorra elfordul tőlem és nem éltem ki magam soha. Nincs társasági rutinom és állandóan hülyeségeket csinálok. Minden emberben ellenséget látok, ha kedvesek hozzám, mindig gyanú fog el. Magamhoz rohadt szigorú vagyok.
Arra is rájöttem, némi segítséggel, hogy túlságosan függök a szüleimtől. Állandóan felnőttekhez rohangálok tanácsért, legyen az szülő, idősebb barát, vagy szakember.
A szerelem egy külön fejezet lehetne az életemben, ugyanis valahogy nem bírom kezelni a lányokat sem és ők sem mutatnak irántam semmi érdeklődést. Emiatt, valamint a már említett sérelmeim miatt pedig egy általános, világromboló, őrjöngő düh van bennem mindazok iránt, akik az én koromban flegmák, nagyképűek és tudnak csajozni.
Döntésképtelen vagyok és nem tudom irányítani az életemet. A legfontosabb döntéseket egyszerűen nem akarom meghozni, inkább elfutnék minden elől.
Végül: kamaszkorom óta tele vagyok testi bajokkal. Hosszú a lista, az ízületeim rosszak, mindenem ropog, minden hajolgatásnál fáj valamim, a hátam rendszeresen megfájdul, a torkommal már több, mint fél éve szenvedek, mert kétoldalt állandóan fáj, most egy urulógiai problémám is van, és általában a legkülönbözőbb helyeken fájdul meg ez-az.
És komolyan azon gondolkozom, hogy kell-e nekem így élni. Tudom, hogy sokan irigyek rám, mert nagyon jó lehetőségeim vannak, de ők csak kívülről látnak, nem látják azt az oldalamat, aki mindig magányos és nem tud semmit kezelni. Tegnap az jutott eszembe, hogy ennyi testi bajt egyszerűen időm sincs megoldani. Meg egyáltalán mi a f***ért vannak nekem ezek, amikor annyi egészséges fiatal van! Én is az voltam és elegem van abból, hogy olyan a testem, mint egy nyúzott öregemberé.
És így akkor most minek éljek? Már azon kívül, hogy a szüleimet ne tegyem tönkre. Komolyan nem félek attól a gondolattól, hogy elalszom, és másnap nem kelek fel. Szégyellek élni. Szégyellem, hogy nincsenek barátaim, hogy egyedül nem tudok megoldani semmit, hogy nincs semmi elképzelésem az életben...
válasza:
válasza:Ép testben ép lélek. Kicsit dolgozzál a külsődön, keressél magadnak első körben egy szolidabb, kevésbé mutatós csajt.
A rendszeres szexuális élet, általában helyreteszi a férfiember önértékelését, és magabiztosabb leszel tőle.
Ha szóban nehezen ismerkedsz, regisztrálj egy online társkeresőre (pl. randivonal), írj egy sablon levelet és küldd el párszáz csajnak (kb. 2 óra elfoglaltságot igényel). Ha nem vagy teljesen nyomorék, akkor tízes nagyságrendben számíthatsz pozitív válaszra. Találkozz velük, az elején számíts rá hogy béna leszel, de ha beégsz az abszolút nem gond, mert nem tudják meg ismerőseid.
válasza:Második: köszönöm, jó ötlet! Most egyébként udvarlok egy csajnak, aki minden szempontból olyan, mintha az álmaimból lépett volna elő, beleértve azt is, hogy szolid és visszafogott. De nem tudom, hogy fog végződni, mert eléggé fukarkodik a visszajelzésekkel.
Harmadik: gondolkodtam már rajta és hallottam jót is, rosszat is. Állítólag nem tesz jót az önértékelésnek, ha így veszíti el valaki a szüzességét, mondjuk kérdés, hogy megengedhetem-e magamnak azt a luxust, hogy ne így veszítsem el. Mindenesetre sok vesztenivalóm nincs... de nem veszélyes egyébként? Meg, mint írtam is, most egy urulógiai gonddal szenvedek, előbb ki akarok ebből gyógyulni, ha egyáltalán ki fogok.
válasza:"Tudom, hogy sokan irigyek rám, mert nagyon jó lehetőségeim vannak..."
Igen? Ezek szerint van olyan területe az életednek, ahol sikerélményt gyűjthetsz. Élj ezzel, biztos vonzani fogja a barátokat is.
Meg, ha most alakulóban van egy kapcsolatod olyan lánnyal, aki igazán tetszik, nem tudom miért vagy ennyire magad alatt.
válasza:Jó családi háttér, jól tanulsz, jó a nyelvérzéked.. Hát mit ne mondjak én is irigyellek.:) Simán belevethetnéd magad abba, hogy olyat tanulsz, ami érdekel, hogy majd olyan szakmád, munkád legyen, amit szeretsz. Azért ez eléggé kitölti az ember idejét (már amit munkában tölt), így az sem egy hátrány, ha azt élvezed, és abban sikeres vagy. Ezt majd megérzik mások is, így az emberek számára is „vonzó” leszel.
A testi bajok tényleg nehéz problémák, de lehet, hogy ezeknek is van némi lelki eredetük, és ha jobban leszel csökkenni fognak.
Mindenesetre a jó családi háttérben vannak kétségeim, ha mélyről gyökerező bajokra gyanakszol. Ráadásul, ha túlzottan függsz a szüleidtől, az lehet, hogy nem csak a te tulajdonságod, hanem ők „nevelték beléd”.
válasza:Detto ugyanez a helyzet volt nálam is... Annyi különbséggel, hogy viszonylag szegény családból (ami jelenleg az átlag, vagy inkább döntő többség Magyarisztánban) származom.
Nem igazán voltak lehetőségeim, még a jegyeim is förtelmesek voltak, aztán az érettségim a második legjobb lett az osztályban (volt hatalmas meglepetés mind tanárok, mint szülők részéről), végül a felsőoktatásban kötöttem ki. Itt elkezdtem járni egy pszichológushoz, valamint pszichiáterhez, akik az ilyen "mélyen gyökerező" problémáimat segítettek megoldani. Végül sikerrel is jártam, viszonylag meggyógyultam, tanulmányi eredményeim ismét elkezdtek szárnyalni. Mindössze annyi gond volt, hogy pénz híján nem tudtam tovább járni, így szép lassan, másfél év alatt visszaestem.
Jelenleg megint padlón vagyok, de ha te pénzügyileg jól állsz, akkor szerintem tényleg keress meg egy szakembert, mert az ilyeneket tökéletesen tudják gyógyítani. Sajnos ilyen abszurd országban élünk, hogy ha valakinek nincs pénze, le van sz*rva.
K*rvázást meg szerintem nagy ívben felejtsd el, mert ha még szűz vagy, akkor nagyon rossz élményben lesz részed. Sokkal jobb olyannal szeretkezni először, akit szeretsz, és nem pénzért csinálja. Gyógyulás után hidd el, csak úgy ömleni fognak a barátok és lányok :)
Sok sikert!
"K*rvázást meg szerintem nagy ívben felejtsd el, mert ha még szűz vagy, akkor nagyon rossz élményben lesz részed. Sokkal jobb olyannal szeretkezni először, akit szeretsz, és nem pénzért csinálja. Gyógyulás után hidd el, csak úgy ömleni fognak a barátok és lányok :)
Sok sikert!"
Őszintén szeretnék hinni ebben, de nem tudok hinni a tündérmesékben. Tudod, egy ideig teljesen normális, ép lelkű, nyitott kisgyerek voltam, aztán valami nagyon elromlott bennem. Azt hiszem egyébként, hogy végül is a sok megaláztatás, a vissza nem adott pofonok, sértések az okai. Mindenesetre azt reméltem mindig is, hogy még visszakapom azt a gyerekkori énemet, de most jöttem rá, hogy nem fogom. Örökre elveszett. Ugyanolyan hülyeség egy ilyen 7-8-évvel ezelőtti eseményeket visszacsináló rögeszmét kergetni, mint most a Trianon miatt ordítozni. Annyi idő telt már el és úgy belémivódtak azóta azok a módszerek, amiket a tudatom kifejlesztett, hogy feldolgozza az eseményeket, hogy ebből én már soha ki nem mászom. Darabig tényleg azt hittem, hogy "még nincs vége", hogy jól van, tied volt az első ütés, kedves Élet, de várj csak, amikor majd nagy leszek! Most akkor meghúzom magam, mert még gyenge vagyok, csak a tanulásra koncentrálok, aztán befutok és a pofájába röhögök mindenkinek! Szóval darabig elhittem, hogy ez így lesz, de rájöttem, hogy ennek már rég lőttek. Már rég vesztettem. Méghozzá azért, mert ez egyszerűen nem így működik, a mostani éveimet soha nem kapom vissza. Talán lesz belőlem egy jól kereső valaki - na és? Attól még ugyanolyan lelki korcs leszek, mint most. Mi változna? Az évek? 20 éves vagyok, szinte kész személyiség. Ha eddig nem tanultam meg viselkedni, barátkozni, szerelmesnek lenni, majd pont most fogok, mi? Sosem fog eljönni az Édenkert, mert semmi nem változik. Ahogy kb. 14 éves koromban is azt hittem, hogy 20 évesen valami nagy gigolo lesz belőlem, tele haverokkal és csajokkal, valószínűleg 24 évesen is ugyanilyen leszek. Pont olyan naiv voltam, mint egy vallási fanatikus, aki azért a mézesmadzagért, hogy majd a Paradicsomban szűzlányokat kap, képes elb*szni az egész életét. Ilyenformán rájöttem, hogy tulajdonképpen már nincs is okom rá, hogy éljek. Cáfoljon meg, aki tud!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!