Mi értelme van így a terápiáknak?

Nem vagyok szakember.

Csak a saját példám tudom hozzáfűzni. Fiatal felnőtt koromban én is a szüleimet hibáztattam nagyon sok mindenért. Az álomvilágomban végtelenül gonosz lényként jelentek meg. Apámra, mint stri.i bűnözőre és pedofil molesztálóra gondoltam vissza. Anyámra, meg mint a lelki és fizikai terror SS kiképzőtisztjére.

Volt egyébként alapja a kialakított képnek. Mert apámnak tényleg voltak zűrös ügyei, kur.ázott is rendesen és volt, hogy "ügyetlenül" nyúlt hozzám. Anyám meg tényleg egy agresszív, nem túl szeretetreméltó valaki.

De azért én rendesen kiszíneztem és kibővítettem a képzeletemben és a végén már magam is hittem benne.

Csak egy szakemberhez jártam (mentálhigiénés), de mivel neki is hazudtam, így nem jutottam előrébb.

Hogy végül mi tisztította ki a fejem? Talán az idő, a szenvedés. És végül talán a hit. Bekerültem egy vallási közösségbe, ahol valahogy már nem akartam a szerencsétlen nő szerepét eljátszani, mert ott mindenki mosolygott, boldog volt és szép, rendezett, erkölcsös életet élt. Elhatároztam, hogy hasonlítani akarok hozzájuk és láss csodát sikerült...

Apukámmal egyébként teljesen rendeződött a viszonyom, a testvéremmel is.

Egyedül anyám az, akire a mai napig nem tudok jó szívvel visszaemlékezni (és ő se rám), így vele nem igazán tartom a kapcsolatot.

Számomra egy kicsit kusza a történet. Azt a felét értem a problémának, hogy ha ő hivatalokat rátok küld, illetve élvezi a "beteg létet" és nem küzd ellene, az elég kellemetlen. Viszont azt nem tudom hová tenni, hogy miért léptek kapcsolatba a kezelőorvosával, pszichológusával? Mi közötök hozzá, hogy ő ott mit mond és mit nem? Pláne, ha állítólag azért is fullad kudarcba némely kezelés, mert "Amint nagy nehézségek árán eljutunk az egyik szakemberhez, aki így teljesen képbe kerül az állapotát illetően és már nem azt a szörnyű gonosz, lelketlen családot látja, amilyennek le lettünk írva, a rokonunk azonnal lecseréli, hiszen már nem csak minket szíd, így nincs a hasznára." Szóval ti most a jóhíretek miatt keresitek fel az összes orvosát? Miért ne kerülne képbe a teljes állapotával a fölvilágosításotok nélkül? Pszichológusnál eleve nincs ilyen, hogy mindent csont nélkül elhisz a betegének, aztán ha találkozik a családjával, akkor meg azoknak..

Szóval egy kicsit átjön a soraidból ez a "mi korlátozzuk az életét" dolog is. Nem tudom mi az illetőnek a baja, de tényleg nem lenne jobb neki, ha levennétek róla kezeteket? Hisz, ha ilyen lelkesen jár orvoshoz, annyira nem lehet elveszett.

Hűha, így már teljesebb a kép, és valóban borzasztó helyzetben vagytok.

Ezek szerint felnőtt korú az illető, mégis családsegítő járkál utána, viszont beutalni nem lehet kórházba, mert nem ön és közveszélyes? faramuci helyzet. Nem lehet kapcsolatba lépni egy olyan orvossal, intézettel, akinek felvázoljátok a helyzetet és kéritek, hogy vigye már innen, mert ez nem járható út, hogy a rokon "hobbi-terápiákra" jár mellette meg tönkretesz titeket? Főleg, ha azt mondod, rohamosan romlik az állapota, lehet, hogy előbb-utóbb indok is lesz rá, hogy ne vegetálhasson a házában, amiért nem is fizet.