Kényszerbetegség 14 évesen! Most mit tegyek? Sürgős!

Sziasztok!

Végső elkeseredésemben írok ide, diszkomfortérzettel és fájdalmas emlékekkel... Szóval, az a helyzet, hogy lassan 5-6 éve kényszerbeteg vagyok. Tudom, mi váltotta ki, emlékszem a napra, és arra a mondatra, amivel kezdődött. Apukám hülyéskedésből elkezdte mondani, hogy elköltözünk, direkt vicceskedve, én meg komolyan vettem, és közöltem, hogy ha elköltözünk és meghalok én visszajövök kísérteni ide. Akkortájt halt meg az egyik közeli rokonunk, és innen jött a halálfélelem.

Azon az éjjelen nem aludtam, és 4-5 mondatot kényszeresen elkezdtem mondogatni, hogy meglegyen az a bizonyos komfortérzet, amit minden kényszerbeteg keres. Hát 1-2 percig sikerült is, aztán meg újra elkezdtem.

2 évig(!!!) tartott ezeknek a mondatoknak az ismételgetése, aztán másikakat kezdtem el mondani. Tulajdonképpen tönkretette ez a betegség 5 évem phszihéjét...

Egy időre leállt, aztán 3 éve más formában létrejött. Folyamatosan azt mondogattam, hogy nem akarok meghalni. Ezután persze megint leállt 2 évre, és tavaly visszajött. Nagyon rossz, mert a legelejétől kezdve társulnak kényszercselekvések a kényszergondolatokhoz, például 5-6×, de néha 20-szor(!!) kell becsuknom az ajtót, elolvasnom mondatot, szót, megnyitni egy ablakot a gépen, mert különben azt érzem, hogy most valami nagyon rossz fog történni.

Tulajdonképpen április táján tudatosult bennem, hogy ez kényszerbetegség.

Még rosszabb, hogy elkezdtem hinni a Vonzás Törvényében, és félek, hogy a kényszergondolataimmal bevonzom a rosszat.

Anyukámnak nem merem elmondani, de ez így csak rosszabb lesz... Tisztában vagyok vele, hogy a pszichológus segíthetne, de félek, Anyu hülyének nézne, és elküldene a fr*ncba, hogy nem hiszi el.

Hogyan mondjam el neki? Vagy otthon is lehet kezelni?

Kissé jobb, hogy most kiírtam magamból, és nyugodtabb is vagyok. Olvastam egyébként, hogy sok kénszerbetegnek az agya nem termeli a nyugalomért felelős hormonokat, és én ezt érzem... Segítsetek, kérlek! :(