Annyira eluralkodik rajtam a félelem, a depresszió, a stressz, hogy nem tudok sem a tanulmányaimra sem a boldogságra koncentrálni. Mi ez?

Én kövér kisgyerek voltam, amiért folyamatosan kaptam a negatívokat. Nem voltak barátaim, mérhetetlenül gonosszá vált a világ már általános iskola alsó tagozatától, így elég depresszív, és emberkerülő nevelkedett belőlem. Immár 9. éve bulimiás is vagyok, nagyon ingatag a testsúlyom, ami miatt mégdepresszívebb vagyok, nem tudok semmire se koncentrálni, pedig tudom, hogy képes vagyok rá. Mióta világ nekem a világ, mindigis arról álmodoztam, hogy nagyon jó sorsom lesz, kimászhatok valamikor ebből a putriból, ahol élnem kell. 2011-ben érettségiztem le, majd megcsináltam a szakvizsgámat is (grafikus), és jövőhéten csinálom meg a gyógyszertári asszisztensi vizsgámat. Gyógyszerész szerettem volna lenni mindigis, de amiatt, hogy küzdöttem évek óta magammal, és a kilátástalansággal, ráadásul olyan iskolába jártam, amit gyűlöltem, de nem hagyhattam ott, az eredményeim siralmasak lettek, hozzám képest, mert ismerem a határaimat. 1 éve dolgozok patikában, 70e ft-ot kapok kézhez, és nincs semmi, ami vígaszt adjon erre. Ikertestvérem, aki támaszom volt 1 évvel ezelőttig, elköltözött Angliába. Az első barátomat most veszítettem el, igaz már 4 hónapja ennek, de még mindig nagyon nehéz. Ráadásul a (táv)kapcsolatnak a vége azért történt, mert fizikailag és lelkileg is tönkretett a távolság, amit a volt barátom nem tudott elviselni, és úgy éreztem már én is, hogy én se. Mérhetetlenül magányossá váltam, egyszerre veszítettem el 2 mérhetetlenül fontos és egyetlen támaszt és örömforrást.

Most felteszem egy lapra az egész életem, és belevágok az egyetembe. Biológia és fizika érettségi kell hozzá, ebből egy emelt szinten. Biológiából leérettségiztem már, de most fizika emeltre van szükségem, aminek min. 81%-osnak kell lennie. Emellett meg kell csinálnom egy felsőfokú német nyelvvizsgát is, mert nagyon szükségem van a többletpontokra. Kétségbe vagyok esve, napok óta sírok, nem tudok enni, de még nyelni se, talán bele is lázasodtam. Ez az utolsó esélyem az életre.