Mennyire tartjátok ezt helyénvalónak? Ti mit tennétek a helyemben?

Pár évig falun éltem. Nemsokkal utána feljöttem Pestre. Először nem tudtam beilleszkedni, szenvedés volt mindenféle kapcsolatteremtés másokkal, ezt mostanára már némileg enyhült.

Van egy pici kutyusom (egy büdös korcs, de én szeretem :S ). Sajnos egy idióta kövér félcigó gépfüggő izzadt, koszos és kisfiú, de én nagyon jól elvagyok vele. :S Szóval suliban (most jártam ki a középsulit, erről picit később) nem akarok veled barátkozni, mert ÉGŐ, de amúgy ha senki sem látja nagyon jól elvagyunk és röhögünk. Csak ott valamiért nem merem felvállalni, hogy ismerem... szorongok és félek, hogy mit fognak gondolni rólam, ez amúgy szerintem a falusi mivoltom miatt van, de nem szeretnék itt pszichologizálni... nem is tudnék, nem vagyok valami hű de okos gyerek.

A szorongásomat és szociális félelmeimet/fóbiáimat olyan dolgokkal leplezem, mint az erőltetett idiotizmus, tehát az átlagnál idiótábbnak tettetem magam, még rárakok egy lapáttal, nehogy megtudja bárki is, mert az nagyon égő és nem tudom elképzelni mi lenne... azon kívül, hogy nagyon megfájdulna az érzékeny kis lelkem.

Egyik volt jóbarátom bátyja meg otthon rendszergazda náluk, és megkért hogy figyeljem az öccsét (a volt jóbarátomat), mert ugye nekem semmibe sem kerül kedvességet tenni ilyen szinten, másképp meg úgy látom, igaza van... szóval wowozik (privát szerón, TAURI mimás :D ) és megmondta az accnevét + pw-t is adott. Én néha fellogolok, ránézek, és ha új karit csinált követem. Szóval jelenkezik RHC-ra (5 ember egy dungeon-t kitol) és ott ÚGY (nem a mondandó a lényeg, hanem a stílus) irkálok, hogy hatással legyen rá és reagáljon (vagy csak bemesélem magamnak a látszólagos sikert, de ez is valami, legalább FONTOSNAK ÉRZEM MAGAM, MÉG HA EZ TELJESSÉGGEL VALÓTLAN IS). Tehát mindig más karikkal megyek a közelébe, de van egy célom: hogy kikészítsem, vagy legalábbis azt higgyem, sikerült és megnyugodjak. Valamiért frusztrál a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen a világon (vagy legalábbis a környezetemben, akik ismernek), akinek alig van dolga és sosem volt nagyobb gondja annál, hogy kiverte a farkát 1 nap v. nem. Úgy szeretnék élni, mint egy tudatlan down-kóros (dankóros), aki mindenen csak nevet, főleg az "idiótákon". Azt nem látom, hogy én milyen vagyok, persze sokszor hibátlannak érzem magam, főleg ha elfogadnak és kell valami, ami lehoz az égből, nehogy nagyot pottyanjak és koppanjak :) Képtelen vagyok elfogadni a dolgokat és mindenkin röhögök és megmagyarázom hülyeségekkel a problémáimat, amik elől futok és képtelen vagyok velük szembenézni :(( De már kezd zavarni!

És tudom, hogy úgyis az lenne, hogy ha elmenne dolgozni a volt jóbarátom, leszállnék róla, mert a bátyja megelégelné (vagy én), tehát dolgozik = tesz vmi hasznosat is az életben, nem csak teng-leng. Tehát akkor már hiábavaló és felesleges lenne ez a piszkálódás, nem kéne "szinten tartani".

Tudom, hogy mindez rajtam és az én életemen semmi sem változtatna, ugyanúgy csak verném egész nap a rucahergetőmet a PLC programozói semmi-munka állás mellett, de mint mondottam volt, képtelen vagyok szembenézni a gondjaimmal, sokszor gyávának is érzem magam emiatt és inkább elfutok :S Nagyon lusta vagyok... aztán meg csak nézek, hogy megint ugyanazokkal a problémákkal kerülök szembe, amikkel ezelőtt is már dolgom volt. (Persze, ez nem pszichopátia, közöm sincs hozzájuk, inkább csak makacsság és nemtommi, csak sokszor pl. a karikkal a volt jóbarátom miatt is muszáj olyannak tettetnem magam, hátha bejön) A félelem, szorongás meg a többi dolog, de ezekről nem nagyon szeretnék beszélni, csak a nagymamának és a kutyusomnak miközben simogatom :)

Ja, és nem említettem, de arra is képtelen vagyok, hogy elfogadjam, hogy a volt jóbarátom tényleg _jobb_ wowban, mint én, sokkal jobban érti a dolgát, de nem tudom miért. :S Mondom, butus vagyok, de ezt is máshogy fogom gondolni, miután aludtam egyet rá... szinte mindennel, máshogy vélekedek.

Ha meg látom, hogy a környezetemben (főleg a számomra nagyratartott [senkik], lényeg ne legyen ÉGŐ oszt jóvan) máshogy vélekednek vmiről, akkor én is sokszor áthajlok arra és tökmind1 mivan, képtelen vagyok kiállni a saját igazam mellett, csak a számat jártatom ezügyben. Szóval csak mondom, hogy "van gerincem", meg "önbecsülésem", de a valódi jelentésüket nem is tudom, csak vmi olyasmi h nem hagyom, h. ÉGŐ legyek. Me' az rossz. Vagy nem? :$

19/f