Egy elég sanyarú gyerekkor után az utóbbi időben úgy éreztem magam mint ha kezdenének rendbe jönni körülöttem a dolgok (bekerültem felsőoktatásba, mellette dolgozom, nagyjából normális párkapcsolat), ezek után azt hittem a régi szorongásos dolgaimat le tudom vetkőzni, de úgy érzem kezdek visszacsúszni arra a szintre ahol az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejembe.
Pár hónapig semmi bajom nem volt, úgy éreztem nagyjából minden régi szorongásos, depressziós gondolataim megszűntek, de mostanában megint félek az emberektől, kezd a bizalmam megrengeni mindenben és mindenkiben, és csak akkor tudok kikapcsolni ha egyedül vagyok vagy hosszú távon sokat autózok egyedül.
Akinek volt ilyen problémája kérem ossza meg velem hogy mi volt ami kihúzta őt ebből, vagy mit tud javasolni hogy el tudjam viselni ha hétköznapokat.
Hátrahagyni a múltat egy rohadt nagy meló. Amit írsz, attól van, amitől bárkinek vannak jobb és vannak rosszabb napjai, időszakai, csak nálad ez jobban visszavet. Például pszichodráma csoportban érdemes ezeket a múltbéli helyzeteket feldolgozni vagy persze akár magánprakszis útján. Most tudom, azt várnád, hogy kapj egy megoldást a kezedbe és azzal kész is, de ilyen sajnos nincs. Rögös ez az út, dehát saját magadért teszed. Sok sikert.
2012. szept. 20. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
2/4 anonim válasza:
Hasonló cipőben járok, mint te. Azt szomorúan hallom, hogy akkor is visszaköszönnek a tünetek, ha jól megy a sorod. Én is terápián dolgozom az ügyön, tehát egyetértek az előttem szólóval, hogy valószínűleg föl kell dolgozni a múltat és csak úgy lehet túljutni rajta.
Valószínűleg rövidebb út nincs.:-/
2012. szept. 20. 18:46
Hasznos számodra ez a válasz?
3/4 anonim válasza:
Amikor ilyen bajom van, újból szedem a gyógyszereimet. Ez az elmúlt 2 hét nagyon frontos volt, ráadásul kb 20 fokot esett a hőmérséklet is. Aki depis, pánikos, jobban megérzi. Amikor vezetsz, muszáj odafigyelned. Ha meg nem, meglódul az agyad...
2012. szept. 20. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
4/4 anonim válasza:
Nekem azért köszönt mindig vissza a múlt, mert minden miatt magamat vádoltam folyamatosan. Nem tudtam túllépni a vélt és valós hibáimon, mindenben, amit tettem, csak a rosszat láttam. Rájöttem, hogy meg kell bocsájtanom magamnak és másoknak is mindent, és kicsit lazábbra engedni a gyeplőt. Az önbizalmam akkor kezdett el nőni, amikor elhatároztam, hogy minden pici eredményemnek módszeresen örülni fogok. Mert elfelejtettem, hogy kell értékelni a befektetett energiát és a sikereket.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!