Hogy kerüljek ki ebből a helyzetből? Hogyan lehetne vége?

17 éves (lassan 18) lány vagyok, anyámmal élek, mivel apám elhagyott minket 10 éves koromban, sok más dolgot is csinált, de most azokat inkább nem ecsetelném. Azóta gyakorlatilag olyan életünk van, hogy állandóan félni kell a holnaptól, hogy mit hoz, lesz-e elég pénzünk mindenre. Képes vagyok megérteni, és elfogadni, hogyha valaki az élettől sokat kapott, ezért esetleg megváltozik, rossz lesz, vagy nyomott hangulatú, vagy éppenséggel kegyetlenné válik. Anyámmal egyszerűen képtelenség együtt élni. Régen jobb volt, mert csak az apámmal volt elfoglalva, én addig mindent egyedül csináltam, gyakorlatilag teljesen egyedül nőttem fel. Az illúzió megvolt, a többi csak utána zúdult a nyakamba. Mindegy. Anyám tegnap bejelentette, hogy el fog vinni pszichológushoz, azért mert meglátta, hogy zenehallgatás közben "dülöngélek" ez valamilyen kényszeres mozgás lehet, kiskorom óta megvan a rossz szokásom, mindkét szülöm is ezt csinálta annak idején. Nekem ez nagy feszültség levezetés, jól esik, és nem káros, akkor minek szokjak le róla...Utána egész este a fejemet simogatta, és ezt mondogatta:"Elmegyünk orvoshoz, és jobban leszel..Majd ő kiveri belőled a dilijeidet, és nem leszel legalább ennyire pszichiátriai eset!" És a többi..Nem akarok pszichológushoz menni, mert gyűlölöm ezt az egészet, voltam már, és szörnyű volt. Akkor is vagdosás meg egy másik dolog miatt, de már nem csinálom. Gyakorlatilag anyám az évek alatt minden önbecsülésem a földbe döngölte. Neki csak az a fontos, hogy meglegyen a takarítás, és mihamarabb végezzünk a lakás felújításával. "Holnap végig kell dolgoznod a napot..Persze, csak ha akarsz vacsorázni.." Ilyen mondataitól a gyomrom felfordul. Mindig felhívja a figyelmem, hogy ő itt a ház ura, ő fizet mindent, a kaját is, és én csak zabálok, és csak arra vagyok jó, hogy unokát szüljek neki, ami talán majd rá fog hasonlítani..Múltkor egész nap azt ordibálta, hogy rohadt szemétláda vagyok, és reméli majd megkapom az élettől a magamét, stb.."Meg foglak nyomorítani, az egész életed tönkreteszem." "Én már annyit szenvedtem, hidd el, nekem nem gond, ha téged is elveszítelek. Képes leszek rá. Már úgysem jelentesz nekem semmit.." Sorolhatnám a többit, ez még semmi...Ő húz le a legjobban, nagyon destruktív hatással van rám, és úgy érzem, hogy nem bírom ezt a folyamatos megaláztatást. Mit tegyek, hogy ennek végre vége legyen? Köszönöm előre a válaszokat.