Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogy kerüljek ki ebből a...

Hogy kerüljek ki ebből a helyzetből? Hogyan lehetne vége?

Figyelt kérdés
17 éves (lassan 18) lány vagyok, anyámmal élek, mivel apám elhagyott minket 10 éves koromban, sok más dolgot is csinált, de most azokat inkább nem ecsetelném. Azóta gyakorlatilag olyan életünk van, hogy állandóan félni kell a holnaptól, hogy mit hoz, lesz-e elég pénzünk mindenre. Képes vagyok megérteni, és elfogadni, hogyha valaki az élettől sokat kapott, ezért esetleg megváltozik, rossz lesz, vagy nyomott hangulatú, vagy éppenséggel kegyetlenné válik. Anyámmal egyszerűen képtelenség együtt élni. Régen jobb volt, mert csak az apámmal volt elfoglalva, én addig mindent egyedül csináltam, gyakorlatilag teljesen egyedül nőttem fel. Az illúzió megvolt, a többi csak utána zúdult a nyakamba. Mindegy. Anyám tegnap bejelentette, hogy el fog vinni pszichológushoz, azért mert meglátta, hogy zenehallgatás közben "dülöngélek" ez valamilyen kényszeres mozgás lehet, kiskorom óta megvan a rossz szokásom, mindkét szülöm is ezt csinálta annak idején. Nekem ez nagy feszültség levezetés, jól esik, és nem káros, akkor minek szokjak le róla...Utána egész este a fejemet simogatta, és ezt mondogatta:"Elmegyünk orvoshoz, és jobban leszel..Majd ő kiveri belőled a dilijeidet, és nem leszel legalább ennyire pszichiátriai eset!" És a többi..Nem akarok pszichológushoz menni, mert gyűlölöm ezt az egészet, voltam már, és szörnyű volt. Akkor is vagdosás meg egy másik dolog miatt, de már nem csinálom. Gyakorlatilag anyám az évek alatt minden önbecsülésem a földbe döngölte. Neki csak az a fontos, hogy meglegyen a takarítás, és mihamarabb végezzünk a lakás felújításával. "Holnap végig kell dolgoznod a napot..Persze, csak ha akarsz vacsorázni.." Ilyen mondataitól a gyomrom felfordul. Mindig felhívja a figyelmem, hogy ő itt a ház ura, ő fizet mindent, a kaját is, és én csak zabálok, és csak arra vagyok jó, hogy unokát szüljek neki, ami talán majd rá fog hasonlítani..Múltkor egész nap azt ordibálta, hogy rohadt szemétláda vagyok, és reméli majd megkapom az élettől a magamét, stb.."Meg foglak nyomorítani, az egész életed tönkreteszem." "Én már annyit szenvedtem, hidd el, nekem nem gond, ha téged is elveszítelek. Képes leszek rá. Már úgysem jelentesz nekem semmit.." Sorolhatnám a többit, ez még semmi...Ő húz le a legjobban, nagyon destruktív hatással van rám, és úgy érzem, hogy nem bírom ezt a folyamatos megaláztatást. Mit tegyek, hogy ennek végre vége legyen? Köszönöm előre a válaszokat.

2012. aug. 20. 09:23
1 2
 11/11 gnrgirl válasza:

először is: Te nem nem csinálsz semmi rosszat! Nyilvánvalóan kiderült, hogy anyukádnak kellene segítség, ezt már többen is mondták és igazuk van. És sajnos az is nyilvánvaló, hogy nem tudod elhurcolni erőszakosan a dokihoz. Őszintés megvallva hasonló, bár korántsem ilyen durva dolgok néha velem is előfordulnak, én például a zenébe menekülök ilyenkor, hamar lenyugtat és megerősít.

másodszor: én nagyon szívesen mondanám, hogy gyere, lakj nálunk, két ágy van a szobámba, de mivel én balatoni vagyok, gondolom ez részedről esélytelen. Érdemes lenne felhívni akár a nagyon távoli rokonokat( nem tudom apukád mit csinált régen, de ha normális viszony van köztetek van egy kis esély), akár keresztszülőnek az unokatesójának a lányát. csak példaként. Én nagyon szurkolok neked, kitartás és ne vedd magadra a dolgokat! tudom, hogy nehéz, de megéri! Hajrá!!

2012. aug. 21. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!