Unatkozol? Ez nem kérdés lesz inkább egy üzenet azokhoz akik magányosak/depressziósak...
Pár nappal ezelőtt olvasgattam azoknak a kérdéseit akik magányosak/depressziósak és nagyon elszomorított, hogy ennyi ember van aki, így érez. Én is tettem fel egy kérdést, de nem igazán segített, pedig most nagyon jól vagyok, céljaim vannak és remélem meg is valósulnak. A lényeg az ha nagyon egyedül is érzed magad gondolkozz el azon, hogy min szeretnél változtatni és változtass rajta. Volt aki másoknak azt írta, hogy csináljanak valamit ami leköti őket, ami nagyon nehéz, hát szerintem ez az, változni a legnehezebb. Nem jön majd egy jótündér és mindent megváltoztat ahogy te azt szeretnéd. Ezt neked kell.
Nekem az a célom, hogy ne legyek zárkózott, ne legyek félénk, merjek kiállni mások elé és kimondani azokat amiket gondolok. Nem lesz könnyű, mivel nem volt önbizalmam és most sincs, de hiszek benne hogy lesz és úgy érzem, hogy jó úton járok.
Ha elolvastad ne csak gondolj rá, hogy megváltozol hanem tedd is meg. Ne félj beszélgetni másokkal, mert nincs mit veszítened, legfeljebb hülyének néznek, de ennél rosszabb már nem lehet.
Ha elolvastad és kérdésed van tedd fel itt vagy ha beszélgetni szeretnél valakivel írj. Ja és jó lenne ha olyanok is írnának akiknek okos ötleteik vannak és szivesen beszélgetnének másokkal.
Köszönöm.
válasza:
válasza:Az a baj, h ami az én lelki bajomat okozza, azon nem lehet változtatni. Legalábbis még pár évig nem. Bárcsak lehetne. Tele voltam mindig is álmokkal, vannak céljaim, optimista vagyok, aki mindig a kiutat keresi és nem azon kesereg miért ilyen szar neki éppen. Van egy testi problémám, ami miatt még nem volt barátom, mert ... utálom magam emiatt. 18 éves vagyok, és teljesen máshogy képzeltem el az életem, tele voltam álmokkal, célokkal, de kezdem már látni h ezek csak ostoba naiv ábrándok, és messze nem lesz semmi olyan, amilyennek képzeltem. Már annyira szeretnék szerelmet az életemben, de itt ez a gát... És annyira fááj. Már pár éve így van ez, de mostanra erősödött fel bennem: 1-2 hete szinte mindennap bőgök, fáj már a gyomrom, és ez a szar érzés. Pedig mosolygós, vidám lány vagyok, és senki nem látja rajtam h valami nyomaszt, mert ahogy elindulok itthonról, félreteszem magamban a problémát, de csak addig, amíg itthon nem vagyok megint.
Húh, na leírtam.
remélem segített, hogy írtál róla
szerintem legyenek csak álmaid, nekem is vannak, bár tudom, hogy soha nem válnak valóra, de azért vannak
ne aggódj lesz majd valaki aki nagyon szeret téged és nem törődik azzal, hogy hogy nézel ki és minden rendbe jön
válasza:És mit tegyen az, aki senkinek sem kell??
Sehol 1 baráti társaság, sehol 1 szerelem...
Tudod 17 éves vagyok és még csak egy nyamvadt csókot sem kaptam senkitől.
Én hol barátkozzak?
Reménytelen...
válasza:Szia!
Sajnos nagyon magányos vagyok, habár még mindig az voltam! Talán magányra szulettem, talán jó is ez így nekem.. Néha tényleg úgy érzem, hogy így a legjobb, emberek, barátok nélkul! Ugyanis egy barátom sincs...
Tavaly egy idoben jártam ki a városba szórakozni "haverokkal", de rájottem, hogy nem jó veluk.. Ugyanis csak azért voltam veluk, mert változtatni akartam a magányon és azt akartam, hogy mégis már legyen valaki akivel mehetek a városba. Szóval egyáltalán nem éreztem magam jól veluk.
Nagyon-nagyon kevés ember van, akivel úgy ahogy kijovok.. Leginkább éreznem kell azt, hogy megért és átéli a helyzetemet. (nagyon érzékeny vagyok) Éreznem kell valami lelki osszekottetést vagy ilyesmit.. Mert ha csak átlagosnak látom azt a valakit, akkor akármit csinál, úgy sem fogom magam jól érezni.
Viszont mostanában már kezd elojonni az az érzés, hogy már SEMMILYEN ember nem kell, jó nekem a magány.. Talán azért, mert már hozzá szoktam.
Eddig osszesen 5 suliba jártam, sehol nem tudtam beszélgetni az osztálytársaimmal, mindig magam ultem!
Az utóbbi idoben kezdtem túl unalmasnak érezni az életem, és megkérdeztem magamtól, hogy igazából mit is akarok?
Aztán rájottem, hogy imádom a zenét, imádok énekelni! Ezelott nem is foglalkoztam vele, de most valahogy rámojott. Eddig mindent csak azért csináltam, hogy ne unatkozzak, stb. De semmit sem szívbol!
A zenével kapcsolatban viszont úgy érzem, hogy szívbol szeretem és szívbol éneklek, nem azért mert muszáj.. (mert nem is muszáj)
És lett egy célom, az, amiért élek... Hogyha ez a cél nem lenne, én nem tudnák élni!
Híres amerikai énekesno szeretnék lenni, segíteni a rászorulókon, és tényleg szívbol akarom!
Nyitni egy állatmenhelyet és egy gyermekotthont, ahol élolényhez méltóan bánnak az emberekkel és állatokkal.
Az állatokkal tudom magam igazán megérteni... és a gyerekekkel:)
Az állatoknak látom a szemukben a hálát, a szeretetet.. Nem használnak ki, nem beszélnek le, nem csúfolnak stb. Csak szeretetre vágynak, ahogy a gyerekek is. A gyerekek tele vannak álmokkal, akárcsak én.. És hiszik, hogy elérik :)
Tehát ez az, amiért élek.. És nem azért, hogy majd mit mond a szomszéd. Csak magam és a saját boldogságom miatt!
Nem vagyok depressziós, csak magányos! De így jó ez nekem!
válasza:15:46 Nem hinném, hogy senkinek sem kellenél, csak még nem tudod, hogy kinek. Most rosszul érzed magad, de nem kell letörnöd egyszer biztosan lesz valakid amikor nem számítasz rá és nagyon szeretni fog téged és te is őt és mindent megtesztek majd egymásért csak hinned kell benne.
17:18 Ez nagyon jó, hogy van célod az életben. Nekem csak rövid távú céljaim vannak és fogalmam sincs, hogy utánna mit fogok kezdeni, nem akarok csak úgy céltalanul létezni és a szürke hétköznapok rabja lenni. Én élni akarok csak még nem tudom, hogy hogyan érezzem jól magam másokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!