Mit gondoltok erről a problémáról? Lehet ez az oka mindennek? (önbizalomhiány kérdés)

24 éves lány vagyok és nagyon félénk, visszahúzódó. Legnagyobb problémám az, hogy nem tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, mert mindig alsóbbrendűnek érzem magam. Nem szeretek, illetve nem is igazán tudok társaságban beszélni, de még egy idegen ember előtt is problémás.

Van egy párom 2 éve és ő próbálja növelni az önbizalmam, de nem sok sikerrel. Ma beszélgettünk egy kicsit erről és úgy érzem, hogy megtaláltam a problémám forrását. Gyerekként ha valamit elrontottam, vagy rosszul mondtam, akkor a szüleim kinevettek. Nem rossz szándékból, csak viccesnek találták pl., hogy a potroh helyett azt mondtam, hogy potrog és sokáig nem jöttem rá, amíg az egyik dolgozatomból ki nem derült és ők ezen jót nevettek. De ez csak egy apróság volt, ami hirtelen eszembe jutott. Szóval ez mindennel így volt. Ha jó jegyet kaptam az iskolában, akkor mindig megkérdezte apám, hogy rajzból, vagy énekből kaptam? A rossz jegyekért pedig természetesen büntetés járt. Szóval, ha valamit jól csináltam (pl. mindig jó tanuló voltam, gimiben a legjobb), akkor nem kaptam elég dicséretet, de ha valamit rosszul csináltam, vagy rosszul tudtam, akkor ki lettem nevetve és ezt elég megalázónak éreztem. Ez a mai napig előfordul édesanyám részéről, amitől mindig gyomoridegem lesz és nagyon ostobának érzem magam. Úgy gondolom, hogy ezért nem merek másokkal beszélni, mert félek, hogy kinevetnek és egyébként is úgy gondolom, hogy úgysem érdekel senkit, hogy mi történik velem, vagy mit gondolok. Szerintetek ez tényleg eredhet a szüleim "hozzáállásából"?

Egyébként édesanyám mindig azt mondogatja, hogy én vagyok a legokosabb a családban, de közben meg volt olyan, hogy rám szólt, hogy miért nézek egy dokumentumfilmet az univerzumról, úgysem értem. Szóval nekem ez is olyan ellentmondásos. Már próbáltam vele megbeszélni, mikor megint kinevetett valamiért, de megsértődött, mert rosszul esett neki, hogy azt feltételezem, hogy ő rosszindulatból nevetett és nincs humorérzékem.

Lehet csak túllihegem a dolgot és nem is kéne ezen agyalnom? Nem tudom hogy lehetne több önbizalmam, pedig már szereztem egy diplomát, elköltöztem otthonról és 1 éve a párommal élek, szóval szerintem ezek alapján lehetnék kicsit büszke magamra, de mégsem vagyok. Igaz sajnos nem is dolgozom, mert nem találok munkát, pedig az is biztos segítene egy kicsit. Többször kellene biztos emberekkel is érintkeznem, de csak rokonokkal, barátokkal találkozom, meg pl. boltban, postán...stb. találkozom idegenekkel, de úgy igazán nem bánom, mert félek is az új emberektől.:( Ti hogy látjátok ezt az egészet?