Van itt életképtelen ember rajtam kívül?
--->tarom magam életképtelennek és nem is akarok már jobban lenni mert mindig ugyan ott kötök ki...hiába vagyok jól hónapokig ha utána az addig elért dolgokat dobhatom a kukába a hülyeségem miatt...vegyük az idei évet pl miután tavaly októberben jobban lettem lassan találtam munkát és sikeresen kialakítottam új kapcsolatokat azt hittem h jó oké idén már nem lesz gond nem leszek újra depressziós és az agorafóbia sem fog jelentkezni de tévedtem ugyan úgy rosszul vagyok hiába a munka (ami már nincs meg) és hiába az új barátok....
most már ott tartok h feladtam teljesen és ez nem fog változni...úgy megzavartam a sajt tudatom a sok éves ön pusztítással h ha nem is drogoznék többet akkor sem múlnának el ezek a visszatérő mentális betegségek...(nem is csináltam semmit már 2 hónapja) a rossz ezekben a betegségekben h nem tudom elhagyni a házat szó szerint halálfélelmem van az utcán legyen szó bármilyen tevékenységről a kapuig nehezemre esik elmenni 5-10 perc után bekapcsol a menekülési ösztönöm és félek de nagyon...de nem csak ezért tartom magam életképtelennek közre játszik még 1-2 tényező de azokat most nem írnám le így is elég hosszú amit írtam...(KÖSZI HA ELOLVASTAD EGYÁLTALÁN) 22/f
Na, én is ebben a helyzetben vagyok, pedig én soha életemben nem drogoztam, utálom a káros szenvedélyeket.
3 évvel ezelőtt pánikbeteg lettem, az hozta magával az agora fóbiát.Bár már gyerekkoromban is eléggé szorongós voltam, szerintem ez jött elő újra, durvább formában.
Most már fizikailag egész jól vagyok, de ezt az utcai félelmet még így is baromi nehéz leküzdeni!
Nálam is úgy volt, hogy mikor kicsit is jobban lettem, nekivágta,m a világnak, dolgozni mentem.Akkor elsőre vissza is estem, aztán megint össze szedtem magam, újabb munkám lett.Néha ott is nagyon rosszul voltam, de olyankor elvonultam egy csendes zugba és összeszedtem magam.Na, itt már nem adtam fel!:)
Kijárni még félek, de tudom, hogy muszáj és nagyon makacs vagyok, nem hagyom magam!Ha jobban vagyok egyedül megyek, ha bizonytalan vagyok, hívok kisérőt.Szépen lassan, kitartással rendbe lehet jönni.
Én nem értek a drogokhoz, de azt mondhatom, hogy azok nélkül is nagyon nehéz az agorafóbiát leküzdeni!De nem lehetetlen!Tehát számodra is van remény, csak kitartónak kell lenni.Nem szabad feladni.
Nekem a hit, a céltudatosság és a humor segít.
köszönöm az eddigi válaszokat...asszem nem sikerül megértetnem az emberekkel ezen az oldalon h én nem várok segítséget....rajtam tényleg nem lehet mert nem akarok rendbe jönni....inkább azért vagyok itt h hozzám hasonló "idiótákat" találjak... akik ilyen módon gondolkodnak ahogy én..az az reménytelenül..
A kulcsszó ennél a kérdésnél az ÉLETKÉPTELEN!
8. válaszoló "majd ha nem lesznek családtagjaim éhen halok és kész" akkor szenvedhetsz még pár évet..am én ugyan ilyen vagyok nem akarok semmit és mint tudjuk nem akarásnak nyögés a vége...ezért én is ezt a halálformát választanám annyi különbséggel h én szomjan akarok halni de nem amikor már nem lesz családom mert akkor várhatnék egy darabig 4 testvérem van a szüleim még csak a 40-es éveik közepén járnak tutira nem várok 20-30 évet h megtegyem....
ezzel a halálnemmel csak az a problem h sokáig tart hova vonulsz el 1,5-2 hétre amíg szomjan halsz???
Találj TISZTA és "ÉLETKÉPES" barátokat. Velük fogsz tudni kikerülni ebből az állapotból.
És ne mondd, hogy nem akarsz kikerülni ebből, mert igenis a lelked mélyén szeretnél. Mert minden ember jól szeretné magát érezni, és te most nem érzed jól magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!