Van-e rajtam kívül ilyen ember? 22/F

Én hétvégente érzem úgy, hogy nem akarok látni senkit, meg néha, hogy jaj nem lépek ki az ajtón, mert akkor a szomszéd néni egyből megszólít, vagy a gyerekek lent az udvaron nekem dobják a labdát. Ez beteges. Ami nem jelenti, hogy ne lehetne leélni egy életet egy lakásban. Pszichiátriát javaslom, ha egyik nem segít mondjuk egy év után, akkor keress másikat. Ezek a legszebb éveid, kár lenne eltékozolni, szerintem. Van egy haverom, ő csak munkába jár, és onnan csak haza. Azzal hitegeti magát, hogy ő addig fog élni, amíg magától minden meg nem oldódik. Eddig nem jött be neki.

Van egy jópofa pszichiátriai módszer, a KIP, lehet, hogy az neked is segítene. Jakabos Hadassa pl. elég jól alkalmazza.

De ha van esetleg valami, ami érdekel a világból, akkor esetleg megpróbálhatnál valami ezzel foglalkozó közösséghez csatlakozni. Ez sok emberen segít.

Az öngyi meg, hát persze, de ha már kaptál egy lehetőséget, hogy élve születtél? Egyébként sokáig én sem hittem, hogy lehetséges kitörni ehhez hasonló helyzetből, nekem a Depresszió kognitív terápiája című könyv esetleírásai segítettek, azok segítettek, hogy képes legyek elképzelni, hogy lehet máshogy gondolkodni, illetve hogy hol hibás a gondolkodásom...