Van-e rajtam kívül ilyen ember? 22/F

Ebben az a "szép", hogy te az írásod alapján egy értelmes embernek tűnsz, mégsem veszel részt a világ dolgaiban. Az utca és a munkahelyek pedig hemzsegnek a barmoktól...

Szerintem el kellene fogadnod a családod segítségét. Most kifizetik a gyógyszereidet és segítenek anyagilag is elindulni, aztán jobban leszel és ha lesz munkád te tudod támogatni őket pénzzel. De így, ha nem akarod elfogadni semmire sem jutsz.

Elhiszem, hogy most mindegy neked, de lesz idő amikor nagyon nem lesz az és majd' bele fogsz halni, hogy milyen nehéz változtatni és akkor látod majd be, hogy mennyivel előbbre lennél ha a múltban megtetted volna a szükséges lépéseket.

Fordulj szakemberhez, kérd, hogy olcsóbb gyógyszert próbáljon felírni neked, esetleg beszélj a sorstársaiddal is. (Hosszabb távon kifizetődőbb, ha olyanokkal tartod csak a kapcsolatot, akik valamivel optimistábbak nálad, így nem húznak vissza.)

A 06:38-as vagyok (többen vagyunk most itt hasonló százalékkal).

Szerintem rossz a terved. A szüleid szeretnek, sosem fognak kidobni. Lehet, hogy idegileg tönkremennek és emberi roncsok maradnak csupán, de akkor sem fognak téged utcára tenni.

A második pedig, hogy még ha utcára is kerülnél nagy a valószínűsége, hogy nem lennél képes megölni magad. Nem csak neked van ilyen problémád, nem csak te küzdesz ezzel a betegséggel. A legtöbb sorstársad hasonlóan gondolkozik, aztán mégsem képesek magukat megölni (persze nem is az a helyes út). Ne légy biztos benne, hogy neked menne. Most elhiheted, hogy igen, de amikor oda kerülne a sor ugyanúgy nem tennél semmit, csak sodródnál az árral.

15:35 Szerintem egyrészt nem érdekli, másrészt nem hiszi el, hogy szeretheti őt bárki is.

Kérdező, valószínűsítem, hogy önbizalomhiányod is van. Nyilván ezért mondtál le a jövőbeli tervekről, célokról is.

Pedig hidd el, hogy lehetne belőled értékes ember. A dolgok mögé kellene nézned. Pl. sokan azt hiszik az elnök (az amerikai elnökre gondolok most, mindegy melyikre) egy nagyon nagy ember, és mindenki elnök akar lenni. Ha ez nem sikerül már úgy érzik nincs értelme az egésznek és feladják. Pedig az elnök önmagában csak egy arc, egy név. Egy csoportnyi ember hozza a döntéseket és igazából ők irányítanak a háttérből. Tehát nem biztos, hogy a megfelelő pozíciókat pályáztad meg.

Emlékszem, hogy már láttam a nicked több kérdésnél is. Ha már tényleg feladtad volna, olyannyira, mint hiszed, akkor ide sem írnál, csak várnád a véget.

Gondold át, hogy mi érdekel, ill. miben vagy jó, vagy miben szeretnél az lenni. A legtöbb dologról nem késtél le, sokan 30 évesen jönnek rá, hogy pályát akarnak módosítani és akkor kezdik el az egyetemet (vagy fejezik be a középiskolát).

Ne gondold, hogy nem lehetnél sikeres, mert egyértelműen látszik, hogy értelmes srác vagy. És ha olyat választasz, amit szeretsz és aminek utána is néztél, amit tanultál abban jó leszel. Még ha nem is leszel biztos magadban a tudásod kisegít majd, mert pontosan tudni fogod mit kell tenni. Annyira egyszerű lesz, mint tölteni magadnak egy pohár vizet.

A gyógyszer nem segít rögtön, és lehet többet is ki kell próbálni. A pszichológussal is időbe telik, mire eredményt értek el. De ez utóbbit mindenképpen érdemes lenne forszírozni, ugyanis sokat segíthetne az önbizalmad, magabiztosságod kiépítésében is.

Teljesen tipikus, amit leírsz, hogy mitől félsz. Sőt több embernél kezdődött ez a drogok elhagyásával, mint hiszed. Ezért ne gondold, hogy senki nincs hasonló helyzetben és rajtad nem lehet segíteni.

A homeopátiás szerek eleve nem érnek sokat, neked pedig valószínűleg még annyit sem, hiszen a te problémád komolyabb annál. Amúgy itt a kulcsszó. Te tisztában vagy vele, hogy nem kellene pánikolnod, de a tested nem engedelmeskedik, elárul téged. Épp ezért kell pszichiáter és gyógyszer, hogy vissza kerüljön a te kezedbe a gyeplő.

Egyébként pedig nyugodtan segíthetnél a testvéreidnek a leckéikben. Így (és ha segítenél otthon a házimunkában) talán nem éreznéd magad annyira kényelmetlenül, amiért a szüleid segítségét kéred, a gyógyulásodat illetően.

Amúgy is észrevehetnéd már, hogy ők ellentétben veled, sosem fogják feladni! Ha 5 éve melletted állnak és még apukád is keresett neked a neten gyógyszert (az enyém ezt soha az életben nem tenné meg értem, előbb rugdosna végig hasonló szituációban a földön azzal, hogy csak "szimulálok") akkor nem fognak lemondani rólad.

Na de ami még fontos, hogy ha segítenél a tesóidnak tanulni azáltal neked is lenne sikerélményed. Ez rettentő fontos, nagyban hozzájárulna az önbizalmad növekedéséhez is, sokkal jobban éreznéd magad.

Nem kell kifogásokat keresni, hogy de te nem vagy jó ebből, vagy abból. Abban segíts, amiben tudsz. Azt ráadásul szinte bárki meg tudja csinálni, hogy nézi jól mondja-e fel a verset a másik, vagy ilyesmi. Ha fogalmazást kell írni, segíts nekik rákeresni a neten a dolgokra.

Ha esetleg már nagyobbak a gyerekek és ez nem jöhet szóba, még akkor is segíthetsz anyukádnak a főzésben. (Nem szégyen férfiként sütni, főzni, manapság sok fiú tudja ezeket.)

Vagy járjatok el apukáddal horgászni (vagy ami érdekel titeket), barkácsoljatok otthon, de egy egyszerű ajtózár cserénél (vagy bármi hasonlónál) is segíthetsz neki. Meg is fog lepődni, hogy érdeklődsz és elmagyarázza neked, hogyan kell.

Úgyhogy próbálj kicsit nyitott szemmel járni és vedd észre, hogy még bőven van lehetőséged.

És ne hidd, hogy ezt egy olyan ember mondja neked, aki semmit sem tud az egészről, és mindene megvan. A különbség csak annyi, hogy én hajléktalanként is hinném, hogy lehet belőlem valaki és akkor is küzdenék érte, ahogy tudok. Persze nem minden nap, lennének (és vannak is) napok, amikor hagynám az egészet, de ez normális.

Nem fogom leírni, hogy velem mi a helyzet, mert nem szeretek beszélni róla, sőt egyáltalán beszélni sem szeretek csak néha (nekem pl. ezért nincsenek barátaim), de komolyan mondom, hogy én cserélnék veled. Én ugyan el merem hagyni a házat, de mögöttem nem áll senki, a családom direkt arra "játszik", hogy mindig elbukjak, és ezt nyíltan a szemembe is mondják.

Nem versenyezni akartam, csak meg kellene értened, hogy amit most gondolsz az nevetséges és ha sikerülne kitörnöd ebből a lelkiállapotból akkor egy értelmes, energikus srác lennél, aki ráadásul még fiatal is ergo, az egész élet előtte áll, (még így is!) rengeteg lehetőséggel.

Ja és ne gondold, hogy nincs befolyásod semmire és nincs olyan dolog, amit irányíthatsz. Nagyon sok mindent irányíthatnál és kézbe vehetnél akár otthon is. Nem baj ha hülyeségnek tűnik, tökéletesen meg fog felelni neked erre a tanulási fázisra. Pl. felelős lehetnél a testvéreid jegyeiért, a ház melletti kiskertért, az állatok megetetéséért, egy-egy helyiség tisztaságáért stb. Nyugodtan állj úgy hozzá mindenhez, mintha az lenne a világ legfontosabb feladata, soha semmiért ne add ki a kezedből, bármi történik is végezd el és próbáld a lehető legjobban csinálni, ennyi a lényeg.

* 06:38