Mamámon mi tudna segíteni?
Borzasztó amit csinál. Összekeveri az álmait a valósággal, és úgy adja elő mintha megtörtént volna, azokon a dolgokon problémázik amik nem is léteznek!!! Pl. hogy mi tegnap kocsival elmentünk a pszichiátriára, mert mi oda őt be akarjuk dugni. Nincs is kocsink... És akkor az jön, hogy de ezt neki mondta valaki... Bármit csinálunk mi vagyunk a rosszak. Múltkor elromlott a tévéje, vettünk egy újat, mi cipeltük fel neki, beállítottuk, minden, erre mi volt? Ahelyett hogy kinyögött volna egy rohadt köszönömöt, azt mondta hogy neki nem kellenek ilyen "könyöradományok". Állandóan elnyomkodja a TV-t, mert nem bírja megjegyezni, hogy milyen gombbal kell csatornát váltani. Múltkor azt mondta hogy én rontottam el a TV-jét. Hozzá se nyúltam...
Akármit csinálunk benne az van hogy mi vagyunk a rosszak, pedig rengeteg mindent megtettünk csak miatta, és erre így hálálja meg.
Súlyos gondjai vannak, szerintetek mi tudja rajta segíteni, hogy ne jöjjenek elő az ilyen tévképzetei?
Valamikor régen ezt nevezték "öregkori szenilitásnak". Ma már tudják, hogy nemcsak az idős kor miatt, de vannak olyan betegségek is, amelyeknek sajnos velejárója egy idő után az ilyen jellegű szellemi leépülés. Beszélni kell az orvossal, kérni beutalót a szakrendelésre. Ott adnak gyógyszert, amivel azért egy kicsit "kordában" lehet tartani.
Nem megsértődni kell, nem felháborodni ezeken a dolgokon. Ahogy írták is, ez betegség, és sok-sok szeretettel, törődéssel, és megértéssel lehet csak "kezelni" a család részéről.
Az én nagymamámnak is volt ilyen betegsége idős korában. Azt hiszem ez az "üldözési mánia". Mindenben a rosszat látta, beleképzelt valótlan dolgokat: egy lyuk van a falon (ahol átvezettük a mi szomszéd lakásunkból az antennát) és azon át őt figyelik! Meg bármi jó történt volna, hátsó szándék volt mögötte szerinte... Már a halát várta, és mi is azt hittük ez a vég...
A szüleim befektették pszichiátriára, és számomra teljes csoda volt, hogy néhány hét alatt - nyilván gyógyszerekkel - rendbe jött! Olyan szinten, hogy elmesélte nekem, hogy olyan dolgokat hitt valósnak, amik nem léteznek, stb. Teljesen kitisztult a tudata, és még egy fél évtizedet élt (92 éves koráig) üldözési mánia nélkül...
Tehát azt javaslom, mindenképp pszichiátriára vidd, és szerintem még van remény!
Egyetértek az előző válaszolókkal. Az én anyukám is ebben szenvedett..Időnként órákat csak szótlanul üldögélt, ilyenkor már tudtuk, hogy újabb történeteken töri a fejét. :/ Persze ő azt hitte, ezek régi emlékek, amik most törnek elő, és eddig azért nem emlékezett rájuk, mert az előző munkahelyén mérgeket itattak vele, elkábították... Egész nap azon rettegett, hogy -a- maffiózók eljönnek, és a tesóimat meg engem elrabolnak, mert hogy ezt már egyszer megpróbálták kiskorunkban, és akkor apa csak állt gyáván és nézte őket, anya űzte el őket, de azok megátkoztak, és most hat rajtunk az átok... És ha megpróbáltuk neki elmondani hogy ezek téveszmék, hisztérikus őrjöngésbe kezdett. Rettegtünk tőle.Csak az apukám tarotta a családban a lelket, mindig mondta hogy ez nem Ő, ne haragudjunk ezért rá.
A végső megoldást a pszihiátria jelentette.Gyógyszeres kezelést kapott, amitől ugyan elég kába volt az elején, de mostanra végre megint köztünk van. Ahogy azt írták is: szeretet, törődés segít. Kitartás :)) 14/L
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!