Miért nincs az embereknek legális joguk és módjuk az öngyilkosságra?
Sok kérdést láttam már, ahol öngyilkos akart lenni a kérdező. Mindenkinek az volt a reakciója, hogy hülyeség amit csinál, valóban az, de nem nagyobb hülyeség mint élni.. nincs a kettő között reláció... Én mindig azt válaszoltam, hogy szerintem van értelme a dolognak, ha valóban olyan nagy a probléma, mint azt ő látja. Az öngyilkosjelöltek nyomós többsége sokszor eltúlozza a problémáit, mert elborul az agya, s a többi. De mi van azzal a maradékkal, akinek tényleg komoly problémája van? Mondjuk aki nem tud megmozdulni sem, vagy nincsenek lábai, de rúdugró volt (és légy-szíves ne linkelgessétek a faszit, akinek nincs se keze meg se lába és megy körbe az iskolákba előadást tartani, mert ő azt élvezi, és ő csak 1 ember egyféle álmokkal..), annak miért nincs, legális útja arra, hogy beszüntesse a létezését?
Vegyük az én példám (gondolom nem meglepő, hogy ezért foglalkoztat a kérdés):
Teljesen egyedül vagyok lélekben, a külsőmmel semmi gondom nincsen, de bárhová megyek senki sem foglalkozik velem, senki nem keresi a szabadidejében a társaságom, kerülnek és nincs ötletem, hogy miért, azon kívül, hogy komolyan veszem a tanulást és nem röhögök mindenen, ez lehet 2 ok, nemtudom. A hétvégéim, az őszi, téli, tavaszi, nyári szüneteket mind egyedül töltöm, nem értem emberhez 2 éve, pedig 18 éves vagyok. Nem érti senki a gondolkodásmódom, vagy túl pesszimistának, vagy túl optimistának látnak, pedig egyszerűen csak minden dologhoz és helyzethez másképp állok. Nem tudnak rólam egy ésszerű, logikus képet felállítani, vagy azt szajkózzák, hogy okos vagyok, vagy pedig érződik, hogy hülyének néznek, egyszerűen nem tudok mit kezdeni a visszajelzésekkel, mert napról napra változnak, mintha össze vissza beszélne mindenki, ez egész életemben így volt. Van egy barátom (lány) akinek van egy csomó barátja, de mégis foglalkozik a dolgokkal, nagyon hasonlítunk és nem értem, hogy csinálja, de még vele sem tudok találkozni, mert nem ér rá soha és az ellentét csak nő köztünk, pont emiatt a téma miatt. Ha sétálok a parkban, akárhol semmi nem történik, egy árva lélek sem jön oda hozzám, esküszöm, ahol megjelenek, mindenfelé mintha táblák lennének kilógatva, hogy "itt nem jöhet létre semmilyen emberi kapcsolat", egész eddigi életemben tanultam, alig jártam szórakozni, mert nem volt KIKKEL, mégis mivel érdemeltem ezt ki? Én voltam Hitler az előző életemben? Nincs senki aki megválaszolná, hogy mi a bajom, teljesen egyedül vagyok, miközben vágyódom a szellemi felpezsdülésre és nem csak egyedüllét útján kívánom elérni azt, hanem más emberekkel, de mindezt képtelen vagyok átélni, mert valami belső hang az emberekben vagy valami tudatalatti jel azt csipogja, hogy ne akarjanak velem lenni. A rohadt életbe, órákat el lehet velem beszélgetni, egy csomó mindent tudok a világról, mégis mintha ez semmi nem lenne a valóságban, mintha megszűnne... akkor meg miért ne sétálhatnék be a kórházba és kérvényezhetném az elaltatásom? Miért nincs ehhez jogom? A jogok az emberek érdekeiért léteznek, hogyan lehetnek ekkora hiányosságok benne? Miért ne lehetne törvényes úton meghalni? Honnan vették a rómaiak vagy a görögök anno, hogy nincs olyan ember(vagy lélek) akire nem ugyan azok a fizikai törvények vonatkoznak mint másokra, és ezáltal új jogokat kívánnak? Szerintem ez hozzátartozna a liberalizmushoz, mintha védőoltást adnának be, egyszerűen befecskendeznek egy megfelelően előállított anyagot és rá pár percre, vagy fél órára, halott leszek, mindezt altatás közben. Nincs kedvem élni, de jogot sérteni sem, mert a többi embernél jól működnek (történelmi viszonylatban egész jól).
"Ha neked ez nem megy akkor a hiba mégiscsak a te készülékedben van és nem mindenki máséban."
Ki mondta, hogy mindenki máséban van? Pont azt magyaráztam a kérdésben, hogy az eddigi életem során egy olyan személyiség alakult ki bennem, ami miatt nem tudok és nem tudom hogyan kell megtenni azokat a lépéseket és dolgokat, amik számomra jók lennének, mert nem tudom jól-érezni magam igazán senkivel, csak ezután tértem rá a jogra, ami a fő kérdésem is egyben. Nem vagyok csúnya, nem vagyok idegbeteg, mindenem olyan mint egy normális embernek, mégis ez van és nem tudom az OKÁT, és miközben ezt kutatom elrepül a kamaszkorom mindennel együtt és ha visszaemlékszem egy nagy üresség az egész. Ha abból indulok ki, milyen volt az eddigi 18 évem és párhuzamot vonok azzal, hogy ugyebár ezzel a tudattal kell leélnem az életem többi részét akkor KÖSZ NEM! Fogalmatok sincs mekkora belső égést, rohadást érzek, mintha parazsakat piszkálnának egy piszka-csővel. Most-még írogatok ide, ti meg válaszoltok, aztán jön a következő nap, meg a vasárnap és én egyedül töltöm el mindkettőt, majd jön a húsvét és.. feleslegesen magyarázom, mégis mit várok, hogy jön a gyakorikérdések angyal? Ez az egész csak figyelemelterelés önön szánalmasságom részére.
"Még egyszer mondom, nagyon fiatal vagy még, nem értem miért ne lennének meg a lehetőségeid, az egész világ a tiéd, minden csak akarat és motiváció kérdése."
Azért mert kialakult egy személyiségem, amit nem tudok alkalmazni. Jól magyarázok itt? Igen. Élőben is? Nem, mert nincs semmiféle olyan szituáció ahol kamatoztathatnám.. semmi nem történik élőben SEMMI. Motiváció? Elértem, hogy fél évig motivációnak érezzem a semmit, motiválva éreztem magam, pedig ugyan azok az állapotok uralkodtak mint most..
Megnyugtatlak, ilyet egy bíró több okból sem fog soha mondani:
1. ilyen felelősséget nincs ember - főleg nem egy bizonyos értelemben vett "közszereplő" -, aki magára vállalna,
2. még egyszer elmondom, ha még nem sikerült volna felfogni: a határok teljesen pontosan és érthetően ki vannak jelölve azzal, hogy le van írva, mi tilos. Ami nem tilos, azt tehát szabad. A káosz pont akkor lenne, ha mindkét esetre taxatív felsorolást akarnának gyártani, mivel az lehetetlen, és az ember sosem tudná, hogy ami nem szerepel a felsorolásokban, azzal mi is a teendő.
VAN legális joguk - hisz megtehetik bmikor - és módjuk - ő dönti el, milyen eszközt használ - is.
Te akr ebben a pillanatban is megölhetnéd magad, ha annyira akarnád, senki nem akadályozhatna meg benne. Kivitelezésre meg épp elég szúró-vágó, akasztó, mérgező, stb. dolog van.
Megértelek. Néha bemegyek Pestre. Hiába nézek egy mozit, vagy vásárolok valamit, megyek üzletbe, nézek kirakatokat, látom, hogy hogyan hömpölyög a tömeg. Nem figyelnek egymásra, mindenki rohan a maga céljai felé. Ha felbuknál, átlépnének. Sokszor szinte kedvem lenne sírni, amikor megyek hazafelé.
Úgyhogy, értem, hogy miről beszélsz, látod, erre a pesti nyüzsi sem lenne megoldás.
A másik példám, amikor féltem, hogy a családtagom betegség miatt meghal, és egyedül maradok, akkor rohangásztam a szimpatikus ismerőseimhez, és kiderült, hogy pillanatnyilag ők sokkal nagyobb szaha..rában vannak (baleset, ögyilkosság, munkanélküliség).
Akkor rájöttem, hogy én ne legyek ÖNZŐ. Akkor fogok számítani bárkinek is, ha én SZOLGÁLOM, SEGÍTEM őket.
Ha nem én szorulok rájuk, hanem fordítva.
Aki ÖNZŐ, magának való, "ha tanulnom kell, akkor elvonulok, mert az az én dolgom, és akkor hanyagolom a többieket", az mégis, milyen figyelmet vár a többi embertől? Nem fog hiányozni senkinek.
Annak örülj, amid van. A szüleidnek, A sulinak a többi gyerekkel.
Ha jól tanulsz, segíts másoknak. Ne várd, hogy a fene nagy okosságodat csodálják.
Most őszintén, Te alárendeled valakinek az életedet? a figyelmedet ? Miért várod el mástól?
Légy közvetlenebb. Merd az esendőségedet, hiányosságaidat, hibáidat megmutatni a többieknek.
Legyél haver, társ, partner, ne önálló indivídum!!
Írod, ez a lány sokkal aktívabb.
Mi tart vissza, hogy vele menj néhány napon keresztül, és ugyanoda menj, aholő van, ougyanazt csináld, figyeld, hogy ő hogyan viselkedik?
vagy tanulsz tőle, és lazább leszel, vagy rájössz, hogy a lógásért nem fogod a magolást hanyagolni.
Egy próbát megér, nem ? 43L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!