Hogyan alakul ki a maximalizmus? Milyen lelki vagy egyéb okai lehetnek? Hogyan lehet a maximalizmust visszaszorítani? Mit lehet tenni ellene?
Mostanában azt veszem észre, hogy maximalista vagyok (szerencsére nem minden területen), de pl. egy négyes már elkesírt.
Köszi
Nem örülök neki, akkor se ha a négyes a legjobb jegy az évfolyamon.
Az zavar benne, hogy tudom, hogy lehetett volna ötös is, mert értelmes vagyok.
Ilyesmikre...
Elgondolkodtató :)
Jó lenne megtalálni és azt rendbetenni. Bár akkor lehet, hogy most hirtelen már eszembe jutna.
Igazából szerető családban élek, van egy boldog párkapcsolatom (lassan fél éve, előtte még ez lett volna a nagy hiányosság, meg óriási zavar), gazdagok nem vagyunk, de egészségesek hál' Istennek igen. Nem tudom, hogy mi az ami hiányozhat.
Vagyis van egy tippem, egy éves korom óta csonkacsaládban élek (baleset), de gondolom, annak korábban ki kellett volna jönnie.
Köszönöm a választ.
Elmesélek nektek egy sztorit.
Én világ életemben nagyon maximalista voltam. Objektíve is tudom látni magam. Valami miatt nem nézek ki feltétlen egészségesnek sőt, kissé nyomott vagyok. Azt sem mondanám, hogy zseni vagyok, mert nem vagyok. Szeretném az érzéseimet gazdagítani, de az érzelmi intelligenciám is nulla.
Szeretnék egy jómódú családban élni, sajnos alig van pénzünk. Szeretnék mintaszülőket, sajnos az egyik szülőm alkoholista, a másik pedig fura.
Tehát: sok mindent szeretnék egy módon, de mindenből pont az ellenkezője jött össze.
Az utóbbi időben pedig megismertem valakit. Aki az én megálmodott életemet éli. Nagyon jól néz ki, nem nyomott, nagyon okos, érzelmileg is tele van. A családja normális, van pénzük, gondoskodnak róla.
A maximalizmusom miatt nagyon féltékeny vagyok, ezért elkezdtem keresgélni dolgokat, amiben talán többet tudnék mutatni, mint ő.
Rajzolás, tánc, zene, írás. Ezek közel állnak hozzám. Ő ezekben szintén nagyon otthon van. Fáj. Tényleg az én életemet éli, pont úgy, ahogy én azt szerettem volna. Pont olyan testben és szellemmel, ahogy én szerettem volna. Pont olyan tehetségekkel, amiket én szerettem volna.
Mit érzek? Mérhetetlen dühöt az élet felé. Mérhetetlen féltékenységet. Mérhetetlen fájdalmat, hogy neki miért adatott és nekem miért nem?!
Ezt hozza az emberből a maximalizmus.
Most úgy vagyok itt, mint egy meggyötört és kettészabdalt génhibás valami. A maximalizmus miatt.
...
18f.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!