Megerőszakolt a barátom. Hogyan tudnám feldolgozni?
Ennek az egésznek már fél éve, mégsem tudom feldolgozni. Sokszor már utcára, boltba sem merek kimenni, egyszerűen félek a fiúktól/férfiaktól. Pszichológus, pszichiáter, pszichiátria nem segít, próbáltam már.
15/L
"A kérdező kommentje:
Találkoztunk, nem gondoltam volna róla ezt, de mikor már vetkőztetni kezdett, késő volt, és nem tudtam eljönni."
Sikítani, lábat összezárni, karmolni, harapni, nevét megkérdezni ( Béla bá?,) szal semmi sem jutott az eszedbe?
1.
Sokszor már utcára, boltba sem merek kimenni, egyszerűen félek a fiúktól/férfiaktól
és mitől félsz? de most őszintén előveszi az utcán a 7 lövető sárkányt?
2.milyen barát az akinek a nevét se tudod?
kocsiban...beültél a BMW-be, de még a nevét se tudod
Te is megéred a pénzed, legalább jól megrakott.
3.Tudtad, hogy valamit akar ..nem véletlenül ültél te be a kocsiba, innentől milyen erőszakról beszélünk?
4.volt előtte már szexuális kapcsolatod? (14 évesen LOL) ha nem volt, honnét tudod hogy dug 1 férfi...milyen érzés ha f@sz van benned?
A szűz kis világodnak ...és szűzies szűk kis puncidnak sok volt ez így elsőre
(esetleg azt tudom elképzelni hogy az átlagosnál erősebben csinálta és nagy a f@rka)
5. fél évig csak tartogattad magadban...akkor az milyen erőszak volt? semmilyen csak picsogás
Ne haragudj, de képtelen vagyok sajnálni téged, megérdemeltem és most itt hullatod a könnyeidet..
Lépj túl rajta történt ami történt, tanulsz a magad hibájából, nem ülsz be vadidegen kocsijába meg a merev f@szába
Hát nem azért írtam, hogy sajnálj, nem is kötelezlek rá, sőt... Örülnék, ha nem tennéd. Sok mondatodba bele tudnék kötni, ahogy te is az enyémbe, te nem voltál ott, gondolom azt hiszed, túlreagálom. Nem is kell elhinni, ettől még igazat írtam, és talán nem is olyan hihetetlen manapság ez az egész.
Persze ilyenkor vigyorogva gondolom, milyen érzés lehetne számodra, amikor vmi 25 centis néger fäsz kopogtat a hátsó kijáratodon, majd minden tágítás és krém, vagy gumi nélkül be is megy, nem csak kopog. :D Na jó, én is genya vagyok, de hát már az a ritkaság, aki ebben az országban nem az. :)
14-es, hogy te mekkora egy tapló vagy... Nem kommentálom inkább.
Kérdező! Írtam Neked a másik topikodban is (onnan jutottam ide). Látom, hogy már régebbi a kérdés, esetleg ha erre jársz, írnál néhány sort, hogy hogy vagy?
Anyukádnak elmondtad már azóta? Remélem, igen. A pszichológushoz/pszichiáterhez mennyi ideig jártál? Tudod, hogy egy-két alkalom nem segít... Én 3 éve járok (hálistennek nem megerőszakolás miatt, de szintén párkapcsolati témában), és kb. úgy fél év után kezdtem el érezni minimális javulást, aztán egyre jobban. Ezt csak azért írtam le Neked, hogy lásd, mennyi időt vesznek igénybe az ilyen folyamatok, terápiák. Szóval szerintem jó lenne, ha nem mondanád rá ilyen egyszerűen, hogy nem segít, hanem keresnél megfelelő szakembert, biztos van olyan, aki erre specializálódott (neten keresgélj). Hidd el, hogy a megfelelő szakembert nagyon sokat segíthet, sőt szerintem szakember nélkül egy ilyen trauma nem dolgozható fel.
Elhiszem, hogy most félsz a férfiaktól, meg lehet érteni. De biztos szeretnél majd azért családot, ha felnőttél...? Gondolj arra, ahhoz, hogy egészséges párkapcsolatot alakíthass ki, muszáj valahogy feldolgoznod ezt a szörnyűséget. Meg egyébként is. Nem kell hogy évekig hurcold magadban ezt a borzalmas terhet.
Még annyi, hogy én azért a helyedben csak kinyomoznám ezt az undorító férget, hogy kicsoda is pontosan, és nem hagynám annyiban... csukják le az ilyet, undorító, amit tett Veled, meg azért is, hogy más lányokkal ne tehesse ezt meg. Tudom, vagyis nem tudom, mert hálistennek nem történt velem ilyen, de el tudom képzelni, hogy szörnyű lehet egy ilyen rendőrségi procedúra, de szerintem megérdemli az ilyen, hogy elkapják...
Kitartást, és kérlek, írj, ha itt jársz a gyakorin!
27/N
Szia! Kb egész nap itt lógok, és sajnos nem az akasztófán. Nem mondtam el anyumnak, még várok vele, próbálom megfogalmazni magamban, meg minden. Pszichológushoz ovis korom óta jártam, persze akkor még nem ez miatt, csak szimplán szorongós voltam, amin ennyi év után se tudtak segíteni. Legelőször 2009-ben voltam bentfekvős pszichiátrián, 2 alkalommal is, aztán nemrég újra, szintén 2 alkalommal.
Nem szeretnék később családot, a "tragédia" előtt se szerettem volna... (Ezek után meg főleg.)
Álnévvel, és nem saját autóval esetleg... :/
De nem lett baj, nem lettem terhes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!