Hogyan kezeljem a stresszt?

Én, ellentétben az előző két válaszadóval azt tanácsolnám, hogy először agyban tedd rendbe a dolgot. Oké, hogy maximalista vagy, de azért lásd be, hogy a túlzott maximalizmusra rámegy az ember. A játékfüggés is egyfajta maximalizmus. A munkamánia is. Más dolgok rovására megy és nem feltétlenül leszel boldogabb, csak a megfelelési vágyadat elégíti ki. Az a baj, hogy a maximalizmusod erősebb nálad.

Fel kell tenned a kérdést, hogy meddig vagy hajlandó elmenni a jobb jegyekért. Ha akár az egészségedet is károsítod miatta (értem itt azt, hogy mondjuk valamiféle szerhez fordulsz), akkor ott már baj van. Szer akár lehet kávé is, vagy altató, bármi ami nem egészséges (a tea elvileg az, így az nem gond).

Azt kellene megértened, hogy a jobb jegynek 10 év múlva már nem lesz semmi jelentősége. Az, hogy most hármas leszel félévkor fizikából vagy négyes, azt a kutya nem fogja nézni, amikor majd állásinterjúra mész. Viszont ha most valami idegi vagy testi kárt szenvedsz, akkor annak viselni fogod a következményeit. El kell döntened, hogy mi mennyire fontos. Én is hajtós vagyok, de most valahogy besokalltam és nem tanulok annyira. A vicc az, hogy az átlagom nem sínyli meg. Egyszerűen már kb. 5. osztályban kezdtem ráébredni, hogy az iskola nem sok gyakorlati ismeretet nyújt, nincs sok haszna a k*rva sok évszám bemagolásának vagy a befogótétel ismeretének a valódi életben. Ezért annyira nem is veszem komolyan ezeket. Szinte mindig kitűnő voltam, és közel most is az vagyok, de mégis, ha az van, hogy iszonyú fáradt vagyok, és holnap írok egy dolgozatot, amire nem készültem, akkor (hacsak nem 100%, hogy amúgy egyes lesz) tuti, hogy nem maradok fenn tanulni. Az egészségemnél semmi nem fontosabb. Pótszerekkel ugyanez van. Nehogy már én rontsam a szervezetemet azért kávéval, hogy fenn tudjak maradni megtanulni a nikápolyi csata pontos évszámát, aminek amúgy semmi hasznát nem veszem! Érdekli a francot. Nem szabad ilyen merevnek lenni. Ami érdekel, azt komolyan veszem, ilyen pl. a nyelv. Abból sosem puskáztam, hisz azt mindig is tudtam, hogy magamnak tanulom.