Hogy kezeljem az ilyen helyzeteket, ha valójában a barátaimnak hitt emberek csak lelki szemetesládának használnak, vagy csak akkor keresnek meg, ha segíteni kell?
Úgy vettem észre, hogy a baráti körömben mindenki megváltozik az online kommunikáció használatából eredően. konkrétabban: Jelölnek orrba-szájba olyanok is Facebook-on, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, aztán kiderül, hogy egy megbeszélésen látott... ez még bele is fér úgy ahogy.
De ami igazán elszomorít, az az, hogy régi barátságok is ellaposodnak. Online amint meglátnak, rám írnak....panaszkodnak, hogy milyen köcs*g a főnök, elhagyta éppen a szerelme, másik éppen a fiúk után fut... stb. és amikor én is próbálok mesélni arról, hogy nálam mi újság, akkor kialakul egyfajta párhuzamos beszélgetés ugyanazzal a személlyel. Ugyanis amit én írok, arra nincs reakció, hanem a saját sztoriját nyomatja továbbra is, mintha én semmit nem írtam volna magamról. Miután kiadták magukból a frusztrációt, akkor vagy kilépnek, vagy órák múlva írnak megint, hogy "jaj, bocs, dolgom van közben".
Egyik ismerősömnek pedig az a szokása, hogy amikor munkahelyén van fenn, akkor azonnal rám ír, panszkodik. De amikor este otthonról van fenn, akkor nem ír, vagy ha én írok rá akkor, ő nem reagál vagy csak nagyon késve.
Szerintem ő is csak azért ír rám munkahelyről, mert akkor más jobb nincs fenn, este pedig jönnek a többiek fel, így már le sem sz*r.
Én már nem egyszer felvetettem több embernek, hogy találkozzunk már, hiszen régen hogy összejártunk...erre kb. az a reakció, hogy könnyebb neten megbeszélni a dolgokat, minek ahhoz még utazni is? DE én volnék az, aki 20 km-t utaznék, nekik csak a helyi közlekedésre lenne gondjuk...
Elegem van, hogy ilyen zombikká lettek. Legszívesebben törölném minden üzenőmet, és adatlapomat, mert idegesít, hogy ez van! Ezek már nem azok, akiket megismertem, zombik lettek, monitor és billentyűzet harcosok... :(
Mit csináljak? Nem szeretek kijárni egyedül, discotól a hideg kiráz, stb.
Én legszívesebben mostanában inkább elfordultam az ilyen modern kütyüktől és besokalltam az általános hozzáállástól. Elkezdtem rengeteget olvasni, nyelvet tanulni és így nem érzem hiányukat, csak néha. De akkor eszembe jut a zombiságuk, és máris elég. :)
27/N
Még ami nagyon ki tud akasztani, az az, hogy Facebook-on vagy MSN státuszban már majdnem azt is kiírják, hogy éppen WC-re ment / fog menni...és ott mit fog csinálni.
Továbbá mindig van valami kiírás, amit egyik átvesz a másiktól, és így amikor felnézek a Facebookra, akkor szinte a 95%-nak ugyanaz van kiírva egy-két nap eltéréssel...
Én már besokalltam ezektől a fajta használati módoktól. Mi értelme van annak, hogy online tudatnak mindent de személyesen meg senki nem kíváncsi a másikra?
válasza:"Úgy vettem észre, hogy a baráti körömben mindenki megváltozik az online kommunikáció használatából eredően."
Emberek nem változnak meg olyan lényegtelen hülyeségek miatt, mint a facebook.
"Elegem van, hogy ilyen zombikká lettek. Legszívesebben törölném minden üzenőmet, és adatlapomat, mert idegesít, hogy ez van!"
Én 5 éve töröltem magam az iwiwről, azóta se bántam meg. Ám a probléma gyökere mégsem a facebook meg a többi technika. Ezek a barátságok már rég kiüresedtek, és az teljesen érthető, hogy pl. nem minden gyerekkori/fiatalkori barátság éli túl a belépést a felnőttkorba.
Egyébként nyilván egyesek abban a tévedésben is élnek, hogy a gyakori egymásra írogatás jelenti az intenzív kapcsolatot, mintha a mennyiség pótolná a minőséget.
Még az is probléma, hogy 27 éves korban talán a legnehezebb barátokat szerezni/megtartani. Ekkor mindenki nagyon csak önmagára figyel, hiszen ez a karrierépítés kezdete meg a családalapítás kezdete stb. És a házasság meg a gyerek csak fokozza az emberek elkülönültségét. Esetleg megházasodhatsz, és akkor majd a lakáshitel-törlesztés gondjai közepette eszedbe se fog jutni, hogy van olyan, hogy barátság :)))) Ha meg jön a gyerek, akkor meg már úgyis kizárólag a gyerek témája fog létezni számodra.
válasza:Megértelek, én is tapasztaltam ilyet emberek részéről, viszont az ilyeneket azon nyomban bojkottálni kell. Nekem is volt olyan barátnőm, akihez - talán a régi szép idők emléke miatt - nagyon ragaszkodtam, pedig tisztára olyan volt, mint a párhuzamosan elbeszélős példád.. Aztán beláttam, hogy sokkal jobban fogom érezni magam, ha végleg lezárom, és azokba fektetek energiát, akibe érdemes is. Neked is ezt javasolnám.
Viszont abban maximálisan egyetértek az előző válaszolóval, hogy ez nem a fészbúk hatása. Aki ennyire nem kíváncsi rád, az nem a modern technika átkozott hatása miatt alakult így.. lehet élőben is úgy beszélgetni valakivel, hogy non-stop magáról pofázik, és csak egyoldalúan kisírja magát neked.
válasza:Mély és tartalmas baráti kapcsolatokra vágysz, ez egyértelmű, és ennél ne adj alább semmi áron! Inkább legyen egy komoly mint két tucat felszínes. Ami nem jelenti azt, hogy azok, akik csak lelki szemetesládának használnak, felszínes emberek, biztos nekik is megvan az az 1-2 igazi barátjuk, s te meg a felszínes csevegésre "fenntartott" csoportjukba tartozol - ezért kapod ezt.
Ha nagyon zavar, töröld magad a közösségi oldalakról és nem menj fel msn-re. Fogadd el, hogy a barátságok elmúlnak, de ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos életkor felett nem köttetnek már! Ez tévedés. Nem tudhatod, kivel hoz össze a sors egy komoly helyzetben, ami egy tartós barátságot eredményezhet.
Jól teszed, hogy az msn előtti bosszankodás helyett olvasol és tanulsz inkább. Felesleges kitenni magadat ezeknek a kis kudarcoknak - inkább értékes elfoglaltsággal töltsd az időd továbbra is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!