Ez hiperérzékenység vagy pszichopátia?
Néha túl komolyan reagálok le olyan dolgokat, amiket nem kéne. Egyik ismerősöm csipkelődő és sértő megjegyzéseit néha túl komolyan veszem, nem is értem miért, de a régebbi "barátaimmal", akikkel tartottam a kapcsolatot, mára megszakítottam. Néha, ha megsért egy hozzám közel álló ember, túl mélyen érint, elkezd görcsölni a gyomrom és rosszul érzem magam, ezeket általában csak másnapra, vagy 2-3 nappal későbbre heverem ki.
A többi ember nem nagyon köt le, mármint az életük. Csak a SAJÁT lelkiállapotommal törődöm (mint most). Ha kell, kihasználom őket személyes érdekeim elérése érdekében. Kiskoromban magatartásbeli problémáim voltak, ok nélkül vertem a társaimat általánosban (igazgatóit is kaptam érte, de nem volt jellemző - mármint a verés). Amióta középiskolába járok, vagyok ilyen "érzékeny", de ált. csak arra, ha egy közeli "barátom" megbánt, vagy leereszkedően bánik velem, de ezek az érzelmek csak rövid ideig tartanak, ha megint normális, el is múlik nyomban. 1 barátom van, akivel igazán jól érzem magam, nem ismerkedek.
Sokszor szimplán csak jólesne "állatkodni": sörözni lent és röhögni a hülyeségeken, vagy bármi...
Középsuliba járok, 18/f vagyok. Napjaim úgy telnek, hogy 6-kor kelek, bemegyek, hazajövök, leülök gép(/tv) elé, későn, éjfél körül fekszem (jobb esetben, általában utána szoktam). És ez megy már 4 éve legalább, semmi más. Bent sem igazán tudok kapcsolatokat kialakítani, mert nem tudok közeledni a többiekhez. Nem tudok beszélgetni (velük) miről...
A kérdés: Hiperérzékeny vagyok, vagy csak túl keveset alszom (6 órákat jobb esetben), túl kevés inger ér már régóta, és emiatt kezdek bekattanni és nem bírok túllépni az apró hülyeségeken? Csajokkal nem is beszélgettem komolyabban már vagy 6-7 éve (aztak*rva, ez most engem is meglepett). Néha olyanokon felháborodom, amiken más pár másodperc alatt túlteszi magát...
Ja, és legyetek szívesek mellőzni az olyan kommenteket, hogy "pszichopata nem lehetsz, mert aggódsz, meg érdekel, hogy te is az vagy-e".
válasza:Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:
- Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait: már-amennyire igaz rám
- Okszerűtlen gondolkodás: néha igaz
- Idegeskedés hiánya: próbálom magam türtőztetni, és nem aggódni a dolgokon, de néha bekattanok, mint fentebb említettem
- Megbízhatatlanság: néha igaz
- Őszinteség hiánya: igaz (a mostani speckó eset)
- A megbánás és szégyenérzet hiánya: igaz, de néha megjátszom, mert utána békén hagynak/többször is eljátszhatom
- A szociális normák szándékos megszegése: igaz, de megpróbálok odafigyelni, mikor mit csinálok
- Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya: igaz
- Kóros egoizmus: talán igaz
- Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg: volt, nem is egyszer
- Empátia teljes hiánya: igaz (Nemrég halt meg sógornőm anyja, röhögtem. Az olyan dolgok, ahol másnak rossz, szenved a másik, titokban, belül boldoggá tesz és élvezem. Az arcom viszont sokszor mást mutat.)
- Személytelen, unalmas szexuális élet: nem volt még szexuális kapcsolatom.
- Felelőtlenség: néha igen.
válasza:te hol laksz amúgy?(úgy látszik erre a kérdésre csak én válaszolgatok, első vagyok:) )
mentségemre szolgál h én is unatkozok és szeretek nem normális emberekkel dumálni :D
Faja, érzem, hogy valami bekattant nálam, de nem tudom, mi. :D Ez nem normális. Asperger-szindróma?
Vagy szimplán csak társaságra vágyom? Mindent meg akarok magyarázni és mindennek akarom látni az értelmét. Vagy ez csak egy kamaszkori szarság, aminek vége lesz? Vagy élnem kéne, nem csak iskola-oda-vissza? Lólasd.
válasza:Tudja a fene, mindenkinek vannak érdekes korszakai.
Persze attól is nagyban függ a természeted hogy neveltek.A legjobb szándékkal is félre lehet nevelni valakit, tudod, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve:)Én is sokat filózok, sajna túl sokat és általában értelmetlenül.inkább csak élni kellene:)vélemény?:)
válasza:Szerintem egyik sem. Inkább csak unatkozó, céltalan, elmagányosodott fiatalnak tűnsz.
Ha valaki túl sokat figyel befelé, akkor érzékenyebben reagál arra a pár visszajelzésre, amit ritkán kap.
Egyébként fura. Eleve megmondod, hogy nem mondhatjuk, hogy nem vagy pszichopata, mert annak akarod hinni magad?:D
Egyébként azért nem lehetsz az, mert egy pszichopata nem rágódik három napig azon, hogy valaki belekötött.
Mi lenne, ha nem megbélyegezni próbálnád magad, vagy kategorizálni, hanem megismerni? Az önismeret fárasztó meló és sokáig tart, nem is könnyű. De szerintem te a könnyebbik utat keresed, nevesen azt, hogy magadra húzol egy betegséget, és akkor már meg sem kell oldanod a problémáidat, mert úgyis mindennek az az oka.
Annak, hogy elszigetelődtél és senki nem beszél veled, lehet az-az oka, hogy csak a saját lelkiállapotoddal törődsz. Kit érdekel egy olyan ember, aki csak befelé néz? Az unalmas, tényleg. És ilyenkor kevesebb inger is ér, mert nem kifelé nézel: ebbe viszont tényleg bele lehet betegedni: depresszió az eredmény.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!