Meddig lehet bírni az életet, ha állandóan azt érzed, hogy nem érsz semmit?

(tegnap 13:27-es vagyok)

„Nem hivatalosan, Borderline szindrómás vagyok.”

Ilyen nincs, hogy „nem hivatalosan”!

Kicsit utánanéztem ennek a betegségnek – lehet, hogy Te pont ezeket nem olvastad?

Először is:

„A borderline személyiségzavar diagnózisát pszichiáter szakorvos vagy klinikai szakpszichológus állíthatja fel.”

(Tehát nem barkácsolgatunk magunkon, ők sem durkászolnak az autójukban, hanem szakemberekhez viszik – hozzá/d/tok!)

Másodszor:

„Jellemzőek a váratlan dühkitörések (már nem dolgoznál ott!), a szeszélyes, hirtelen hangulat-ingadozások (már nem dolgoznál ott!), a fekete-fehér látásmód….. Az önkép instabilitása érzelmi kiegyensúlyozatlanságot eredményez: a belső célok, tervek hiányában a következetes életvitel ellehetetlenedik.”

Egyébként ezek a jellemzések szerintem a lakosság felére jellemzők lehetnek!

Mondd, mitől látnál magad előtt - vagy bárki más - célokat, terveket?

Hazaviszem a 135-öt, és majd jól kitervezem, hogy mit csináljak vele?

Hát éppen a megélhetésre elég!

Harmadszor:

Nagyon zavaros emiatt az egész gondolatvilágom, (mondtam, nincs barkácsolás)

ezért szinte semmiben nem jutok 1-ről a 2-re. Nem ezért, hanem, mert a téves diagnózisod gúzsba köt!

Nem tudsz lebeszélni róla, Te igenis nagyon jó szakember vagy!

„amit csinálok, azt precízen, és nagyon alaposan végzem”

Fogalmad sincs róla, hogy egy ilyen munkaerő manapság milyen kincs!

A főnököd annál inkább tisztában van vele!

Bízzál már magadban kérlek!

A főnök vakítása:

„Nem áll meg még az a műhely a saját lábán, ezért tőlünk szívja el a pénzt, hogy átvészelje ezeket az időket. Ha nem lenne, nálunk semmi anyagi gond nem lenne.”

Bocsánat, de a normális vállalkozó így gondolkozik:

- akkor egy időre inkább jegelem azt a „boltot”, és akkor csak a hitel részletét kell kigazdálkodnom (azt így is, úgy is), de a bezárás alatt a fenntartási költségeit megnyerem.

Nem úgy, hogy mint egy üres kútba, legalább 2 éve, csak nyomom bele a pénzt.

És még meddig??????

Vagy pedig hazudik mindenkinek. Hát, ja!

Állítom, állandóan szűköl, hogy így a gazdasági helyzet, meg úgy a válság!

Nem szeretek turkálni más zsebében, de picit számolnék, mint könyvelő, – ha megengeded – csak a tisztánlátás kedvéért.

Nem tudom, hogy az ország melyik táján dolgozol, de itt Szolnok megyében már évekkel ezelőtt is 5000-nél kevesebb rezsióradíjjal nem találkoztam.

Gondolom, ha több nem is lett, de ezt tartják.

Ha Te az összes bent töltött időd eladott óra volt:

úgy gondolom, ha reggel 7-től este 5-6-ig bent vagy, ez napi 10 óra, de számoljunk csak a törvényes 8 órával:

ennyit kerestél neki: 8 óra x 5.000 = 40.000,- /nap, x 22 nap = 880.000/hó

költséged, ha 135 nettót hivatalosan fizetett, amit egyébként nem gondolok róla:

Bruttó 198.000 bér x fizetett járulékok = 254.430/hó

Maradt tehát havi 625.570,- nyeresége csak a munkadíjon, csak egy emberén.

Ezen felül az eladott alkatrészekre 30 % körüli árrése is van, (100-ért beszerzett

alkatrészt 130-ért ad el.)

Természetesen fix fenntartási költségei is vannak, pl. vízdíj, áram, biztosítás, bérleti díj esetleg, ezen kívül üzemanyagra a gépkocsijába, vállalkozói kivétjére.

Hát kérdezem a fentiek alapján: micsoda nagy durva részlete lehet ennek a szegény embernek, hogy gázra már sajnos nem jut, mert szegény szerencsétlen vállalkozó nem tudja fűteni a műhelyét a dolgozóinak?

De betegségről meg szó sem lehet!

„És lehet úgy értelmezted, hogy mások értékelnek le, de nem így van. Én érzem magam nagyon gyengének.”

Igen, mások húznak le lelkileg – lásd fenti – és ezért érzed magad gyengének. És ebből nem ilyen sorrendben lehet kilépni, hogy rendbe hozom magam mentálisan és kilépek, hanem fordítva.

Te többre vagy érdemes! Érzem, mert keresed a kiutat, és ez az akarat a legfontosabb, meg fogod találni!

Nem akarom osztani az észt, és megmondani, hogy mit csinálj, de mint kívülálló, a megosztott információk szerint nagyon másként látom a helyzeted. Ismeretlenül is hiszem, hogy egy mély érzésű, szeretetre méltó, és szeretetet adni tudó, különleges ember vagy, aki még nem találta meg az igazi helyét.

Próbálj valamilyen karitatív munkát. Merj bemenni egy közösségbe, hogy segíteni szeretnél, hidd el, csak az első lépéshez kell „bátorság”.

Nem kell vallásosnak sem lenned, csak őszintének, és így kapsz és adsz erőt.

Várom az „élménybeszámolódat”az első segítős napodról!

Louise L. Hay - Éld az életed!

Olvasd el, és helyrejössz.

Kedves előző, értékelem a jó szándékodat, de én kicsit máshogy látom a dolgot. Amondó vagyok, hogy szerintem a kedves kérdezőben ne tápláljunk hiú reményeket pl. ilyen könyvek ajánlásával.

Sajnos viszonylag jól ismerem a féligazságokkal teli, divat ezó könyveket. Csak azoknak működik, akiknek eleve is (ilyen olvasmányoktól függetlenül is) működne, ha mélyebben , önállóban gondolkodna adott személy, és nem kívülről várná az infót. Azonban akik számára nem működik, azok hiába olvasnak el el ilyen könyveket, hiányzik ezekből a TÉNYLEGESEN gyakorlatba való átültetés lehetségessége, bár LÁTSZÓLAG tartalmaz gyakorlatokat, de nem kivitelezhető az emberek nagy része számára, ráadásul a gondolatmenet és az okok csupa FÉLigazság. Épp ilyen a "Titok" című bestseller is.

Vannak spirituális tapasztalataim, rendkívül mélyrehatóak, tudom , miről beszélek. Tudom, hogy az író gyerekkora tragikus volt, a videóit is láttam, könyveit is olvastam, mégis ellent mond a logikának is (FÉLIG), ezen kívül se a hétköznapi gyakorlatban, se sprirituálisan nem kellően helytálló.

A mániás depresszió (amiben jó eséllyel te is szenvedsz), egy klassz betegség. Az ember különsen mélyen él meg dolgokat, amiket nagyon jól fel tud használni, ha alkot.

Emellett persze megvannak a maga hátrányai is, és ha az ember rosszul kezeli ezeket, az problémás tud lenni.

Konzekvencia: Seggbe kell rugdosnod magad, és szépen elmenni pszichológushoz. Sokan azt mondják, hogy ha vannak barátaid/családod, nem kell pszichológus. Nos, ha vannak barátaid/családod, akikkel tudsz beszélni ezekről a dolgokról, akkor nem így gondlokozol, mert (ha nem is mindíg, de higgadtabb pillanataidban) érzed, hogy igenis értékes vagy. Ha nem tudod velük megbeszélni (amiért ők nem hibásak, és te sem, ez ennél kicsit bonyolultabb--> pszichológia), akkor viszont kell az a pszichológus.

De ne csodadokit keress! Nem kell, hogy méregdrága legyen, sem az, hogy kiüvöltse belőled a lelket, mert ma az a menő. Keress egy olyat, akinek adsz a szavára valamiért (spontán bizalom).

És addíg kellett "értéktelenül" bírnod az életed! :)

Rossz embernél voltál. Nem pszichiáter kell neked, hanem pszichológus. És nem is akármilyen! Megfelelő kell! Ez a lényeg.

Nem találtál szellemi/emocionális partnert? Kinos, de van ilyen. Keress tovább! Tűzd ki ezt célul! Hidd el, segíteni fog!

A legtöbben, akik ideírtak szellemi partnereid lehetnének szerintem, és bátorkodom önmagamat is ide sorolni. Ha van kedved tehát, beszélgess velünk továbbra is.

Az egyik itteni beírásom (hogy be tudj azonosítani), ez volt:

2011-12-25 12:14

Akár privit is küldhetsz. Ha jól emlékszem, említetted, hogy autószerelő vagy. Priviben hivatkozz erre, ha írsz.

A legjobbakat kívánom neked az új évre! :)