Meddig lehet bírni az életet, ha állandóan azt érzed, hogy nem érsz semmit?
"Talán attól, hogy mennyire képes felvenni a harcot, a mindennapi nehézségekkel, és egyéb buktatókkal. Hogy talpra tud állni. Ezek jutnak most eszembe."
Nos, ha te itt vagy, és megéltél X évet, akkor már elmondhatod magadról, hogy érsz valamit. Dolgozol, ráadásul olyan helyen, ahol akárhogy is, megkönnyebbülést/örömöt szerzel az embereknek. Gondolom, korábban is voltak nehézségeid, amiken túlléptél. Ez már siker. A halálba való menekülés végtelenül önző és gyáva dolog lenne, és szerintem te nem vagy se önző, se gyáva, ha egyszer vágysz a törődésre.
Leküzdöttél már egy csomó akadályt, eljutottál valahova, és ehhez nem kell feltétlenül konkrét célnak megfogalmazódnia a fejedben. Vagy, megélheted a valóságot, és ez épp elég. ÉLSZ.
Végső soron úgyis az dönti el, mennyit érsz, hogy mennyire hiszel magadban. Ne légy kishitű! Ne alacsonyítsd le magad ezzel, hogy nem érsz semmit, mert az, hogy elgondolkoztál egy ilyen komoly dolgon, már azt jelenti, hogy vagy, hogy létezel, hogy vannak értékeid, bajod, örömöd, amik mind az élet velejárói. Megint csak azt jelenti, Hogy ÉLSZ.
Próbáld meg átalakítani a szemléletedet. Keresd a csodákat, amik megtörik a monoton hétköznapokat. Ott vannak körülöttünk, de sokszor annyira elmerülünk az önsajnálatban, hogy észre se vesszük. Kell, hogy tudjunk önmagunkon kívül helyezkedni.
Ébredtél már rá, hogy ember vagy? Hogy egy akkora szerv, mint az öklöd, akár 80-100 évig dobog megállás nélkül, ver percenként 70-90-et és éltet egy hatalmas testet? Állj meg egy percre, gondolj bele és értsd meg, ne csak olvas ezeket a sorokat! Ez maga a csoda, ez hatalmas érték. Láttál már hangyát egy nála tízszer nagyobb morzsát/levelet cipelni? Egy magánál 50X nehezebb súlyt is képes elcibálni. Ez is csoda. Rácsodálhatsz a dolgokra, lehetsz még gyerek. Sose felejtsd el, milyen sokszínű a világ, az emberek.
És, hogy csatlakozzak az előttem szólókhoz, mindezeket megtanulod (megtanulhatod), láthatod, megélheted, ha figyelsz.
A munka nehéz, de ne hidd, hogy a tiéd a legnehezebb. Ha valaki élni akar a pénzből, amit megkeres, akkor azért manapság vérrel-verítékkel kell dolgoznia. Lehet egy irodai munka is olyan nehéz, mint az autószerelés. Lehet, hogy ha be kéne ülnöd egy irodába napi 8 órára a a gép elé, visszasírnád a műhelyet. Mindig mérlegelj, mielőtt döntesz!
Barátokat, párt csak úgy szerezhetsz, ha teszel érte. Senki nem fog eléd állni széttárt karokkal, hogy "itt vagyok, szeress". NEKED kell változnod. Neked kell utánamenni, megnézni magadat kívülről, aztán befelé megkeresni a megoldást.
Mindent Te döntesz el. Hogy találsz-e jobb munkát, találsz-e társat. Bízz magadban, de ami még fontosabb, higgy magadban, hidd el, hogy ember vagy, mint bárki más, de ember, aki hatalmas érték, mert CSAK EGY VAN BELŐLED.
A bajok jönnek, jönni fognak, de rajtad múlik, hogy birkózol meg velük.
Hogyan segíts magadon? Állj a tükör elé, és nézz szembe önmagaddal. Nem kell, hogy örülj, de semmiképp se ítélkezz. Próbáld meg úgy szemlélni magadat egy percig, hogy nem vagy önmagad. Engedd el a benned dúló érzelmeket, és ha ez sikerült, a saját szemedbe nézz, és mondd azt:
"Van választásom, fontos vagyok, képes vagyok olyan dolgokban jó eredményt elérni, amik sikerélményt okoznak, sikeressé tesznek." Tedd ezt mondjuk 2 hétig minden nap egyszer, de arra a pillanatra el kell, hogy hidd, amit mondasz! Ezzel nem becsapod magad, csak erősíted azt az oldaladat, amit nem hagysz előbújni a kishitűséged miatt. Erős vagy, küzdöttél eddig is, küzdöttél, ahogy mindenki más, mégis úgy, ahogy senki sem.
TE döntöd el, mennyit érsz, nem más.
Köszönöm szépen a gondolatokat. A lelkem legmélyén pont azt érzem, amit leírtál, hogy csak úgy sikerül. És van egy bíztató esemény, hogy pár éve sikerült kilépnem ebből az állapotból, csak rövid időre, mert nagyon nagy hibát követtem el. Akkorát csalódtam saját magamban, hogy azóta is nehéz a tükörbe nézni. De most legbelül érzem, hogy változni akarok, és nem szabad elhagyni magam.
Amikor kiléptem ebből az alulértékelt állapotból, ugyanúgy szemléltem mindent, ahogy írtad is, hogy hogyan kell. Újra fel kell építenem, elfogadni, hogy hibáztam, de többet nem akarok. Remélem sikerül.
válasza:"Mivel foglalkozol? Úgy látom nagyon benne vagy a spirituális témákban. Ezzel foglalkozol a munkád kapcsán?"
Nem része a munkámnak. Sőt, számos vitám volt önmagukat ezoterikusnak nevezett emberekkel már. Csak ismételni tudom: spontán tudatállapot változással visszaemlékeztem mindannyiónk eredetére, és erről mindenki tud, kivéve amikor nem alszik, és elmúlt kb. 5 éves. A test halála után ismét olyan tág a tudat, hogy tudatában van mindennek eredetére és teljességére. Előfordul kb. 5-6 éves kor után is visszaemlékezés, tudatosodás erre, mint pl. esetemben.
De nem javaslom senkinek, hogy képbe akarjon kerülni erről "szemtől-szemben", tapasztalati szinten tudatosodva erről (más szóval "visszaemlékezve mindennek eredetére, teljességére"), mert sokkoló lehet a személyünk számára / egónk számára.
Nem a szóhasználat a lényeg, hiszen erre nincsenek megfelelő szavak ,tehát csak érzékeltetni, körülírni próbálom, aminek tudatába kerültem "újra".
Egyfajta énvédő mechanizmusnak köszönhető, hogy a legtöbben elfelejtik 5-6 évesen szinte teljesen az eredeti állapotot, más szóval a tudatuk beszűkül, így nekem is, de huszonévesen visszanyílt rá "átmenetileg", persze az időhatározó és a személyes névmás félreértést okozhat, hiszen nem függ se időtől, se konkrét személytől a teljes, eredeti tudatállapotra való tudatosság, "ismeret". De ha a 3D -s "személyiségrészünk" nézőpontjából és időbelileg nézzük, akkor kb. 5-6 évesen én is pár hét alatt "elfejetettem ezt", mint szinte mindenki, mert erre van szükségünk alapvetően, kb. 5-6 éves kortól, hogy az egónk "szemüvegén át" (is) tapasztaljunk, testünk haláláig.
Persze időfüggetlen a létezés, tehát ténylegesen senki és semmi nem pusztul el (nevezheted az "örökké" létezőt léleknek, teljes tudatnak, ahogy tetszik), legfeljebb átalakul az anyag és annak funkciói, jelentősen, a test folyamatos addigi működéséhez képest, amikor "meghal".
Tehát az egónk, személyünk számára, sokkoló szembesülni az eredeti tágabb tudatállapotokkal, ezért nem jellemző ez a tudatosodás, "visszaemlékezés" a legtöbb embernél, és örüljetek ennek. Én egy hétig enyhe sokkos állapotban voltam az "élmény után", amikor visszaszűkült hétköznapira a tudatom, mert TUDATOS MARADTAM rá (tehát ha nem is teljesen az ezt megelőző szintre, de közel olyannyira "visszaszűkültem") ; ha alvás után ébredünk, nem szoktunk sokkot kapni, hiszen elfelejtjük, mit éltünk át alváskor, sőt, a kevésbé tág tudattal megélt álomszimbólumokra is csak erős torzítással emlékszünk vissza, hiszen hétköznapi, 3D-re specializált "tudatrészünk" erre torzítja, amikor ébren vagyunk.
Tehát mélyalvásban mindannyian újra a teljes tudatállapotban "vagyunk", ahogyan nagyjából 5-6 éves korunk-"ig" is, meg a testünk halála "után" is (hangsúlyozom: az időhatározó és a szám + személy ragozás félreérthető, de nehéz máshogyan megfogalmazni), ám ébredéskor nem maradunk rá tudatosak, legfeljebb álmaikra, de arra is csak erős torzítással. Azért, hogy védje a hétköznapi tudatállapotunket / egónkat / személyiségünket.
Amúgy hétköznapi életet élek, én is olyan halandó és "sérülékeny" vagyok, mint bárki más, persze vannak egyéni különbségek is az emberek között pl. e téren is, de ez személyiség függő, alkatfüggő; és nem a spirituális tapasztalatoktól függ.
A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom: az ég világos semmi technika, semmi fizikai szer hatása alatt nem voltam, amikor "visszaemlékeztem erre": utálom a gyógyszereket, persze nem a homeopátiára gondolok; sose kábítószereztem és nem is vágyom rá-; régen bár kipróbáltam a jógát, de akkor tájt sem foglakoztatott különösebben. Teljesen spontán volt, és nem is mélyedtem bele se előtte, se azóta különösebben spirituális, ezoterikus témákba, bár huszonévesen olvasgattam ilyeneket, amikor sokat vitáztam önmagukat "ezónak" nevező személyekkel azért, hogy képben legyek, mivel szemben vitázom; de inkább a spirituális "élményem után" kezdtem érdemben utánaolvasni ilyesmiknek. (Azóta is kritikusan szemlélem az ezoterikus könyvek túlnyomó részét, mert kevés a hiteles; többségük inkább féligazságokkal teli, az meg félrevezető; -divat ezó, pénzért írt kommersz művek.)
Akkor már javaslom olvasásra az eredeti, keleti iratokat: taoizmus, buddhizmus, zenbuddhizmus, stb.
De ne feledjétek: az olvasás, informálódás meg se közelíti magát a tudatosodás "élményét", állapotát. Tehát az olvasás erről megtévesztő lehet, mert egód a saját képére próbálja formálni, vagy mert eleve kóklerek írták, avagy jártas személy írta megtévesztő céllal, mert ilyen is akad, avagy hiteles személy hiteles írását átírta valamely szervezet, stb.
Másrészt az ezotériáról való olvasás még ha hiteles infók alapján történik is, és tegyük fel, képes vagy a lehető legjobban megérteni és értelmezni azt, akkor is legfeljebb helyes irányadó, de közel sem helyettesíti a "megélést", közel se mutatja meg a tágabb valóságot, ami több, mint puszta 4 dimenzió.
Lefordítottam a szövegedet:
A „tisztelt” munkaadód egy zsugori, kizsákmányoló á.llat. Egy olyan műhelyben hajt
agyonra Benneteket, ami nyilván nem a pénzhiánytól fűtetlen, - mivel tele vagytok
munkával - , hanem a harácsoló k.csög miatt.
Gondolom, a fizetésetek sem csillagászati összeg.
Túlhajszolva, fáradtan , állandó stresszben nemigazán marad idő gondolkodni, tehát
neki az a célja, hogy ebben az állapotban tartsa a „rabszolgáit”.
Állítom, hogy emberszámba sem vesz Titeket!
Azt azonban biztosra, veszem, hogy aki hibázik, azt páros lábbal rúgja ki.
Most jössz Te:
Meddig akarod ezt eltűrni, amíg az egészséged is odalesz? Ha elképzeled
Magad 5-10 év múlva, akkor is itt szeretnél dolgozni? Hogy látod az akkori önmagad?
Ha viszont nem ezt akarod, akkor könyörgöm, MIRE VÁRSZ?
Az, hogy ott dolgozol, azt bizonyítja, hogy jó szakember vagy!!!!!
Lépjél, pályázz meg állásokat, törjél ki! Őszintén drukkolok Neked hozzá!
Amikor majd sikerül, - mert sikerülni fog! – ás visszatekintesz erre az időszakra, a
számodra is hihetetlen lesz, hogy mennyire hagytad magad semmibe nézni.
Valamelyik válaszoló írta, hogy valamilyen hobbit találj magadnak! Nagyon kell!
Mindegy, ha nem alkotós dolog, hanem másoknak való segítség, csak szívesen,örömmel végezd.
Most pedig küldök Neked egy virtuális karácsonyi nagy ölelést! :-))) - és drukkolok Neked
Minden téren jó képet alkottál a munkahelyemről. Ezek szerint jól írtam körül.
Az a baj, hogy nem ilyen egyszerű.
Ami mindenre rányomja a bélyegét, az a mentális gyengeségem. Nem hivatalosan, Borderline szindrómás vagyok. Teljesen véletlenül találtam rá, hogy van ilyen betegség, de amint elolvastam, 100%-os tüneti azonosságot találtam. (félreértés ne essék, nem kerestem, hogy egyáltalán van e bajom, csak véletlenül került elém a cikk)
Nagyon zavaros emiatt az egész gondolatvilágom, és nagyon nehezen tudok dönteni akármiben is, és ezért szinte semmiben nem jutok 1-ről a 2-re.
Azon vagyok, hogy ezen felülemelkedjek, mert addig nem tudok változtatni. Egyszer sikerült, ahogy fentebb írtam, és akkor megoldódott minden.
Ez most csak bevezetés volt, mert sajnos tudni kell, hogy a fenti dolgok miatt, nem olyan egyszerű dönteni egy ilyen embernek.
Valóban nem megy rosszul a műhely, de sajnos hozzánk tartozik egy újabb vállalkozása is, egy másik műhely, másik városban, amit a válság előtt húzott fel hitelből. Nem áll meg még az a műhely a sját lábán, ezért tőlünk szívja el a pénzt, hogy átvészelje ezeket az időket. Ha nem lenne, nálunk semmi anyagi gond nem lenne. És igen, telhetetlensége miatt ugrott bele valószínű, mert igazából ez a cég, ahol én vagyok, már akkor is jól ment.
A fizetésünk a helyi szervizekhez képest, az egyik legjobb. Konkrétan én 135-öt kapok. Ez relatív, hogy kinek mennyit jelent. Az biztos, hogy hihetetlen sokat kell érte dolgozni. Volt több hónapban is, hogy az összesítésben ugyanannyi eladott munkapercem volt, mint amennyit fizikailag bent töltöttem. Tehát ki volt használva a munkaidő. És ez volt úgy is, hogy közben oktatáson voltam 2 napot, tehát fizikailag nem voltam ott, de mégis annyi melót megcsináltam a hónapban, hogy azok a napok is eladott munkaórával voltak teli. Mert a hivatalos 17:00-i munkalerakás az valójában 17:30 és 18 szokott lenni.
És most az igazi válaszok a kérdéseidre:
Sajnos tűrni kell még, mert a környékben nincs jobb lehetőség. Abban bízom, ha mentálisan rendbe szedem magam, akkor megoldódik minden.
Nem tudom mi lesz 5-10 év múlva, de azt is el tudom képzelni, hogy maradok. Az akkori önmagam úgy látom, ha így marad minden, hogy egy meggyötört, elbukott ember utolsó napjait tölti az életben. De ha felülemelkedem a mentális bajomon, akkor még jól is kijöhetek belőle. Talán akkor azt érzem, hogy sok gondon mentem keresztül, de megérte kitartani.
Nem vagyok a legjobb szakember, és emiatt sem ugrálhatok nagyon. Egyetlen erős tulajdonságom van, ami miatt valamilyen megbecsülést érezhetek. Hogy amit csinálok, azt precízen, és nagyon alaposan végzem. De sajnos az elektronikában nem vagyok otthon.
Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha mást csinálnék, de legbelül azt érzem, hogy máshol sem lenne jobb a hangulatom. A legnagyobb baj velem van. És lehet úgy értelmezted, hogy mások értékelnek le, de nem így van. Én érzem magam nagyon gyengének. Azon vagyok, hogy vátoztassak ezen. Kisebb előrelépésem már, van. Nem szeretnék visszafordulni.
KÖSZÖNÖM az ölelést!
Örülök, ha segítettem! :)
És igen-igen, bizony keresd Buddha írásait, a tanításokat, amik a buddhizmust képezik. Nekem is az segített első körben, amikor ilyen helyzetbe kerültem (és azt hiszem, itt minden válaszoló került már hasonló helyzetbe), második körben viszont ami nagyon fontos, hogy tudj szembenézni magaddal (lsd. tükör fentebb). Ilyenkor ez persze nagyon nehéz. Úgy állsz a tükör elé, hogy félsz attól, amit ott látsz, és a saját szemedbe nézni hirtelen kényelmetlen lehet. De ha minden nap megteszed, hidd el, attól is rengeteget fog változni az állapotod. Magabiztosabb leszel, és az már félsiker! :)
Látom a hozzászólásaidon, hogy elindultál kifelé, nagyon örülök neki!
A folytatáshoz sok erőt és kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!