Meddig lehet bírni az életet, ha állandóan azt érzed, hogy nem érsz semmit?

"Talán attól, hogy mennyire képes felvenni a harcot, a mindennapi nehézségekkel"

Mik ezek a nehézségek?

Dec.19. 13:05 - itt olvasható a cél, ami mindenki végső célja. Mindig, mindenből és mindenhol van mit tanulni. Ez pedig idővel mindent megold, mivel hozza magával a többi tényezőt is, pl. a spirituális tapasztalatokat is, végső soron pedig a "visszaemlékezést" eredetünkre, majd pedig a stabil állapotot benne.

A következő soraimban az időhatározó szókat ne szó szerint értsd. Félreérthető lehet. Ugyanis ez már nem csupán a szavak világa.

Tapasztalatból mondom mindezt. Ugyanis már csak a stabil "célban maradás", ami még hátra van számomra, így én is szenvedek még. De a szenvedés: részletkérdés csupán. Borzalmas dolog, nehéz dolog tud lenni, ám csupán részletkérdés.

Mindössze egyetlen probléma van: az akadályok, a szenvedés. SEMMI MÁS probléma nincs. Tudom, ez épp elég, na de meg van a cél, a szenvedés meg múlékony, átmeneti - teljesen megszűnik, amint "célba ér" az illető! ;)

Márpedig mindig a "CÉLBAN VAGYUNK" valójában, csak hát ébrenlét során nem vagyunk rá tudatosak. Csak amikor nincs testünk és amikor alszunk, akkor vagyunk tudatosak a célra. Pontosítok: álmodás során sem vagyunk ott, az egy köztes tudatállapot. Mélyalvásban vagyunk a célban, olyankor se függünk testi állapotunktól, ahogyan fogantatás előtt sem és a test halála után sem függünk tőle, így a szenvedéstől sem függünk ekkor.

Azonban a szenvedés is része a tanulási folyamatnak, ezért nem értelmetlen. Tényleg csak annyi nehézségünk van mindössze, hogy miképpen sikerül a tanulási folyamat közben a lehető legjobban érezni magunkat, egyben a lehető legjobbat tenni azokért, akik megérdemlik, és hogy miként tudjuk megvédeni önmagunkat az aktuális támadásoktól, miközben a támadóknak is segítsünk ráébredni a VALÓSÁGRA.

Egyszóval csupán az akadályok és a szenvedés a probléma, semmi más. Azok meg ideiglenesek.

Azonban aki nem okul, nem tanul, az addig marad a szenvedés közepén, amíg el nem kezd tanulni, pl. önállóan gondolkodni. Ugyan ez vonatkozik a rosszindulatúakra: a rosszindulat tudatlanságból ered.

Pontosítom utolsó sorom, mivel a tanulás: egy folyamat , és az eredmény nem azonnal érkezik. Ha más sínen van az illető, ne tévessze meg őt, ha még mindig szenved, az se, ha jobban szenved, mint addig. Nem arról beszélek, hogy mártírnak kellene lenni, se remetének nem kell lenni.

Nos, ezért előző hsz-em utolsó sorát pontosítom, erre:

Aki nem okul, nem tanul, ANNAK ADDIG ESÉLYE SINCS ELKEZDENI KIMÁSZNI A "GÖDÖRBŐL", amíg el nem kezd tanulni, pl. önállóan gondolkodni. Ugyan ez vonatkozik a rosszindulatúakra: a rosszindulat tudatlanságból ered.

19:21

"Már ott kezdődik, hogy felkelek azzal a tudattal, hogy cél nélkül megint végig kell dolgoznom egy hajtós napot, és nem szabad hibáznom, de legyek gyors, és minden részletet érintő. (autószerelő vagyok)"

Autószerelőként nem cél nélkül dolgozol, hanem azért, hogy a sok csotrogányt megjavítsd.

Hibázni semmilyen munkában nem illik, de mindenhol becsúsznak hibák. Az, hogy mennyire törekszik valaki a tökéletességre, nagyjából egyéni döntés. Van, aki kevésbé maximalista, ő kevesebbet izgul és kevésbé fárad el.

"Olyan munkahelyen dolgozom, ami a mai átlagtól nagyon eltér, mivel szakadásig vagyunk munkával."

Ez egy pocsék munkahely, de gondolj bele, hogy mennyi szakmai tapasztalatot szerzel/szereztél itt. Egy idő után válthatsz, elmehetsz egy sokkal jobb helyre, akár külföldre is.

"Párkapcsolatom nincs, igazi barátom sincs. Semmi értelme az egésznek így."

A párkapcsolat vagy barátság felépítése egy különálló probléma, ami mehet egyeseknek nehéz munka mellett is, másoknak nem meg úgy sem, hogy sok idejük van. Ugyanis ezt is el kell sajátítani vagy gyakorolni kell, ez is bizonyos értelemben egy "szakma".

"Végülis az a legnehezebb, hogy úgy kell küzdeni az életemben, h nem látok igazi célt."

Az a jó hírem, hogy az életnek nincs "igazi cél"-ja. Szabadok vagyunk, szerencsére semmi sincs, amire az életünket használni "kell". Rengeteg embert megkeserít az a téveszme, hogy azt hiszik, "célokért" kell élni, miközben ez egyszerű tévedés.

Dec.21-én 21:06 és 21:12 -osokat írtam.

Kedves kérdező újabb kérdéseire:

- Írtam: tapasztalatból tudom. Amúgy meg mindenki tud erről amikor mélyen alszik, valamint fogantatása előtt és teste halála után is.

- Ki vagyok? Egy ember. Nem tudom pontosan, konkrétan mit szeretnél tudni.