Nem bírom tovább mit tegyek?

Most mondok valamit de nem hiszem hogy megfog nyugtatni

Én már kétszer megjártam Afganisztánt és nincs olyan nap hogy ne jönnének elő az emlékek. A LEGJOBB barátom és legjobb katonatársam akivel már születésünk óta ismertük egymást a szemem előtt halt meg a qva tálibok miatt és semmit nem tudtam csinálni. Utoljára az én szemembe nézett de sose fogom elfelejteni a tekintetét. Nem vigyáztam magamra és én is majdnem meghaltam mert el akartak fogni de nem sikerült (néha elgondolkozom azon hogy miért nem). Évekbe telt mire helyrejöttem de még mindig jönnek elő rossz emlékek. Amikor mindenkivel ordítottam és mindenkiben a rossz embert láttam nagyon sokan eltávolodtak tőlem (itt derült ki hogy ki az akire számíthatok és ki az akire nem). Amikor a saját családom is kezdte feladni akkor én le akartam magam lőni de nem tettem mert úgy voltam vele hogy ha meg kellett volna halnom akkor ott haltam volna meg. Ha visszamehetnék akkor mindent máshogy csinálnék és hazahoznám a barátomat. BÁRMIT megtennék hogy élhessen. Már örülök neki hogy nem öltem meg magam mert van egy gyönyörű feleségem és egy kisfiam.

Szóval nagy hülyeség lenne ha csinálnál magaddal valamit. Ne tedd! Gondolj arra hogy lesz ez még így se és egy napon te is rájössz hogy hülyeség lett volna.

Én 14 éves koromig ugyanilyen helyzetben voltam mint Te. Akkoriban nem fordulhattál hatósághoz, mert nem tehettek semmit. Arról nem beszélve, hogy ez egy falu volt, ahol a rendőrök még haverjai is voltak az alkoholista állatnak. Nem tudom most pontosan milyen lehetőségek vannak a rendőrség, családsegítők, gyermekvédelmisek részéről, de ezekkel érdemes kezdeni. Ha ez nem megy, el kell költözni. Tudom, nem egyszerű az elejéről kezdeni mindent. Borzasztó nehéz út. De hidd el, utána sokkal jobb életetek lesz és talpra fogtok tudni állni. Az egész csak elhatározás és akarat kérdése.

Minden jót!

Ha ilyen agresszív apád, hogy félni kell tőle, akkor ezzel már szerintem rendőrséghez is fordulhattok.Lehet, hogy érdemes lenne távoltartást kérni, de az is lehet, hogy pszichiátriai kezelésre lenne szüksége.De szerintem is családsegítőben tudnának biztosabb tanácsot adni.Ne öld meg magad, akkor csak még rosszabb lesz anyukádnak és testvérednek.Apádon az nem változtatna jó irányban.És őt se öld meg, mert akkor te kerülsz börtönbe helyette és azt nem kéne.

És ne légy vele agresszív, mert attól csak minden rosszabb lesz.

Addig is, kitartás!Rendeződni fognak a dolgok biztosan!

Kedves kérdező!

Majdnem könnyes szemmel olvastam végig,amit írtál! Nagyon sajnállak,de tényleg..Szegény,min mehettél/mehetsz Te keresztül:/ Én is tudom,hogy milyen ez a helyzet,én is 16 éves vagyok,sok mindent megéltem már! Kb.majdnem egy cipőben járunk,csak én anyukámat nem tudom sajnos megvédeni!Az édesapámat gyűlölöm néha,egyszerűen nem normális!Nálunk is az anyagiak nem engedik,hogy külön menjenek.Én megértelek Téged,és nagyon csodállak,hogy ilyen okosan gondolkodsz,hogy egyszer vége lesz!Igazad van!Vége lesz,nyugodj meg!Apukád pedig megfogja kapni az élettől,amit megérdemel!A gyógyszerezés nem old meg semmit! Kitartás és soha,de soha ne add fel! Előbb vagy utóbb,de minden megoldódik!Ha gondolod,akkor írj levelet,én végig hallgatlak,szívesen beszélgetek Veled,ha gondolod! 16/L