Mit tehetnék? Már nem bírom tovább
Minden nap reggel rosszkedvel ébredek, és ez folytatódik egész nap.. ez már egy ideje igy van.. habár tegnap sírtam a nevetéstől, de utána még rosszabul éreztem magam mint szoktam. sírhatnékom van nagyon sokszor, órákon félek hogy rámjön megint, mert nem szeretném elsírni magam ugy ha látják, ki meg nem mehetek órákról. 2 éves voltam mikor a papámat elvesztettem, majd 2009-ben a másik papámat. 2010-ben meg a nagybátyám aki csupán 37 éves volt. Nincsenek barátaim, nincsen kivel beszélnem a problémáimról. Jegyeim romlottak, rosszabb jegyeket szerzek mint szoktam.. pl irodalombol eddig 4-5 voltam, mostmár nemtudom a kettes szintet sem érinteni. alvással nemvagyok jóban, nehezen alszom el. többször vagdostam magam, bár igéretet tettem hogy többet nem, de tartok tőle hogy nem tudom tartani ehhez magam, és újból elkezdem..kidobtam a pengét, de kés az még van itthon és tartok tőle, hogy pár perc mulva kimegyek és leszúrom magam vagy ugyfelvágom az ereim hogy elvérzek. szenvedek. és ugyérzem mindenki kibeszél, mindenki akikkel joban voltam eláltak mellőlem. attol félek, hogy vagy megbolondulok, vagy ugymegyek el itthonrol hogy kivagyok idegileg, és a figyelmetlenségem miatt elvág egy autó vagy valami. nagyon sokszor gondolok már az öngyilkosságra bár tudom ez nem megoldás, de nagyon félek.. ha itthon mondom hogy rosszul vagyok, egyből az van hogy mit tudjanak vele csinálni.. járok pszichológushoz, meg pestre pszichiátriára, és meséltem ezekről de nem szoltak semmit..megkaptam a zárót, és benne volt hogy visszakell mennem egy olyan csoportra, ahol megnézik, tesztelgetnek hogy depressziós e vagyok.. egy hetes lesz, de ez május végén lesz. és nem bírom ki addig.. valami nyugtato vagy akármi, csak ne legyek ennyire rosszul.. a vény nélküliek nem jok, próbáltam, volt hogy kapkodtam be, de csak a fejem fájdult meg. legalább addig kéne valami, de semmi. és nem vesznek komolyan, hogy ez meg az bajom van..nem szeretném megölni magam ha van más megoldás, de ha nincs akkor nem szeretnék tovább szenvedni, inkább megölöm magam. kérlek, valami ötletet vagy valamit. hobbim nincsen, nem tudom lefoglalni magam..már energiaitalmérgezést csináltam magamnak ugy, hogy márcsak egy orám ha lettvolna, de észrelett véve és orvoshoz lettem víve..
ne haragudjatok ha kicsit értelmetlen lett a szöveg, de jelenleg is nagyon rosszul érzem magam... 15/L
válasza:Elég valószínű, hogy depressziós vagy.
Meg kamasz is.
Meg unatkozol is.
Nem kell megsértődni, de te írod le, tehát neked fontos: "hobbim nincsen, nem tudom lefoglalni magam".
Pedig jó lenne, ha még azt a bő egy hónapot kibírnád anélkül, hogy maradandó sérülést szereznél, amíg szakorvosi ellátáshoz jutsz.
A csoport előtt is kérhetsz gyógyszeres segítséget a helyi pszichiátrián, mész, és kisírod, hogy még a héten fogadjanak, nagyon sürgős, és tíz percnél tovább nem tartod fel a dokit, de neked orvosi segítség KELL. Egyedül nem tudom, képes lennél-e ilyen határozott viselkedésre, egy szülőd vagy ismerősöd kísérjen el, aki támogat.
Addig meg ne úgy teszteld magad, hogy mit bírsz, vagy mi fog kikészíteni, hogy gyógyszerezel, meg energiaitalt nyomsz, hanem növeld a fizikai teljesítményed.
Sporttal próbálgasd a tested határait. Fuss, ússz, vagy tornázz, súlyzózz, amíg bírod, amíg már fáj.
A mozgás endorfint fog felszabadítani, és azonnali segítséget jelent a depresszió alatt, hogy jobban érezd magad. A lelked is megnyugszik, mert lefoglalod magad, és "meglesz a mindennapi betevő önkínzásod", lelkiismeret furdalás, kockázat nélkül.
Addig készíts napirendet, minden napra.
Részleteset, ha lehet, és oszd be az idődet.
6.30 felkelés, fogmosás
6.40 reggelizés
6.55 öltözködés, smink, készülődés
stb.. egész estig.
Ne legyenek üres óráid, foglald le magad!
A takarítás jót tesz, a külső rend belső rendet hoz. Elmegy vele a délután rendesen.
Rendszerezd a cd-ket, rendezd át a szobád, keress valami babramunkát, és állj neki annak. Pl. gyöngyfűzés, karkötő csomózás, akármi.
Legyen egy kifejezési mód, amivel le tudod adni a feszültséget: rajzolj, írj verset, szerezz zenét, énekelj, gyurmázz, agyagozz, blogolj, tök mindegy, csak a lelked minden kínját bele tudd adni.
Írd ki a naptárba, mikor mész abba a csoportba, addig pedig számold a napokat, mennyit kell még kibírni.
Szedd össze magad, mert ezt helyetted senki más nem fogja megtenni, se most, se máskor!!!
Szia! Én nagyon együtt tudok érezni veled, mivel én is hasonlókon mentem keresztül és még nem vagyok teljesen kimászva belőle. Én is járok pszichiáterhez, immár az
5.-hez, az előzők félrekezeltek egy halom gyógyszerrel. Tavaly márciusban bekerültem a pesti Heim Pál Gyermekpszichiátriára, azt mondták két hét, 11 lett belőle. Előtte sem voltak barátaim, többször elszöktem otthonról, öngyilkos akartam lenni, többször meg is kíséreltem, de nem sikerült, a kórházban is állandóan kicikiztek, hülyének néztek, az ápolók főleg. Úgy félrekezeltek a gyógyszerekkel, hogy a 11 hétből 3-ra ha emlékszem, az elsőre meg a két utolsóra. Úgy engedtek ki, hogy járni nem tudtam,sőt írni és beszélni is alig. Úgy remegett a kezem, hogy egyedül nem is tudtam enni-inni.
Iskolában persze megbuktam, évismétlés. Aztán ősszel én magam szöktem vissza a heim pálba, mert nem emlékeztem ,hogy mi volt ott, csak menekülni akartam. Újból ugyan az lett, mint tavasszal, de kissé enyhébb változatban. Azóta már sikerült leszoknom a gyógyszerekről, és mivel szinte senki sem hallgat és nem is ért meg, ezért bajaimat vers- és zongoradarab írásban adom ki. Jelenleg nem járhatok iskolába, mert súlyos késztetést éreztem, hogy néhány osztálytársamat kinyírjam magammal együtt, de még a fenyegető levél megírása után lebuktam. Ha van valami, amit ki szeretnél beszélni magadból, vagy bármi gondod van, velem nyugodtan megbeszélheted. Tudom, milyen úgy érezni, mint Te, hisz én is átmentem rajta.
Ha bármi van, írj privibe!
utolsó: nem tudok irni priviben..nincs kiirva neked az a jelzés ahova rámehetek...
az a baj, hogy mikor első csooport előtt voltam, nem igen volt bajom, majd mikor végelett az első csoportnak ami 2hetes volt kezdtek ezek, majd második csoport végére erősödtek ennyire, és folyamatosan csak halmozódik minden
Szia! Nagyon fiatal vagy még! Szeretni való, ez egészen biztos!
Keress párt, barátot, élményt. Gondolj arra, hogy közel sincsenek olyan gondjaid, mint egy felnőtt szülőnek, aki felelős a gyermekeiért és az élet minden frontján meg kell felelnie, végkimerülésig. Kicsit "bántóan" fogalmazhatok úgy is, irigylem a gondjaidat és sose kerülj olyan kilátástalan helyzetbe, mint sokan mások! Fel a fejjel, menni fog!!! Gyógyszerek helyett csinálj végig egy 3 hónapos gingko biloba kúrát. Segíteni fog.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!