Mit tehetnék? Már nem bírom tovább
Minden nap reggel rosszkedvel ébredek, és ez folytatódik egész nap.. ez már egy ideje igy van.. habár tegnap sírtam a nevetéstől, de utána még rosszabul éreztem magam mint szoktam. sírhatnékom van nagyon sokszor, órákon félek hogy rámjön megint, mert nem szeretném elsírni magam ugy ha látják, ki meg nem mehetek órákról. 2 éves voltam mikor a papámat elvesztettem, majd 2009-ben a másik papámat. 2010-ben meg a nagybátyám aki csupán 37 éves volt. Nincsenek barátaim, nincsen kivel beszélnem a problémáimról. Jegyeim romlottak, rosszabb jegyeket szerzek mint szoktam.. pl irodalombol eddig 4-5 voltam, mostmár nemtudom a kettes szintet sem érinteni. alvással nemvagyok jóban, nehezen alszom el. többször vagdostam magam, bár igéretet tettem hogy többet nem, de tartok tőle hogy nem tudom tartani ehhez magam, és újból elkezdem..kidobtam a pengét, de kés az még van itthon és tartok tőle, hogy pár perc mulva kimegyek és leszúrom magam vagy ugyfelvágom az ereim hogy elvérzek. szenvedek. és ugyérzem mindenki kibeszél, mindenki akikkel joban voltam eláltak mellőlem. attol félek, hogy vagy megbolondulok, vagy ugymegyek el itthonrol hogy kivagyok idegileg, és a figyelmetlenségem miatt elvág egy autó vagy valami. nagyon sokszor gondolok már az öngyilkosságra bár tudom ez nem megoldás, de nagyon félek.. ha itthon mondom hogy rosszul vagyok, egyből az van hogy mit tudjanak vele csinálni.. járok pszichológushoz, meg pestre pszichiátriára, és meséltem ezekről de nem szoltak semmit..megkaptam a zárót, és benne volt hogy visszakell mennem egy olyan csoportra, ahol megnézik, tesztelgetnek hogy depressziós e vagyok.. egy hetes lesz, de ez május végén lesz. és nem bírom ki addig.. valami nyugtato vagy akármi, csak ne legyek ennyire rosszul.. a vény nélküliek nem jok, próbáltam, volt hogy kapkodtam be, de csak a fejem fájdult meg. legalább addig kéne valami, de semmi. és nem vesznek komolyan, hogy ez meg az bajom van..nem szeretném megölni magam ha van más megoldás, de ha nincs akkor nem szeretnék tovább szenvedni, inkább megölöm magam. kérlek, valami ötletet vagy valamit. hobbim nincsen, nem tudom lefoglalni magam..már energiaitalmérgezést csináltam magamnak ugy, hogy márcsak egy orám ha lettvolna, de észrelett véve és orvoshoz lettem víve..
ne haragudjatok ha kicsit értelmetlen lett a szöveg, de jelenleg is nagyon rosszul érzem magam... 15/L
válasza:
válasza: válasza:Ne igyál energiaitalt, főleg másnaposságra!
Ezzel is ronthatsz az állapotodon.
Neked is tenned kell, azért, hogy jobban légy és biztos tudod, hogy ezek nem arra felé visznek.
válasza:Szia! Szomorú ilyen dolgokat olvasni :( Remélem, amióta kiírtad a kérdést, történtek pozitív változások.
Nem vagyok jó véleménnyel a pszichiáterekről, és leginkább arról, ahogy az ilyen problémákat "kezelik". Persze biztos vannak ritka kivételek, de az általános recept az, hogy begyógyszereznek vagy leszedálnak, hogy még csak esélyed se legyen elgondolkodni azon, miért kerültél ebbe a helyzetbe.
Szerintem az egyetlen dolog, ami tartós gyógyulást hozhat az az önismeret. Nyilván, ha szükséged van szakember segítségére, akkor érdemes olyat keresni, akiben megbízol, de Neked is ki kell venned a részed a gyógyulásból.
A szüleiddel milyen a viszonyod? Megbízol bennük? Meg tudod beszélni velük a problémáidat? És egyáltalán tudják, hogy ilyen önpusztító életet élsz (vagdosás, öngyilkossági kísérletek)? A vagdosás szerintem sok esetben a figyelemfelkeltés egyik módja. A szomorú benne az, hogy ha a szülő észreveszi, és ennek hatására észbe kap, és megteszi amit eddig elmulasztott, akkor a gyerekében rögzülni fog ez a viselkedésmód, és később is ezt fogja elővenni ("ha fájdalmat okozok magamnak, akkor odafigyelnek rám"). Ha viszont a szülőnek ez nem üti meg az ingerküszöbét, akkor a gyerek képes még nagyobb sebet ejteni magán, hogy végre foglalkozzanak vele.
Írod, hogy az emberek nem nagyon értenek meg, nincsenek barátaid, akik segítenének feldolgozni, amin keresztülmentél. Szerintem mindenképpen érdemes lenne idősebb, nagyobb élettapasztalattal rendelkező emberektől segítséged kérned, vagy olyanoktól, akik voltak már hasonló helyzetben. Ne hagyd, hogy még tovább fajuljanak a dolgok és súlyos depresszió vagy pánikbetegség alakuljon ki.
Próbáld megadni magadnak azt a figyelmet és szeretetet, amit másoktól nem kapsz meg vagy nem tudsz elfogadni. Javaslom, hogy írj naplót (nagyon jó terápia), és vizsgáld meg az érzéseidet, mintha kívülről figyelnéd magadat. Nézd meg, mi az, amit elnyomsz magadban, amit már régóta szeretnél megvalósítani, de valamiért mégsem teszed (általában ez a depresszió kiváltó oka). Mi az, ami szívből jövő lelkesedéssel tölt el? Az fogja megmutatni, mi a Te utad, amit követned kell ahhoz, hogy újra harmóniába kerülj önmagaddal.
Azt érzem még a bejegyzésedből, hogy nem dolgoztad fel teljesen a nagyszüleid elvesztését (az alvásproblémáidból is erre következtetek), elnyomtad magadban a fájdalmat, ami nem egészséges. Mindenképpen érdemes lenne szakemberrel beszélgetned erről, mert egy hozzád közelálló elvesztése IS kiválthat depressziót.
Tudom, hogy ilyen állapotban nehéz örülni bárminek is, mert az ember csak levertséget és állandó fáradtságot érez, nincs kedve a társasághoz, cselekvéshez, mozgáshoz... De próbáld megőrizni a hitedet, és tudatosítsd magadban, hogy ez a mélyrepülés sem tart örökké, és van kiút belőle. Keress célokat. Figyelj a belső hangra, az megmondja, mit kell tenned. Ha ezo beállítottságú vagy, javaslom még az ametiszt kristály viselését, vagy csak naponta fél órát tedd a homlokodra, és úgy pihenj.
Sok sikert és ne legyél elkenődve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!