Mit tegyek, ha logikai úton is eljutottam odáig, hogy nincs értelme az életemnek?

En is pont ugyanigy erzem magam mar tobbmint egy eve,egyszeruen ertelmetlennek tartom az egesz vilagot,minden ember ugyan olyan... Gonoszak,onfejuek,irigyek,feltekenyek stb... Tulsagosan pesszimista vagyok es az a legrosszabb,h ennek tudatabam vagyok es nem tudok ellene mit tenni, igazabol segitseg kene...erot kell vennem,h kerjek...

Hello :) Én is így gondolom most, bár lehet megnyugodtam kicsit. Azóta veletek mi történt?

Teljesen igazad van. Fölösleges kioktatnunk egymást. Láttam, hogy az egyik válaszolóval belekezdtetek egy soha véget nem érő filozófiai vitába arról, hogy szükség van-e célokra, hogyan építsünk társas kapcsolatokat, és kell-e egyáltalán, hogy értelme legyen az életnek. Szerintem egy ilyen kérdésnél pont ez az, amit el kéne kerülni. Az ilyen jellegű viták öncélúak. Nem egymást segítitek vele, csak bizonygatjátok, hogy nektek van igazatok, ti jobban tudjátok. Ezt nem lehet jobban tudni, ez nem lexikális tudás. Nem ismerjük egymást, nem látjuk jobban a másik problémáját, mint ő maga. Szerintem akárki akármit mond, magadnak higgyél, mert te tudod, hogy milyen problémáid vannak, vagy mit érzel. Ez nem azt jelenti, hogy ne beszélgess másokkal, de ne idegenekkel! Ha megbízható barátokat nem találsz, próbálj meg keresni egy olyan szakembert, aki többet tud veled foglalkozni. Szerintem személyesen kéne többet beszélgetned olyan emberekkel, akik tényleg ismernek, vagy a beszélgetés közben ismernek meg annyira, hogy ne csak a közhelyeket tudják felsorolni, hanem személyre szólóan neked tudjanak segíteni. Ha gondolod, nekem írhatsz, bár én még csak 16 vagyok, kevesebb az élettapasztalatom, mint neked.