Érdemes öngyilkosnak lenni, ha nincs (és nem is lesz) párkapcsolatom?

Amíg van menhelyi kutya, akit megmenthetek, befogadhatok, addig érdemes élni, akkor is ha mindenki más elhagy.

Ha befogadni nem is tudom, mert nincs lakásom, amíg van egy menhely, ahova elmehetek kutyát sétáltatni, van célja az életemnek. Lehet, baromi sza..rul érzem magam ha nincs párom, de értelme feltétlenül van a szenvedésnek, ezek miatt a senkinek sem kellő szüntelenül reménykedő kutyák miatt.

Nem az a fontos az életben, hogy téged boldoggá tegyenek, hanem hogy te boldoggá tegyél valakit, másokat.

Ez nem valami elérhetetlen recept, egyszerűen nem mondhatod, hogy nincs értelme, ha látod annak a kutyának az örömét, akiért elmentél, akinek te leszel a világ közepe.

Őszintén szólva embereken már kevésbé szeretnék segíteni, mert ők sokszor tehetnek a helyzetükről.

Voltam boldogtalan, voltam boldog, voltam szerelmi csalódás alatt, után és iszonyat boldog a szerelemtől, voltak barátaim, barátnőim akikről később derült ki hogy nem azok, vagy csak addig voltak azok, míg más dolguk nem akadt, voltak családtagjaim, akik amikor felnőttem már nem törődtek velem, volt szerelmem, aki 2 év után már nem látott olyan különlegesnek.

Csak a kutyáim azok, akiknek ugyanaz vagyok kezdettől fogva: az élet értelme. (És fordítva.)

Ez jó kérdés, mert erre a választ csak a tett után ismernéd meg....:)

Ez sajnos az élet ironiája...

Édesapám barátja 58 éves, soha nem volt párkapcsolata, úhgy tudom, mégis boldog, teljesen normális életet él (a szerelmet barátokkal pótolja, társasági ember, sokat utazik...) Sosem kérdeztem tőle, hogy miért...

Viszont, ha neked annyira fontos egy kapcsolat, hogy meghalnál érte, ha nem lenne, akkor valószínű neked más életed lesz. A zsák mindig megtalálja a foltját!(ha akarja)