Nem látok kiutat, összetörtem, mit tegyek?
Úgy érzem lassan, de biztosan kicsúszik a lábam alól a talaj. Nem sok örömöt találok mostanában, valahogy teljesen kilátástalan minden. Harcolok önmagam ellen, de nem megy, legyűr...
Az utóbbi időben, aki belépett az életembe, valami módon kihasznált, átvert. Kezdődött áprilisban, amikor kiderült, hogy a vőlegényem, k*rvázott, finom kis nemi betegséget szedett össze valahonnan, hónapok óta csalt az exével, és a szemembe hazudott. Aztán jött valaki, akivel minden szépen indult, kirángatott a sz*rból, majd róla is kiderült, hogy csal, 1 hónapja eltűnt, nem tudok szinte semmit róla. Csak annyit, hogy megsértettem, egy közösségi oldalra kitett idézetemmel.
Közben udvarolgatott egy másik srác, már nagyon nagyon odáig volt értem, igaz én nem akartam őt, nem is biztattam, ennek ellenére ő próbálkozott. Kiderült, hogy rajtam kívül jópár másik nővel ugyan ezt csinálja, és most ő van megsértődve rám. Hogy miért nem tudom.
Összeismerkedtem az egyik szintén átvert nővel, akivel egészen jóban lettünk, jól kiveséztük az egészet... és azt hiszem, ő is átver. Szerintem a srác újra bepalizta, és továbbadja a velem kapcsolatos dolgokat annak a srácnak.
Előkerült egy régi ismerős, eleinte nagy barátságot színlelt, de kiderült, hogy csak meg akar d*gni.
Én ezt nem értem. Mivel érdemlem ezeket ki? Miért büntet engem az Isten?
Valahogy úgy érzem a barátaim is eltűntek, egyszerűen senki nincs, akinek elsírhatnám mi fáj. Szeretnék kitörni, de egyszerűen úgy érzem nem tudok. Annyira mérhetetlenül fáj a szívem, és úgy érzem, ha nem lennék gyáva hozzá, már rég öngyilkos lettem volna.
Szégyellek bárhová is eljárni, mert szégyellem a túlsúlyom, elképzelem, mit gondolnak rólam, nem merek megszólalni sem, ha megpróbálok egy társaságban beszélni, a szavamba vágnak, túlkiabálnak.
A kollégiumi lakótársaim egy része semmibe vesz, a szobatársaim pedig azt hiszem tök hülyének néznek, és röhögnek rajtam, mert olyan szavakat használok, mint pl.: "nyilván", vagy mert elég zajosan alszom, álmomban beszélek, forgolódom, nyöszörgök. Vagy mert éppen főzök sütök kenyeret magamnak.
Egyszerűen nem tudom mit csináljak, nagyon rosszul érzem magam.
Segítsetek!
válasza:Szoktál buliba járni?
Ha nem akkor menj el, mert új emberekkel találkozhatnál és kicsit feltöltene és talán lelkesebb lennél az iskolában is. Nekem csak ez segített. Amíg nem jártam szórakozni meg nem sportoltam, mondjuk nekem, hadd legyek szerénytelen, nincs rossz alakom, nem tudtam nagyon figyelni a suliban. De amikor pörögtem egész nap és kávézóból mentem suliba meg ilyenek, akkor órákon is pörögtem :)
válasza:jaaaa, aki éjjel forgolódik, beszélget, az nappal alszik:)) hát tényleg egy radikális változtatás kéne. Érdekel egyébként, amit tanulsz, ezt szeretted volna?
mi az, ami lelkesít? zene? a chopin-t hallgasd meg, szép, és talán ma nyugodtabban alszol. A film végén az ajánlás: azoknak az embereknek, akik tudnak még álmodozni és csodálkozni...
Bulikba nagyon ritkán járok. Jó lenne, mostanában egyre inkább hiányzik, csak igazából kevés az olyan ismerősöm, aki ezt a zenei stílust kedveli, amit én. Én inkább a rockosabb vonalat kedvelem.
A másik meg, amit furának tartok, hogy egyedül menjek el bulizni? Mondta egy ismerősöm, hogy menjek bulizzak, egyedül is, majd lesz ismerős. Ezt el sem tudom képzelni, hogy egyedül induljak neki.
A zenét imádom! Mindig kell, hogy szóljon valami, anélkül olyan rossz érzés.
A Chopin darabot meghallgattam, de ez engem még jobban szomorít valamiért :(
válasza: válasza:Túlsúlyod ellen te tehetsz. De már az első néhány kiló után több lesz az önbizalmad, és megfelelő életmódváltással az energiaszinted is nőni fog, és jobb lesz a hangulatod.
Ha van nálatok a suliban valamilyen aerobic vagy egyéb testmozgással járó elfoglaltság, akkor ott a helyed, és ott új barátokat is szerezhetsz.
De mindenképpen érdemes lenne új elfoglaltságot keresni, valamilyen klub, szakkör, különóra, akármi, ami kicsit is érdekel, mert akkor új arcokat ismerhetnél meg, és lenne esélyed normálisabb társaságba kerülni.
Szobacsére nincs mód? Hogy másokkal kerülj egy szobába?
A röhögőknek pedig finoman szólogass oda. Ha belepirulsz abba, hogy kinevetnek a "nyilván" miatt, akkor ezzel aláírtad hogy még jó pár évig ezzel b*szogassanak.
Már az elején oda kellett volna mondani, hogy "ez most nyilván vicces." Vagy valami hasonlót. Nem sértetten, hanem csak úgy lazán, szintén nevetve, és akkor vágják, hogy rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolnak a "nyilván"-ozásról, úgysem tudnak felhúzni. Nem lesz érdekes ezen nevetni.
Amúgy tényleg jó megoldás, amit az elején írtam, változtass az életmódodon. Annál irigylésre méltóbb dolog nicns, mikor egy nő, a saját erejéből megszépül.
Ja, és állj ki magadért. Ez nem azt jelenti, hogy ordítsd le mindenki fejét, hanem ha röhögnek, kérdezd meg, hogy mi olyan vicces, min nevetnek, ha beszólnak, kérdezd meg, hogy miért mondta. (tudod miért, de egy ilyen kérdéstől elakad a szavuk)
Ne hagyd hogy csak úgy röhigcséljenek a jelenlétedben rólad.
Nem úgy fognak már rád nézni, mint a duci, béna szobatársukra. Ez egy kis színészet. Kezdj el szépen lassan olyan lenni, mint amilyen szeretnél. Nincs vesztenivalód.
Kötelező tesi óránk van. Vettem is fel előző félévben is, meg a mostaniban is, spinninget. Legalább ezzel ámulatba ejtem őket (szobatársakat), mert azt tudják, hogy a spinning megterhelő, nehéz, és izzasztó, és hogy én ezt hogy bírom.
Bírom. És tetszik. De csak heti egyszer van. Szeretnék majd bérletet venni, csak diákhitelből élek, elég szűkös az anyagi helyzetem :(
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!