Nem látok kiutat, összetörtem, mit tegyek?
Úgy érzem lassan, de biztosan kicsúszik a lábam alól a talaj. Nem sok örömöt találok mostanában, valahogy teljesen kilátástalan minden. Harcolok önmagam ellen, de nem megy, legyűr...
Az utóbbi időben, aki belépett az életembe, valami módon kihasznált, átvert. Kezdődött áprilisban, amikor kiderült, hogy a vőlegényem, k*rvázott, finom kis nemi betegséget szedett össze valahonnan, hónapok óta csalt az exével, és a szemembe hazudott. Aztán jött valaki, akivel minden szépen indult, kirángatott a sz*rból, majd róla is kiderült, hogy csal, 1 hónapja eltűnt, nem tudok szinte semmit róla. Csak annyit, hogy megsértettem, egy közösségi oldalra kitett idézetemmel.
Közben udvarolgatott egy másik srác, már nagyon nagyon odáig volt értem, igaz én nem akartam őt, nem is biztattam, ennek ellenére ő próbálkozott. Kiderült, hogy rajtam kívül jópár másik nővel ugyan ezt csinálja, és most ő van megsértődve rám. Hogy miért nem tudom.
Összeismerkedtem az egyik szintén átvert nővel, akivel egészen jóban lettünk, jól kiveséztük az egészet... és azt hiszem, ő is átver. Szerintem a srác újra bepalizta, és továbbadja a velem kapcsolatos dolgokat annak a srácnak.
Előkerült egy régi ismerős, eleinte nagy barátságot színlelt, de kiderült, hogy csak meg akar d*gni.
Én ezt nem értem. Mivel érdemlem ezeket ki? Miért büntet engem az Isten?
Valahogy úgy érzem a barátaim is eltűntek, egyszerűen senki nincs, akinek elsírhatnám mi fáj. Szeretnék kitörni, de egyszerűen úgy érzem nem tudok. Annyira mérhetetlenül fáj a szívem, és úgy érzem, ha nem lennék gyáva hozzá, már rég öngyilkos lettem volna.
Szégyellek bárhová is eljárni, mert szégyellem a túlsúlyom, elképzelem, mit gondolnak rólam, nem merek megszólalni sem, ha megpróbálok egy társaságban beszélni, a szavamba vágnak, túlkiabálnak.
A kollégiumi lakótársaim egy része semmibe vesz, a szobatársaim pedig azt hiszem tök hülyének néznek, és röhögnek rajtam, mert olyan szavakat használok, mint pl.: "nyilván", vagy mert elég zajosan alszom, álmomban beszélek, forgolódom, nyöszörgök. Vagy mert éppen főzök sütök kenyeret magamnak.
Egyszerűen nem tudom mit csináljak, nagyon rosszul érzem magam.
Segítsetek!
válasza: válasza:Öngyilkosság: nem megoldás!
Főzés-sütés: király!!!
Pasikat hanyagold egy ideig, magadra koncentrálj. Gondold át, hogy ki is vagy te valójában, mit szeretnél elérni, hol a helyed a világban, stb.
A túlsúly persze, hogy zavar, de ha nem betegség eredménye, akkor tegyél ellene te magad! Sportolj, egyél egészségesen! (stressztől is hízik az ember, szal ez ördögi kör sajna)
Az, hogy álmodban beszélsz, az is azt mutatja, hogy olyan feszült vagy, hogy még éjjel se tudsz nyugodtan aludni. (szerintem. ez nem biztos, csak így látom)
Más: minél többet erősíted magadban azt a hitet, hogy te egy semmirekellő hülye vagy, akit mindenki kihasznál, annál inkább ezzé válsz, és utána természetes lesz ez az egész. Ezt ne akard!
Azon röhögnek, hogy olyan szavakat használsz, hogy nyilván? Túl elit, vagy nem elég elit? Vagy mi? Ez egy teljesen normális szó, ezt a részt nem vágom:O
válasza:Mennyi idős vagy? (mármint fősulis vagy középsulis koliban vagy?) A koli nehéz ügy, mert kényszerből kell együtt élnetek. Nem tudsz albérletbe menni vagy esetleg buszozni? Én sem szerettem a kolit is sokkal jobban éreztem magam, amikor busszal jártam.
A súlyproblémára te is tudod, hogy mi lenne a megoldás...biztosan javítana az önbecsüléseden a pár kiló mínusz, plusz a sport a kedvedet és a közérzeted is feldobná.
Ja és próbálj normális srácokkal ismerkedni, meg normális csajokkal barátkozni.
válasza:Mondjuk ha abbahagyod az önsajnálatot, és eljársz sportolni, az kezdésnek nem rossz. Jót tesz a túlsúlynak, boldogsághormonokat szabadít fel. Valószínűleg azért bánik így veled a környezeted, mert a zéró önbizalommal azt sugárzod, hogy nem is tartod saját magad többre. Hidd el, tudom miről beszélek, nekem is sokáig tartott összevakarni magam. Elképzeltem, hogy milyen szeretnék lenni, külsőre, viselkedésben, persze a nyilvánvaló korlátokat figyelembe véve. Apróságokkal kezdtem, egy-egy vagányabb cucc, minden bátorságot összeszedve beszélgetni azokkal, akikhez szívesen csapódtam (volna). A legnehezebb a paranoiát leküzdeni, sokszor gondoltam azt, hogy a hátam mögött kinevetnek, vagy épp hülyén viselkedtem, pedig nem is... Nehéz ügy. De már nagyon büszke vagyok magamra. Pár ilyen év után meg szembejött velem egy olyan pasi, amilyenről csak álmodoztam, és ő meg az istennőt látta és látja bennem azóta is (néha nem értem miért :)).
Amíg viszont saját magaddal nem vagy jóban, az sajnos látszik is. Tegyél rendet a lelkedben, ami nem tetszik, változtass rajta a lehetőségekhez képest, és találd meg azt, amilyen a legjobban szeretnél lenni. Sok sikert és erőt hozzá!
válasza:"Az utóbbi időben, aki belépett az életembe, valami módon kihasznált, átvert"
-úgy érzem, magányra lenne szükséged egy kis ideig, hogy letisztuljanak a felkavart érzéseid, megnyugodjál. És újra látni tud a világ szépségét, érdekeljen amit tanulsz, és ez ad egy nyitottságot, ami lehetővé teszi, hogy igazi barátokat találj.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
*
Chopin/Nocturne
Nem tudom mi bajuk ezzel a szóval, hogy nyilván, nekem nem olyan különleges, sűrűn használom, és akárhányszor kiejtem a számon, mindig szólnak.
Meg hogy én mindent elképzelek: van valami vicces sztori, és én mindig sokkal tovább derülök rajta, mert látom magam előtt az egészet. Mindig elképzelem az adott szituációt, amiről éppen beszélünk.
Nameg azon is jókat mosolyognak, hogy én minden után utánanézek, ha nem tudok róla semmit pl. a neten.
Én ezeket nem találom olyan szörnyű tulajdonságoknak. Sőt... de egyszerűen elbizonytalanítanak ezzel az állandó "kritizálással".
Tudom, hogy magányra van szükségem, hogy nem ugorhatok egyik kapcsolatból a másikba. De ez is tetézi a rossz érzéseimet, hogy utálok egyedül lenni, rosszul érzem magam, hogy nincs senkim, úgy érzem, ha nincs senkim, béna vagyok.
Mindig is az idősebbek vonzottak, idősebb párjaim voltak, ez is tetézte a rosszallásukat a szobatársaknak, mert az olyan fura, hogy egy 10 évvel idősebb emberrel vagyok együtt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!