Lehetek autista? Ilyen enyhébb változat?

Szóval az van, hogy nem engedem magamhoz az embereket, kiskoromból is emlékszem egy jelenetre: hugom meg akart puszilni (kb 3-4 éves lehettem, ő másfél évvel fiatalabb), én meg ellöktem, persze csak finoman, és az volt a kifogás, hogy nyálas a puszija. Ez a fura érzés megmaradt felnőttkoromban. A fizikai érintés olyan nekem, mint ahogy két azonos pólusú mágnes taszítja egymást. Olyan érzés. Amugy nagydumával palástolom dolgot, mert nem szeretek egyedül lenni, de az embereket közel engedni magamhoz nem merem, ill nem szeretem... Vannak tehetségeim is, állítólag átlagon felüli az intelligenciám is, néha annyira sokat agyalok, analizálok, hogy azt hiszem, megbolondulok. De egyenlőre minden ok, nem zakkantam meg :). Csak nehéz igy élnem magammal. Párkapcsolatok sem működnek. Azt hiszem olyasvalaki kell nekem, aki ezt megérti, türelmes lesz és kész befektetni a kapcsolatunkba. Hiszem, hogy igy ki tudnék bontakozni. De ilyen ember szerintem nincs... Szerintetek ez lehet autizmus egy enyhébb változata?