Társfüggő/kapcsolatfüggő vagyok?
Egyre rosszabbá válik, úgy vettem észre magamon, hogy inkább elvagyok egy rossz kapcsolatban, hagyom, hogy kihasználjanak, hülyét csináljanak belőlem, csak legyen mellettem valaki. Nem merek, nem akarok szakítani, mert attól félek, hogy örökre egyedül maradok.
Az összes eddigi kapcsolatom ilyen volt. Ilyen volt a az ex vőlegényemmel is. Már nyilvánvaló volt, hogy csalt. De nem akartam róla tudomást venni. Mondjuk amikor már konkrét lebukás volt, akkor szakítottam vele.
Aztán jött nem sokra rá egy másik férfi, aki a csillagokat lehozta volna értem, de én egy jó ideig nem akartam. Aztán amikor beadtam a derekam, utána hamarosan elromlott minden. Csúnyán beszélt velem, talán meg is csalt. Aztán megint megjavult minden, mostanra pedig ugyan úgy elromlott. Idegen hajszál a kádjában, 17 éves lánykákkal bulizik, itatja őket. És én nem léptem (eddig). Mert jó, amikor vele vagyok.
De most besokalltam, és felismertem magamban, hogy ez nem normális. Kitöröltem a számát is a telefonomból.
Elegem lett magamból. Ha nincs párom, ha nincs férfi a közelemben, fél embernek érzem magam. Elegem van.
Mit tegyek, hogy kilábaljak ebből a "függőségből"?
válasza: válasza:Most, hogy erre így ráébredtem, kezdek kicsit változtatni. Sport, barátok, tanulás.
Csak nagyon nehéz, mert eljutok egy bizonyos szintre, jól érzem magam, rendben leszek, és akkor jön valaki, és újra visszaesek. Hanyagolom a barátokat, hogy vele lehessek, hanyagolom a tanulást... És kezdődik újra előröl minden.
válasza:A kodependencia azaz társfüggőség egy modernkori mítosz, a mai tudomány egyik kedvenc vesszőparipája és rásütik mindenkire, aki nem szeretne szingli lenni.
Pedig Arisztotelész is leírta, hogy: "AZ EMBER TÁRSAS LÉNY!!!" Csak közösségi létben tud élni. Kibontakozásunk csak a többi emberrel együtt lehetséges, stb.
A mai polarizált társadalom, ami gyakorlatilag többmilliárd magányos ember társadalma, kialakította ezt a szakkifejezést, hogy társfüggő. Pedig ez csak túlélési technika. Mivel nem úgy vagyunk programozva, mint a "magányos farkas" vagy azok az állatok, akik egyedül portyáznak és maximum a szaporodás miatt érintkeznek a fajtatársakkal. Mi "falkaállatok" vagyunk. És ez az ösztön felülírja a maias neveltetést. De mivel ma nagyon nehéz ismerkedni, kapcsolatokat létesíteni, így teljesen nyilvánvaló, hogy sokan az elviselhetőség határain belül képesek kompromisszumot kötni és elfogadni egy nem tökéletes kapcsolatot a "tökéletes magány"-nyal szemben. Valószínű, ha a ma társadalma olyan lenne, mint nagy és dédszüleink idejében, akkor könnyebb lenne közösségi emberként élni, így nem maradnának az emberek rossz kapcsolatokban, mert látnák a kiutat.
"sokan az elviselhetőség határain belül képesek kompromisszumot kötni"
De itt pont az a lényeg, hogy nincs határ. A szenvedő fél nem szab magának határt. Ha elviselhetetlen a kapcsolat, akkor is benne marad, mint az a sok nő, akiket ver az alkoholista férje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!