Néha dadogok, vagy legalábbis olyasmi, nagyon nehezen mondok ki szavakat. Ez dadogásnak számít? Mitől van? , és hogyan küzdjem le?
Nem nevezném dadogásnak, mert nem az az általános d-d-dadogás, hanem általában szavak elején az első betűt nem tudom kimondani. Csak hogyha kicsit várok, vagy nagyon koncentrálok, akkor hirtelen mégiscsak kijön. De ebből általában csak az tűnhet fel, hogy szaggatottan beszélek, vagy azt hihetik mások hogy elgondolkozom közben. De közben én küzdök a szavakkal. Mostanában valamiért nehezebb beszélni, még akkor is ha nem is izgulok semmi miatt. (mert ha izgulok akkor erősebb).
De általában pontosan tudom, hogy ha a következő szót nem fogom tudni kimondani, sőt tudom pontosan hogy melyik betűkkel vannak problémáim. Azt olvastam hogy ez a rejtett dadogás, mert általában nem tűnik fel az embereknek, mert nem erőltetem a hangszálaimat túl, mert ha erőltetném akkor tényleg dadognék, és az nagyon kellemetlen.
Van úgy hogy inkább meg sem szólalok, mert tudom nem tudnám kimondani.
Kíváncsi vagyok másnak is vannak-e ilyen problémái, és hogy mit kezdtek vele.
válasza:Nekem is van beszédhibám. :(
Nekem sem az a tipikus dadogás. Általában azért tudok normálisan beszélni, de sokszor van, haha izgulok, sokan figyelnek vagy én nem figyelek a beszédemre, akkor nem tudok kimondani bizonyos szavakat. Érzem belülről beszéd közben, hogy el fogok akadni és ezért próbálok más szót találni rá, olyankor meg teljesen összefüggéstelen mondat lesz a vége..
Nekem elég kevés önbizalmam van. Nem tudom, hogy a beszédhibám volt e hamarabb és amiatt nincs önbizalmam vagy mivel kiskoromban elég visszahúzódó voltam és alig beszéltem, most azért nem merek sokszor megszólalni..
Próbálok felülkerekedni ezen, de sokszor azt is érzem,hogy amit én mondok,mesélek az nem olyan fontos és a másikat nem érdekli és emiatt is úgy elharapom a szavakat, meg próbálom minél rövidebben elmondani és gyors túlesni rajta. :S
Köszi a választ:)
én is így csinálom, hogy próbálok más szót használni, ha érzem, hogy nem fogom tudni kimondani. (Amúgy a rejtett dadogásra ezt is írják példának)
Nekem sincs túl sok önbizalmam, régebben kiskoromban, idegenekhez nem is mertem szólni, nem tudom miért. Most is általában csendes vagyok ha társaságban vagyok, bár már fejlődök és van úgy hogy barátkozósabb hangulatomban vagyok és olyankor jó beszélni, de akkor pedig a beszédhibám fog vissza. (mint mondottam inkább nem mondom el amit akarok)
Amúgy ez a beszédhiba nem annyira régóta van, kb 4-5 éve, hol erősebb, hol mintha elmúlna.
És én is általában úgy mesélek, hogy minél gyorsabban túlessek rajta, röviden és tömören mondom el amit szeretnék, talán nem szeretem ha hosszan tart egy történet, és sokáig figyelnek engem. Nem igazán tudom miért van ez, és hogy összefügg-e a dadogással, inkább a félénkséggel.
De az is lehet hogy a dadogás és a félénkség függ össze.
Amúgy üzenem neked, hogy nem hiszem hogy ne érdekelné őket a mondandód!;)
válasza:Elvileg dadogásnak számít, de nem a klasszikus típusa.
"A szavak elejét nem tudom kimondani" -típus akkor szokott jelentkezni, ha az ember hatalmas érzelmi (belső) feszültség alatt áll. Tapsztalat, hogy ez a megállítás igaz lehet. Amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy nagyon nagy érzemi terhek voltak rajtam, "előjött" a kisgyerekkori "dadogásom".
Nekem erre nem a koncentrálás segít, hanem éppenhogy a lazítás. Ha a másik ember nyugodtan, szépen megvárja, amit mondani akarok, esetleg segít is abban, hogy TÜRELMESEN kivárja, amíg kicsit lelazítok, vagy ha nagyon kedves, akkor szól is, hogy "csak nyugi, mondd nyugodtan".
Úgyhogy, ne izgulj, kedves kérdező van ilyen. Sok lazítás és türelem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!